1902. január 31-én született Jávor Pál, minden idők egyik legkedveltebb magyar filmsztárja. Rá emlékezünk.
“Óriási sztár volt a harmincas években, hetven film főszerepét játszotta el a kor díváinak oldalán ragyogó gázsikért, és közben a színházban is remekelt drámai szerepekben is. E fényes évtizedet leszámítva azonban kemény, megpróbáltatásokkal és mellőzöttséggel teli élete volt. Éjszakázott nincstelenként a fák alatt Pesten a későbbi pasaréti polgár, párbajozott színészkollégával, verték nyilasok, alázták kommunisták, megtapasztalta a siker mellett a teljes kudarcot is számtalanszor” – írta Jávor Pálról Kurucz Adrienn a WMN oldalán.
Jávor Pál 1902. január 31-én született Jermann Pál néven Aradon. Apja halála után anyja, aki három gyerekkel maradt özvegyen, gyümölcsüzletet nyitott, hogy fiait taníttatni tudja. Pali, akit anyja vasutasnak szánt, tanulmányait Aradon kezdte, de az iskola helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló filmszínházba, ahol a dán Nordisk Film némafilmjeit nézte.
Az első világháború alatt kiszökött a frontra, ahol kilenc hónapig hordta a postát a bakáknak. Anyja kérésére a csendőrök vitték haza.
Visszatérve Aradra a mozik mellett a teátrumokat is egyre gyakrabban látogatta. 1918-ban az Aradi Hírlapnál lett újságíró gyakornok, de 1919-ben kiutasíttatta magát Romániából, hogy ingyen vasúti jegyet kapjon az államtól. Terve az volt, hogy Dániába megy filmszínésznek, de a magyar hatóságok jegye állítólagos érvénytelensége miatt Kőbányán leszállították a vonatról, így Budapesten ragadt pénz és ismerős nélkül. Hosszú ideig pályaudvarokon éjszakázott.
Az Országos Színművészeti Akadémiára nyert felvételt Pethes Imrénél. Már az első hónapban Egressy-ösztöndíjban részesült, fél évvel később mégis kicsapták. Tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatta, esténként a Várszínházban statisztált. 1922-ben diplomázott, nyári vizsgaelőadása után Csortos Gyula ajánlására kapott szerződést az akkoriban szerveződő Renaissance Színháztól. December 7-én, a színház nyitóelőadásán Leonyid Andrejev Aki a pofonokat kapja című darabjában Polly, a zenebohóc szerepében lépett először színpadra hivatásos színészként.
1924-től vidéken folytatta pályafutását, Székesfehérvárra, a Vörösmarty Színházhoz szerződött. Faragó Sándor társulatával Székesfehérvár mellett Esztergomban, Veszprémben és Kaposváron játszott. Az Országos Színészegyesület 1927 májusában botrányos viselkedése miatt kizárta tagjai sorából, így elvesztette játékjogát. Beállt Miklósy Imre kispesti zugszíntársulatába, innen hívta Tarnay Ernő, a Szegedi Városi Színház új direktora Szegedre. 1928 tavaszán Faludi Jenő, a fővárosi Magyar Színház igazgatója szerződtette, de szerepeket vállalt a prózát játszó Fővárosi Operett Színházban és a Belvárosi Színházban is. 1930 júliusában pedig átszerződött a Vígszínházhoz. 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja volt.
Jávor nagy sikerrel alakította Kukorica Jancsit a János vitézben, Noszty Ferit a Mikszáth-regény színpadi változatában, ifjabb Nagy Istvánt Bródy Sándor A tanítónő című darabjában.
Drámai tehetségét később Shakespeare-szerepekben és modern drámákban is kamatoztathatta, kiemelkedő alakítást nyújtott Rank Doktorként Ibsen Nóra című színművében, valamint a Peer Gynt címszerepében.
Az igazán nagy sikereket a film hozta meg a számára. 1929-ben, az utólag hangosított Csak egy kislány van a világon című némafilmben állt először kamera elé, s az ezután következő tizenöt évben ő lett a magyar filmek első számú férfisztárja.
Olyan filmsikerekben szerepelt, mint a Hyppolit, a lakáj, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Nászút féláron, a Halálos tavasz, az Uz Bence, a Gábor diák, a Dankó Pista vagy a Valamit visz a víz. Minden szerepében snájdig volt és elegáns, lovagias és elragadó, nekibúsulva vagy szilajul mulatott, elbűvölve a közönséget.
Jávor Pál már befutott színészként jegyezte 1939-ben a Fűszer és csemegét, amely közvetlenül bemutatója után nézőszám rekordot döntött. Egy pesti kereskedőcsalád életéről szól a Csathó Kálmán színdarabja nyomán készült film, melyben Jávor a tisztességes, paraszti sorból származó kereskedősegéd alakítja. Bár itt is egy meseszerű, tanulságos történet rajzolódik ki, a karakter már összetettebb, amire a kritikusok is felfigyeltek.
