Bergendi Barnabás a felvidéki Vágsellyén született, Galántán érettségizett, majd a Kaposvári Egyetemen kezdte el színészi tanulmányait Eperjes Károly osztályában. 2019-ben a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett, ahol egyetemi gyakorlatát is töltötte. Az idei az utolsó évada a teátrumban, a vidéki társulati létet a budapesti szabadúszás váltja fel a fiatal művész életében. 

Egy felvidéki kisvárosi fiú hogyan találja ki, hogy színész lesz? Sokat vittek színházba? 

Amióta az eszemet tudom, vonzott a színház. Már kicsi iskolásként is arra kértem a felsősöknek diákszínjátszást tartó tanárt, hogy nekünk kicsiknek is csináljon ilyen foglalkozást. Nem is volt kérdés, hogy ha leérettségizem, akkor mindent egy lapra feltéve csak a színművészetire jelentkezem majd.

Miért a kaposvári képzésre jelentkeztél?

Az SZFE-re és Kaposvárra is beadtam, de én igazán Zsótér Sándor osztályába szerettem volna bekerülni. Már jóval a felvételi előtt dédelgettem ezt az álmot, aztán az első rostán kirakott. Sírva jöttem ki. Azt hittem összedől a világ. Úgy sírtam, mint egy taknyos gyerek. 

Galántán hogyan lettél Zsótér fan? Jártál át megnézni az előadásait?

Nem. Mi Nyitrára jártunk színházba édesapámmal és Győrbe az osztállyal. Az volt, hogy egyfolytában színházzal kapcsolatos videókat néztem az interneten, rengeteg interjút színészekkel, rendezőkkel. Arra próbáltam rájönni, mi a receptje, hogy felvegyenek, de persze erre nem volt válasz. Pontosan nem tudom megmondani, hogy mi fogott meg Zsótérban. Ahogyan beszélt, ahogyan másokat hallottam beszélni róla. Meggyőződésemmé vált, hogy nekem ő kell, hogy legyen a mesterem.

Dolgoztál már vele valaha?

Igen, éppen most Pécsen. A legutolsó itteni bemutatóm, a Bűn és bűnhődést ő rendezte. Mondhatjuk, hogy gyerekkori álmom vált ezzel valóra. 

Milyen volt a munka? Olyan, amilyenre számítottál?

Az első perctől fogva átlátott rajtam. Ez ijesztő, de fejlesztő. Azt hiszem, nagyon tudja, hogy kihez hogyan kell szólni, hogyan adjon instrukciót úgy, hogy a legjobbat hozza ki belőle. Akkor is bent ültem a próbán, ha nem voltam kiírva aznapra. A próbák során kérlelhetetlenül kiszakított a komfortzónámból, minden addigi berögződésemet el kellett hagynom. Igaz, néha azt sem tudtam merre vagyok, hogyan álljak. Izgalmas munka volt. Mégha nem is ez volt életem legjobb alakítása, de biztosan ez volt a legtanulságosabb próbafolyamata.

Visszatérve az egyetemi éveidre, akkor nagyon szomorúan mentél el Kaposvárra felvételizni?

Olyan depresszióba estem, hogy el se mentem. Aztán kaptam egy levelet, hogy lesz egy pótfelvételi. Arra a szüleim unszolása miatt végül elmentem el. Eperjes Károly és Spindler Béla vettek fel. Most már tudom, hogy minden így volt rendjén, hogy az én utam nem lehetett más, mint Kaposvár. Eperjes tanár úr megmutatta, hogy ez a szakma tanulható, én pedig ettől teljesen felszabadultam. Nagyon sok időt, energiát és munkát fektetett belénk, szenvedéllyel tanított bennünket.

Kaposvárból hogy lett Pécs?

Az egyik művészi beszéd vizsgánkat látta Méhes László, aki a Tizenkét dühös embert rendezte Pécsen, és adott benne egy szerepet. Aztán az egyetem után 2019-ben le is szerződtettek. 

