SZFEKirály LeventeKecskemétVenczel VeraRétfalvi TamásJózsef Attila SzínházTatabánya
  • facebook
  • instagram
  • 2021. március 8., hétfő

    Minden nap történjen valami! – Interjú Majorfalvi Bálint színművésszel

    2021. február 15., hétfő 06:00

    Majorfalvi Bálint színművész 2009-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd a Komáromi Jókai Színház csapatának tagja lett. Múlt év végén búcsúzott a társulattól és tért vissza Budapestre. Nagy Pál interjújában arról mesélt, milyen tervei vannak pályáján és miért alapított új színházi társulatot. 

    Az alábbi interjú elsőként a mormost.hu oldalán jelent meg.
    Köszönet érte Nagy Pálnak!

    Mielőtt az új társulatról beszélnénk, ejtsünk néhány szót a Komáromi Jókai Színházról, melynek már 2009. óta társulati tagja.  Ott is marad a továbbiakban?

    Szerződésben hivatalosan 2020. december 31-ig vagyok, hogy utána mi lesz az ott játszott szerepeim sorsa, az részben a nyavalyás járvány, részben – igazgatóváltás után – a jelenlegi vezetőség kezében van. Az első előadásom 2009. szeptember 20-án volt komáromi tagként és a perpillanat utolsó szintén szeptember 20-án, csak kereken tizenegy évvel később 2020-ban. Van ebben valami kísérteties…

    Közel ötven szerepet, ezerháromszáz előadást játszhattam Tóth Tibor igazgatása alatt remek kollégákkal, akiknek mindig hálás leszek a tapasztalatokért. Több tízezer kilométert utaztunk együtt a felvidéken és Magyarországon egyaránt, a több tucat helyszín között. Jó pár éven át lehettem sajtóreferens, folyamatosan töltöttem fel tartalommal a színház Facebook-oldalát is, ami állandó készenlétet kívánt meg. Nyolc éven át készíthettem a színház videóműsorát riportokkal, kulisszatitkokkal (Színházi Lábjegyzet címmel), valamint egyéb videó-ajánlókat a produkcióinkról.

    Igyekeztem minden egyes percet kihasználni, amit Komáromban töltöttem. Hatszor kaphattam meg az évadban legtöbbet játszó művész „Színészrobot”-díját, egyszer a társulat által megszavazott Ferenczy Anna-díjat, s két alkalommal az úgynevezett Irodalmi alap-díjat. Rettentő sűrű életem volt – a Budapestről való ingázásról nem is beszélve – szívem-lelkem beleadtam és élveztem a színházcsinálást.

    Közös megegyezéssel jövök el, az új felvidéki vezetés nem tervez velem, amit tudomásul vettem, ugyanakkor rendelkezésemre állt pár hónap, hogy új lehetőségeket keressek. A közös megegyezés egyik lényeges eleme, hogy békében váljunk el. Továbbra is szurkolok szeretett volt kollégáimnak, hogy értékes munkákban tudjanak részt venni ezekben a nehéz időkben is.

    Számomra pedig új világ jön, a szabadúszó lét, ami a jelenlegi Covid-helyzetben meglehetősen rizikósan hangzik, még így, diplomás színészként is, de most ez a feladat.

    Nehéz kihívás új lehetőségeket keresni – különösen járvány idején kulturális vonalon-, de nincs értelme siránkozni, olyan partnereket, közeget kell keresni, ahol szakmailag helyén értékelik az embert. Jelenleg minden színházigazgató azzal van elfoglalva, hogyan adjon munkát saját társulata tagjainak, hogyan streamelje előadásait, s ilyenkor kopogtatni az ajtón szinte „lehetetlen küldetés”, mégis meg kell próbálni. És itt jött egy közös munkára való felkérés Pille Tamás rendezőtől, akit szintén komáromi munkáim által ismertem meg. Szerintem nincsenek véletlenek.

    Majorfalvi Bálint és Fábián Nikolett / Szimplán egy duplát / Budai Komédiások / Fotó: Takács Ildikó

    -Bevezetőmben a Budai Komédiások nevű színházi társulatra utaltam.  Kérem, mutassa be az olvasóknak: hol működik, mikor alakultak, milyen darabokat láthatunk Önöktől, mekkora a csapat…?