Jávor Pált tehetsége és kitartása predesztinálta arra, hogy 1931 és 1944 között a magyar filmgyártás megkerülhetetlen alakja legyen. Ebben az időszakban minden ötödik hazai filmben játszott, jobbára főszerepeket. Munkássága, személyisége a magyar színház- és filmtörténet felejthetetlen egyéniségei közé emelte őt.
1930-ban ismerkedett meg élete párjával, Landesmann Olgával, aki három évvel idősebb volt nála: elvált asszony, két gyerekkel. Nem törődtek sem a mágnás család tiltakozásával (Jávor még szegény volt akkoriban), sem a városi pletykákkal.
Négy évvel később összeházasodtak. A sötét fellegek azonban hamar gyülekezni kezdtek boldogságuk felett.
Egy ausztriai forgatáson letartóztatták zsidó származású feleségét, Jávor emiatt is egyre inkább szembekerült a Nemzeti Színház jobboldali vezetésével. Soha nem titkolta, hogy megveti a hungaristákat, a zsidótörvények életbe lépése után sok állás nélküli kollégájának szerzett alkalmi munkát.
Magyarország 1944. március 19-i német megszállása alatt többször is figyelmeztették, húzza meg magát. De ő nem az a fajta volt, aki sunnyog.
A Filmvilág egy interjújában a Színészkamara nyilasokhoz közeli nézeteiről ismert vezetőjének, a színész Kiss Ferencnek üzen:
A színész ne politizáljon. Örüljön, hogy játszhat, mert az ember játékos természete egyben lelki és szellemi világosság. A Kamara is csak modern szükséglet. Pethesnek, Jászainak nem kellett színészkamara!
Március 24-én, péntek este a színész A kaméliás hölgy Armand-ját játssza, akkor léett életében utoljára a Nemzeti színpadára. Március 25-én szombat reggel Gestapo-egyenruhás férfi csengetett a Pasaréti Jávor villa kapujában. Paul Hans német színész volt az, Jávor Pál egykori partnere A dunai hajós című filmből. A német titkosrendőrséghez behívott színész figyelmeztette – egyben saját életét kockáztatva az árulással – hogy Jávor elsők között szerepel a Gestapo letartóztatási listáján. Jávor feleségével és az ugyancsak körözött Egyed Zoltán író színikritikussal – korábbi párbajellenfelekével, akivel időközben a legjobb barátok lettek – előbb a Balatonfüredi Szívkórházban próbált meghúzódni, majd egy íróbarátjánál Agárdon. Végül visszatért a fővárosba, mert bízott bene, hogy ismertsége miatt úgysem merik elfogni. A Színészkamaránál az asztalt verve követelte, hogy a szakmai testület álljon ki a vallásuk vagy politikai nézeteik miatt korábban elhurcolt kollégákért, valamint tiltakozzanak a további fenyegetések ellen.
Kiss Ferenc elnök azonban a szemébe nevetett, mire Jávor a Nemzetibe rohant és szilánkosra törte a kamaraelnök gipsz szobrát. Néhány nappal később a Színiakadémián bukkant fel, ahol Kiss Ferenc növendékei előtt szidalmazta mesterüket. Erre kirúgták a kamarából, filmjeit nem játszhatták a mozik.
1944 októberében Jávor Pált Pasaréti otthonánál Kun Páter nyilasai fogták el. A páter felszólította, hogy váljon el a feleségétől, akkor elengedik. Jávor Pál három napig raboskodott a saját házával szomszédos pincében, ahol kétóránként az ügyletes nyilas vezető előtt kellett jelentenie: “Én, Jávor Pál, fajtámmal és nemzetemmel szemben gyalázatosan viselkedtem, amiért most áldozatot hozó testvéreimnél tisztelettel jelentkezem!” A jelentések között verték, de amikor ráuntak a kínzására, utcára lökték: túl népszerű, meggyilkolni nem merték. Pár nappal később viszont letartóztatta a Gestapo. Megverték, megalázták, a sopronkőhidai fegyházba vitték, majd a pffarkircheni koncentrációs táborba, melyet aztán az amerikai csapatok szabadítottak fel.
A háború végén, miután véget ért Budapest ostroma, a színészek sorszámmal ellátott igazolványt kaptak. Jávor Pál felesége azt kérte a Magyar Művészek Szakszervezetétől, hogy a 85-ös sorszámot hagyják szabadon a férjének – érezte, hogy vissza fog jönni.
1945 júniusában érkezett tőle levél, amelyben többek között azt írta, hogy már kiszabadították, és alig várja, hogy hazamehessen. „Könyörgöm, járjátok ki, hogy jöjjön értem valaki, és hadd menjek már haza. Ha nincs pénzed, menj el az Operába, nekem ott jár a fizetésem, és vegyél fel, amennyit tudsz. Remélem, nem nélkülözöl. Istenem, milyen boldog az, aki a levelet viszi hozzád, mert holnapután ott lehet köztetek.” Németországból 1945 nyarán tért haza.