Nem bánod, hogy egy vidéki színházban kezdted a pályádat?

Egyáltalán nem. Mert ott lehetőség volt minden műfajban kipróbálni magamat. Játszottam a tájszólásos ketaminfüggőtől kezdve, a dadogós hülyegyereken át, az operett és klasszikus szerepekig mindent. Nem skatulyáztak be, és arányosan játszottam a nagyszínpadon és a kamarában is.

Kaposváron a rendezést is kipróbálhattad.

A rendezés mindig is érdekelt. Már a gimnáziumban is próbáltam rendezgetni, és filmeket is írtam át színpadra. 2018-ban az egyetemi évek alatt a Csiky Gergely Színház meghirdetett egy ösztöndíjat, melyet megnyertem. Így jött létre a Részegek, amivel nem csak fesztiválokra és Oroszországba jutottunk el, de ez lett végül az egyik diploma előadásunk is. A rákövetkező évben újra pályázatot hirdetett a színház A padlás megrendezésére. Szántó Eszter és Wilhelm Judit látványtervezőkkel sikerült lehetőséghez jutnunk. Nagy falat volt: nagyszínpad, zenés előadás, 11 színész, hatalmas díszlet, sok jelmez, koreográfiák, rengeteg kellék, fények, pirotechnika. Óriási kihívás volt, de igazi csapatmunka és rengeteget tanultam. Hálás vagyok érte. 

Miért döntöttél úgy, hogy eljössz Pécsről?

Már érett bennem a gondolat, hogy jó lenne kipróbálni magam máshol, és ez egybeesett azzal, hogy kaptam egy levelet a művészeti titkártól, melyben az állt, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésemet. Ez a döntés végül pozitív változást hozott bennem, és azóta sokkal felszabadultabb vagyok, nagyobb örömmel lépek színpadra is.

Mit tehet egy pályakezdő színész, ha felmondják a szerződését egy vidéki színháznál?

Telefonál, e-maileket ír, showreelt készít. Az ügynököm, Földvári Péter is sokat segít és jó tanácsokkal lát el. Még sosem voltam ilyen helyzetben, de nagyon várom az új kihívásokat. Tele vagyok lelkesedéssel, energiával.

A társulati lét után vágytál a szabadúszásra?

Sosem vonzott, mert nagyon hiszek a közösség erejében. Most azonban vonz a budapesti lét. Nem maga a zajos város, hanem a sok szakmabeli. Velük szeretnék beszélgetni, ismerkedni, inspirálódni. Találkozni olyan emberekkel akikkel eddig még nem dolgozhattam, kipróbálni magam olyan munkákban, amik csak itt adottak, sokat járni mindenféle színházba előadást nézni.

Az SZFE körüli botrányok kirobbanásakor szerepeltél a Partizán egyik videójában, melyben a kaposvári képzés hiányosságairól is beszélgettetek. Szerinted ez befolyásolhatja a további munkáidat?

Gondolkoztam már ezen én is, de nem tudom. Én csak azt tudom, hogy ott minden szavam igaz volt. Ha emiatt bármilyen munkától elesnék, akkor talán az a munka nem is lenne nekem való. Ráadásul ez már nem is rajtam múlna.

Tegyük fel, ha jönne egy külföldi producer, aki nem ismer téged, hogyan mutatnád be magadat? Miért lenne jó neki, hogy veled dolgozzon?

Azért, mert imádom a színházat és a filmeket is. A filmezésnek ráadásul szinte minden szegmense érdekel. Volt szerencsém dolgozni mindhárom Oscar-díjas játékfilm rendezőnkkel is. Megkérném, hogy nézze meg életem első filmfőszerepét Az első kettő című filmben. Szeretek, és tudok is keményen dolgozni, jelenleg ez a legfontosabb dolog az életemben. 

Szerző: Helyes Georgina