    Ez egy magánszínház saját pénzből. Nincs kényelmes, állandó fizetés. Akkor van bevételünk, ha közönségünk van, ez elég egyszerű – ugyanakkor öngyilkos – képlet. Eddig tulajdonképpen ráfizetésben vagyunk… A Figurina Bábszínház épületében mutathattuk be előadásainkat, ami Budán, a Széll Kálmán tértől másfél percre található, meglehetősen központi helyen. Siklósi Gábor üzemelteti ezt a Bábszínházat és Pille Tamás – a jelenleg futó gyermekelőadások mellett, újításként – kapott az esti műsorsávban tíz estét havonta, hogy felnőttek számára készítsen műsort, ezt felezte meg velem. Vagyis: havonta öt előadást játszathatok.

    Kellett egy csapat, így megalakult a Budai Komédiások társulata. Producer, pályázat, szponzorcég, politikai befolyás, s minden egyéb sallang nélkül.

    Társulatunk vezetője Pille Tamás, jómagam színész és sajtóreferens vagyok. A csapat hölgytagja Fábián Nikolett, aki a Pesti Broadway Stúdióban végzett, előzőleg gyermekelőadásokban szerepelt és számos zenekar kiváló énekesnője volt már. Téglás Mártonnal tizennyolc éve ismerkedtem meg a Pesti Magyar Színiakadémián (amit a Színművészeti Egyetem előtt végeztem el). Dolgozott színészként – többek között – a StúdióK-ban, valamint a Térszínházban, ahol jelenleg is vannak előadásai. Társulatunk zenei vezetője Szilassy Nelly, aki rendkívüli tapasztalattal rendelkezik zenei téren és igazi kincs, mert valódi minőséget képvisel zongorán közreműködve produkcióinkban. Komáromi munkáim alatt ismertem meg Cortés Sebastián koreográfust, akinek – úgy gondolom -, életszemlélete, gondolkodásmódja tökéletesen illeszkedik társulatunk arculatához és kiváló szakember zenés előadásunk mozgásainak megtervezéséhez.

    A régi nyár

    A színházterem maximum negyven fő befogadására képes, így igazán családias, intim tud lenni egy-egy produkció hangulata. De haladjunk sorjában!

    Három produkciót mutathattunk be az októberben. Elsőként Pille Tamás Röhögjünk együtt! című improvizációs-beszélgetős műsorát említem, ahol alkalmanként egy-egy sztár kerül meghívásra (eddig Fésűs Nelly, Csonka András, Peller Károly került sorra), s egy kellemes este keretében „zenés vizsgának” veti őket alá Tamás, amit a közönség minden alkalommal örömmel fogad. Egy alkalommal én is rögtönözhettem a műsorban Peller Károllyal, aki remekül „vizsgázott”.

    Zerkovitz Béla slágerei segítségével hoztunk létre Tamással egy zenés játékot Szimplán egy duplát! címmel, ami számos ismerős dallal (Asszonykám adj egy kis kimenőt!, Kár itt minden dumért, Mi muzsikus lelkek, Hulló falevél…) és egy kedves kerettörténettel, prózával kínál egy kellemes orfeumi estét. Ezt az előadást Fábián Nikivel játszom, a zongoránál Szilassy Nelly kísér, Cortés Sebastián pedig mozgásilag segített minket eligazodni a zsebkendőnyi térben. Büszkék vagyunk rá, hogy már az előkészületeknél felolvashattuk a szövegkönyvet Zimányi Zsófiának, Zerkovitz Béla unokájának, akik elismerően szólt az anyagról, reméljük, a közeljövőben módjában áll majd megtekinteni az elkészült előadást. Imádom csinálni. Zenés mesterséget Méhes Lászlótól tanultam a Színművészetin, Komáromban közel tíz előadásban rendezett s ebben a próbafolyamatban is gyakran használhattam a tőle tanultakat.

    A fotón balról Pille Tamás, Téglás Márton, Majorfalvi Bálint, Cortés Sebastián, elöl Fábián Nikolett. Fotó: Furlán Ildikó

    Harmadikként: Téglás Márton barátommal írtuk Az ötször született fiú című vígjátékot, ami a színházi világ kulisszái mögé enged némi betekintést szórakoztató formában. Ketten összesen tizennégy karaktert játszunk gyakori szerepváltással.

    Fizikailag hihetetlen fárasztó, ugyanakkor szakmailag nagyon boldogító részt venni benne, s a közönség is hálásan fogadta. Öt hónap alatt improvizációink alapján alakítottuk, rögzítettük, próbáltuk, s a Zerkovitz után egy héttel mutattuk be. Vagyis: egymás után két bemutatóm volt. Másfél hónapon át délelőtt próbáltam a zenéset, délután, estefelé a prózát. Fogytam pár kilót… de iszonyatosan élveztem a változatos munkát.