A Nemzeti Színházban az új vezető, Major Tamás felsőbb utasításra nem engedte színpadra, így került Jávor a Művész Színházhoz és a Magyar Színházhoz, ahol elhalmozták szerepekkel.
1946-ban Amerikába ment, ahol Sárossy Szüle Mihály társulatával járta a magyarlakta településeket. A siker azonban – részben nyelvtudásának hiányossága miatt – elmaradt, portásként dolgozott, a felesége a lemezeit próbálta eladni. A kudarcok annyira megviselték, hogy alkohol-elvonókúrára is be kellett vonulnia. Ezt követően New Yorkban színházat is alapított, végre hívták Hollywoodba, de idegen volt számára az álomgyár. Hiába írt alá hároméves szerződést, szerepet se nagyon kapott, televíziós munkákból élt.
“Én nem értem, hogy Major és Gobbi* miért nem becsülik meg bennem a tisztességes viselkedésemet. Én más beállítottságúnak születtem, és elhagytam az országomat egy rendes becsületes színházi múlt után. Én nem nyaltam a seggit Horthynak, mint Majorné Papp Mariska és Gobbi művésznő mikor Bajor Gizihez meg volt híva és a lovastengerész család is együtt volt” – írta egy Magyarországra küldött levelében.
Felesége mindvégig kitartott mellette. Jávor végül egy izraeli vendégszereplés után 1957-ben, Kádár János hívására tért haza Magyarországra.
A Petőfi és a Jókai Színházban, valamint a Kamara Varietében lépett fel, 1959-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, de elhatalmasodó rákbetegsége miatt szerepeket már nem kapott.
Az életének utolsó hónapjairól szóló, Kék-lila nyár című színművet 2010-ben mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon, és szintén 2010-ben került a mozikba a Mindszenty – Szeretlek, Faust című játékfilm, amely Mindszenty József püspök és Jávor Pál találkozását mutatja be 1944-ben a sopronkőhidai fegyházban. 2016-ban a Spinoza Fesztiválon tartották az életéről szóló, Jávor: a fenegyerek, a színművész és az ember című zenés játék premierjét.
Életéről Vajda Pierre írt könyvet Ripityom – Jávor Pál, aki kétszer halt meg címmel: „Volt egy korszak, amikor Jávor Pál, a színész testesítette meg az összes magyar társadalmi toposzt a szerepein keresztül. Nincstelen, jóképű törtető, lángoló hazafi, reformer mérnök, nyalka huszártiszt, eladósodott földesúr, reménytelen, öngyilkosságra hajlamos bússzerelmes, városi polgár, krakéler párbajhős, kedélyes úri huncut, zsidó és keresztény, de mindenekelőtt mindig mosolygós férfiideál, aki képes meghódítani a közönséget, nemre és korra való tekintet nélkül.
Az idő tájt mindenki a szíve mélyén egy kicsit Jávor szeretett volna lenni.”
“Nincs az a “móriczzsigai” Kerek Ferkó és nincs az a bihari, vagy nyírségi, fiatal tiszteletbeli szolgabíró, akinek hetyke és angyali, bricseszes, sárgacsizmás, “reitpecsnis” férfi-szekszepilje vetekedni tudna ennek a mosolygó, karakán, ruganyos és renitens Jávor Palinak a kedvességével, hatszáz fogú mosolyával, úri, magyar, lobbanékony és megejtő, huszártisztes és négylovas sandlaufert hajó, sárga szavasbőrkesztyűs, ostorpattintó, félrecsapott kalapú, villogó szemű – s mind e tulajdonságok mellett mégis oly kisfiús bájával…” – írta Jávor Pálról Egyed Zoltán.
“Én egész színészi pályafutásom alatt utáltam a maszkot. Mindig a szívemen át próbáltam keresztülszűrni a szerepet. Csak akkor tudtam örülni a szereppel, ha magamnak is öröme telt abban, aminek a szerepben örülni kell. … az egyszerű és spontán megnyilatkozásokat szeretem. Akik nem ismertek, sokáig azt hitték, hogy afféle monoklis bonviván vagyok. Nem igaz. Csak azt is eljátszottam, ha kellett. Szerettem élni…”
– vallotta Jávor Pál, aki Budapesten hunyt el 1959. augusztus 14-én. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, utolsó útjára tízezrek kísérték. A legenda szerint, ahogy a filmvásznon és életében is gyakran tette, utoljára még a kórházban muzsikus cigányokkal mulatott.
A Hyppolit, a lakáj január 30-án, az Egy csók és más semmi február 6-án,a Fűszer és csemege február 13-án lesz látható Duna Tv-ben Jávor Pál szereplésével.
Forrás: Színház Online, MTVA Sajtóarchívum, WMN, Origo, Szabadföld, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára