2022 szeptemberében színházi pályázattal egészült ki a Mastercard Alkotótárs ösztöndíjprogram. Ennek célja, hogy szakmai mentorálás mellett, próbahelyszínnel támogassák a feltörekvő kortárs színházi előadók legígéretesebb projektjeit. A nyertesek négy hétig ingyenesen használhatják a Mastercard Alkotótér nevű színházi labort a Jurányi Házban. A 2023/24-es évad egyik nyertesével, Georgita Máté Dezsővel az Utolsó nyarunk c. színházi nevelési előadása kapcsán beszélgetett Bordás Katinka.

Hogyan született meg az Utolsó nyarunk szövegkönyve?

A 2022/23-as évadban futott a Mentor Műhely elnevezésű tehetségtámogató program, amiben mentorként vettem részt. Nagyon jó élmény volt találkozni a színház iránt érdeklődő középiskolásokkal, még ha jórészt csak online volt erre lehetőségünk. A program lezárásaként tartottunk egy felolvasószínházat, ahol több szöveg elhangzott a fiataloktól, amik nagyon tetszettek. Szerettem volna velük folytatni a közös munkát, és egy olyan irányba elmenni, ami engem ebben a generációban érdekel. Ezért akinek volt kedve, nyáron csatlakozhatott további nyolc alkalomra, amik már kizárólag személyes találkozók voltak. Gemze Csongor, Kétyi Luca, Csenge Lili, Szabó Bernadett, Boráros Emma, Gerencsér Eszter írták az Utolsó nyarunk jeleneteit, amit Róbert Júlia dramaturggal együtt állítottunk össze szövegkönyvvé. A munkánkat továbbá Török Tímea színházinevelési konzulens segíti még. A történet négy fiatalról szól. Egy testvérpár, az idősebb lány barátja és egy fiú a szereplők. Az életükből látunk egy nyáron keresztül szemelvényeket. A központi helyzet, hogy az idősebbik lánytestvér szeptembertől Londonba jár egyetemre. Azt vizsgáljuk, ez mit okoz azokban, akik maradnak. Az egyetem előtti utolsó nyáron elmennek a barátjával egy road tripre Németországba és Hollandiába. Útközben felvesznek egy magyar stoppost, akinek a szabadságot jelenti a külföldön levés. 

Mi inspirálta az előadást?

Az áll a középpontban, hogy az a biztos talaj, amit a család jelent gyerekkorunkban, ha kihúzódik alólunk a felnőtté válással, akkor azok az energiák, amiket a családtagjainktól kaptunk, és amiket nekik adtunk, eltűnnek-e a leválással, vagy átalakulnak. Szerintem ezek az energiák máshova csatornázódnak, és erről kezdtünk el gondolkodni a fiatalokkal. Nagyon izgalmas volt őket hallgatni. Így dolgozom legszívesebben, hogy van egy alapgondolatom, de utána mindent együtt alakítunk az alkotótársakkal. Pár napja kezdtünk el dolgozni az anyaggal, és nagyon boldog vagyok tőle. Sikerült valami lényegit megfognunk abból, hogy mi ez az átmeneti állapot, ami akár egy nyár, akár a kamaszkor. Azért is szeretem ezeket a szövegeket, mert nem nekem kell elképzelni, hogy vajon a mostani 16-20 évesek mit gondolnak a világról, hanem ezeket a szövegeket tényleg ők írták. Julival sikerült úgy kiválasztani az írásokat, hogy mi is Podlovics Laurával és Vilmányi  Benettel, akik Lucán és Csongoron kívül játszanak a darabban, tudunk kapcsolódni, pedig egy másik generáció tagjai vagyunk. Ahogy elemezzük a szöveget, derül ki, milyen mély rétegei vannak a szövegnek, de alapvetően szomorú előadás lesz. 

Milyennek látod a mostani 18 éveseket, legalábbis akiket megismertél a Mentor Műhely révén?

Sokkal tudatosabbak, mint én voltam annyi idősen. Szerintem ők sokkal hamarabb felnőttek. Az öcsém pont ennyi idős, rajta is ezt látom. 20 évesen azt se tudtam, mi történik körülöttem. 26 évesen kezdtem el visszafejteni, hogy mi volt az az elmúlt 8 év. Valahol jó volt sodródni, és lassan felnőni. 

Miért lett színházi nevelési előadás az Utolsó nyarunk? 

Az érdekel engem ebben a műfajban, amit a Hangosanlépek és visszhangzik az Oktogon kapcsán megéreztünk, hogy mennyire jó a Z generáció tagjaival, nekik beszélni. Nagyon jó beszélgetéseink voltak a fiatalokkal. Ezt szeretném valahogy továbbvinni, de irányítottabban csinálni, mert a Hangosan lépek után az volt az élményem, hogy lemegy az előadás, van beszélgetés, ami jó, de lehetne jobb, ha mondjuk egy foglalkozást tarthatnánk.

Milyen rendezőnek tartod magad?

Lassan haladó, egymást megszokó, szöveget olvasgató rendező vagyok. Két amatőr színjátszó is van a csapatban, muszáj őket lassan integrálni a dologba. De nem ez az első, hogy nem színházi emberekkel dolgozom, lásd a Staféta nyertes Túlságosan vékony falak. De egyébként még ilyen konstellációban nem dolgoztam se Benettel, se Laluval a Dante Casinon belül, hogy én rendezzem őket.

Hogyan segíti a munkátokat a Mastercard Alkotótér? 

Imádom azt a termet! Az alkotótérben nem balettszőnyeg, hanem parketta van, ami otthonosabbá teszi a teret. A Jurányi Labor után az a kedvenc helyem a Házban. A pályázat miatt próbanaplót kell vezetnünk, így mióta elkezdtünk próbálni, minden nap leírom a gondolataimat, és ezt a szokást szeretném megtartani, mert nagyon hasznos.

Éppen egy párhuzamos próbafolyamatod is fut, ugyanis december 8-9-én mutatjátok be a Dante Casinoval a Tyúkdráma c. előadást? Mesélnél róla?

Jaj, azt nagyon várom. Pass Andi vezetésével öt fiatal írt egy előadás Margitkáról a tyúkról, aki egy panellakás erkélyén tengeti mindennapjait. Nyáron már majdnem bepróbáltuk a dolgot Ács Petrával, Hrisztov Tomával, Martinkovics Mátéval és Szalay Bencével.. Most énekpróbák vannak Papp Mátyás vezetésével. Továbbá a díszleten dolgozunk Kaszás Ninával, illetve az előadás videós anyagait készítjük elő Tóth Katával. Szuper emberek és én nagyon hálás vagyok, hogy velük dolgozhatok.

Ha van cicád, kutyád vagy tyúkod még jelentkezhetsz az állat castingunkra!

Az interjút készítette: Bordás Katinka

Bemutató: TYÚKDRÁMA

2023. december 8., 9. 18:00, Jurányi Ház

https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/tyukdrama