    Az impró estek felemelő laza hangulatban teltek – öt alkalommal – a Zerkovitz darab háromszor, a szerepváltós vígjátékunk kétszer tudott sikerrel lemenni az újabb járványügyi korlátozások előtt. Vagyis: a tarsolyunkban van három produkció, amikre rendkívül büszkék vagyunk és várjuk, hogy ismét útjukra indítsuk őket. Természetesen olykor felidézzük, próbáljuk, hogy kondiban legyenek a produkciók, mire újra felmehet a függöny. Fura érzés, amikor egy egész előadásért felelős az ember, mert részben ő írta-rendezte, ő szerezte-készítette a díszlet egy részét. Egész másik világ, mint a kőszínházi lét.

    Teljesen idegenek

    Fontos megemlíteni, hogy mindegyik produkció utaztatható – s mivel eleve kisszínpadra készültek – reméljük, sok helyre eljuthatunk velük, ha már lehetséges. Facebook-oldalunkon az érdeklődők megtalálhatnak minden szükséges információt, jegyvásárlási lehetőséget. Már érkezett utaztatási igény, reméljük, a lazítások idején ezek is gyűlnek majd. Akár emailen, akár telefonon is fel lehet venni velünk a kapcsolatot.

    -Egyéb tervei is vannak? 

    Budapesten belevetettem magam a szinkron világába – gyártásvezetőket hívogatni, stúdiókba járni, bemutatkozni, elmondani ki vagyok, mi vagyok. Kezdetben „tömegezik” az ember többedmagával, apróbb beszólásokat, mondatokat abszolvál a mikrofon előtt, olykor „alámond”, jön-megy egyik stúdiótól a másikig. Én már nagyon rég ki akartam magam próbálni ebben, de a folyamatos utazások miatt ez szinte lehetetlennek tűnt. Hát most van időm… Segítségem is volt: Renácz Zoltán, aki rendkívül foglalkoztatott és tapasztalt a szinkron világában – még a Vörösmarty Gimnáziumból, illetve a Pesti Magyar Színiakadémiáról ismerem. Ő látott el jó tanácsokkal, infókkal az induláshoz.

    Hogy mit kezdek mindezzel, az rajtam múlik. Nem akarok semmit elkiabálni. A dolog technikájába úgy érzem, valamennyire már beletanultam, és nagyon élvezem. Színész vagyok és örülnék, ha a szinkron is bekerülhetne a repertoáromba.

    A padlás

    Tóth Tibor – előző komáromi igazgatóm – még tavaly készített egy Helló, náci! című előadást (a The Art n.o. és a pozsonyi VSMU produkciója), amiben két fiatalabb, tehetséges felvidéki kollégával dolgozom együtt Kovács Dániel Ambrus rendezésében. Ennek is „beragadtak” az előadásai a pandémia idején, vagyis remélhetőleg egy lazább időszakban pótolni lehet ezeket az alkalmakat. Itt abszolút egy utaztatható előadásról beszélünk, aminek egy részében a közönséggel is kommunikálunk. A darab témáját tekintve diákközönségnek is erősen ajánlott.

    Az általam szerkesztett-vezetett Ahogy esik, úgy puffan című – felvidéki – improvizációs műsor fennállásának tizedik évfordulóját ünnepeltük Komáromban egész pontosan az első hullám előtt egyetlen nappal. Pontosabban a „zárás” előtt. Előadás közben már kaptam egy automatikus sms-t a szlovák telefonomra, hogy „holnaptól vége”. De mi még tudtunk egy utolsó fergeteges estét csapni Csuja Imrével, az aznap esti sztárvendéggel.

    Olasz István színészkollégámmal, aki a műsor szervezője, állandó szereplője, azt beszéltük, menjen tovább a dolog, ha már ismét járhatnak színházba az emberek. Ki tudja, mikor lesz ez, én változatlanul örömmel rendelkezésre állok a továbbiakban is.

    Egyik osztályfőnököm volt Forgács Péter rendező a Színművészetin. Ő egy nagyon izgalmas projekttel keresett meg, afféle „performance” készül Budán a B32-ben, amiben számos színész vesz részt. A második hullám miatt ezt is jegelni kellett – és nem akarok poénokat lelőni – utólag tudok csak erről nyilatkozni.

    Revizor

    Dióhéjban ennyi a jelenlegi helyzetem. Mindenhol bizonytalanság, pénztelenség, a kultúra jelenleg abszolút katasztrófa sújtotta területnek minősül.

    Nyitott vagyok bármilyen értékesnek tűnő színházi együttműködésre a jelenlegiek mellett. A horoszkópom – és tapasztalataim szerint is – rendkívüli teherbírásom van.

    Amíg lehet színházzal, filmmel, sorozattal, szinkronnal foglalkozni, addig szeretnék is. A lelkes színházcsinálás mellett persze nem kéne éhen halni sem… Castingokra járok, kopogtatok, három népszerű sorozatban forgathattam egy-egy napot is (ezekből kéne heti kettő és akkor talán kevésbé szorul össze az ember gyomra, ha arra gondol, hogy miből fog színészként megélni). Az a legfontosabb, hogy minden nap történjen valami, ami előrevisz a céljaim elérése érdekében. Elég egy apróság is. De minden napra kell valami, amiért érdemes felkelni. Ugyanakkor pihenni is meg kell tanulni, lazítani, kikapcsolni. A színész akármit csinál, a testével, lelkével, hangjával dolgozik. Ezeket karban kell tartani, s olykor kell a feltöltődés. És kellenek társak. Segítség nélkül nem megy, ez a „színészesdi” többnyire társas műfaj. Remélem, megtalálom minden téren a megfelelő barátaimat.

    -Várhatunk további paródiákat a Just Parody Youtube csatornáján is?

    Ezen a csatornán szinkron- illetve alámondás paródiákat készítek népszerű hangokkal, filmes, vagy sorozatbeli karakterekkel. A legutóbbi riportunk óta meglehetősen népszerű lett közel negyvenkétezer kattintással egy Rambo filmrészlet, amiben Palik László közvetíti Stallone kitörését a rendőrségről (Palik eredetileg egy manapság népszerű televíziós versenyműsort közvetít), valamint A Hercules című Disney rajzfilm Hádész-karakterére vágtam rá Doktor House Kulka János által szinkronizált szövegeit.

    Óz a csodák csodája

    Ez utóbbiért végignéztem a House összes részét (nem először, mert imádom), s pár nap alatt összeollóztam a rajzfilm bizonyos képi anyagaival (Hádészt is Kulka szinkronizálta zseniálisan, így illeszkedik a két anyag). A nézettség valahol tizenkétezer kattintásnál tart. Azt hiszem, ez az egyik kedvenc videóm. Változatlanul pihentet és kikapcsol, ha ilyesmivel foglalkozhatok. Ez egy non profit dolog, semmiféle anyagi juttatás – Youtube-reklámpénz, vagy ilyesmi – nem jár érte. Olykor jön egy-egy dicsérő komment a Youtube-on, azok jól esnek. Igen, tervezek újabb videót egy népszerű – szinkronban sokat foglalkoztatott művésszel, de kabalából nem árulnám el, kiről van szó.

    Ezt élvezem: nincs határidő, nincs kényszer, csinálok egy ilyet, ha épp kedvem van. Fontos, hogy jókedvből készüljön.

    -Tavaly ilyenkor egyebek mellett tréfásan azt mondta Mórral kapcsolatban, hogy – idézem: „vártam valamiféle „hívószót”, hogy átlépjem Mór határát”.  Járt-e azóta magánemberként szülővárosában?

    Az utóbbi időszak nem kifejezetten arra ösztönözte az embereket, hogy utazgassanak, sőt… Így én is csak akkor hagytam el Budapestet, ha feltétlenül muszáj volt. Tehát magánemberként valószínűleg már csak 2021-ben fordulhatok elő Móron, s elő is fogok, ígérem. Színészként-szervezőként pedig a következőt tervezem: fel fogom keresni a város kulturális intézményének ügyintézőjét (ha ebben megelőznek és ők keresnek meg engem, nem haragszom meg érte), hogy a későbbiekben esetleg valamelyik általam írt-játszott Budai Komédiások-produkciót bemutatnánk színházi körülmények között, ha erre lehetőség van.

    Majorfalvi Bálint / Fotó: Köő Adrienn

    Ha már megtisztelnek azzal, hogy érdeklődnek és írnak rólam, úgymond „házhoz mennék”, hogy ne csak egy netről ismert színész legyek a móriak számára.

    Szerző: Nagy Pál

    Az alábbi interjú elsőként a mormost.hu oldalán jelent meg.
    Köszönet érte Nagy Pálnak!

    - Színházi pillanatok az Instagramon -