Térey JánosSzentendrei TeátrumBakonyi AlexaSZFECsuja ImreKállai Ferenc
  • facebook
  • instagram
  • 2020. július 14., kedd

    “Mindig figyelt, elemzett és jól értette, mi zajlik” – Csurka Lászlóra emlékezik Sándor Erzsi

    2020. június 18., csütörtök 06:09

    Nekem mindig ő volt a Csurka és sohasem a bátyja. Negyven éves múlt, amikor megismertem a Nemzeti büféjében és általa a színházi cinizmus szivárványszíneit, mert többfélét tartott.

    A rendezőinek, a szerepeinek, az előadásoknak, amiben szerepelt, a kollégáinak, az életének és nekünk, főiskolásoknak, nekem különösen, mert elkápráztatta az infantilizmusom és biztosra vette, hogy egy órán belül megölnek a színházban, ha nem áll mellettem. Lebiggyedt a szája, ahogy a „főjiskolás” szót alkalmazta rám és legyintett, látta, hogy nem érem meg a másnapot. A másnap ellen a Fészekbe cipelt és etetett, mert látta, hogy itatni nem fog tudni. Az evésen meg minden főiskolás spórolt akkoriban. Jót tett velem. Jóllakottan könnyebb volt félni a színházban. 

    Csurka László / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

    Öregnek láttam húszévesen, pedig csak régen ismertem, hiszen mindenben láttam addig, amit a Major rendezett, mert Csurkát Major a saját színészének tartotta, még akkor is, ha Csurka sminkjének elkészítése tovább tartott néha, mint a szerepe a színpadon. Ő magát is Major-színésznek tartotta. Értette az Öreget, szerette, bár ki nem mutatta volna. Csurkának helye volt Majornál minden előadásában. Csurka fontosnak tartotta, hogy Major-színész, és negyven éves korára elhelyezte magát a Nemzeti színészeti számegyenesén, pontosan mérve az esélyeit, a lehetőségeit, nem áltatta magát. Volt vidéken színész, tudta, hogy képes főszerepekre is, de a Nemzeti tagjaként kirobbanthatatlan volt a Rádióból, a szinkronból és minden gonosz nyilast ő játszott a magyar filmekben, azt, aki mellett Raksányi Gellért állt. Azt hiszem az éltető cinizmusa akkor hagyta cserben, amikor Raksányi a Nemzet Kutyája, vagymi Színésze lett Schwajda kifürkészhetetlen akaratából. 

    Nem hiszem, hogy irigy lett volna, éppen csak kizökkent neki az idő. Az a biztos színházi, ahol az ember tudja, hány kiló és merre hány méter. Csurka mindig figyelt, elemzett és jól értette, mi zajlik. Amikor Bálint Andrást kinevezték az új Nemzeti Színház nemtudom már mi az istenének és a miniszter bejelentette, hogy a Nemzeti az Erzsébet téren épül majd meg és a Hevesi Sándor téri épület Magyar Színház lesz, Csurka belemondta a mikrofonomba, hogy a Nemzetit a Városligetben vagy valahol a Duna partján építik majd fel és Schwajda lesz az igazgató, mit kell ennyit dumálni. Tudta. 

    Sok mindent tudott, világosan látott és ez egyre kevésbé dobta föl. Az, hogy sebezhető, csak a Pagodában elmesélt történeteiből tudtam meg, amiket persze röhögve mesélt el. Jellegzetesen, csurkásan göcögve hozzá. Azt is, hogy nyugdíjba megy és lehúzták az Érdemes Művészről, mert úgy gondolták, sok lesz az neki. Jászait kapott, alighanem ő a díj korelnöke.

    Major már régen nem élt, az utána jövőknek nem volt fontos, ott maradt sértettnek a Nemzetiben-Magyarban és egy ideig ellenállt annak, hogy a bátyja mellett ő legyen a színpadon a versmondó fiú, de aztán belement. Cserébe kapott hálás tömeget, reflektorfényt, ütemes tapsot. Százezer wattos erősítőkből visszahangzott a hangja és egyszercsak már nem bánta. Ahová vágyott volna, ott nem tartottak rá igényt, ahol megbecsülték, ott megbecsülte magát. Nem lett elhivatott akkor sem, ha annak látszott, de ráégett, és nem tett ellene már semmit. Így lett Érdemes és Kiváló Művész is, az új Nemzeti Színház tagja. 

    Emlékszem, 2006-ban nem egészen véletlenül kórincált a Kossuth tér környékén, amikor jellegzetes kalapját, háta vonalát meglátta MGP, aki éppen akkor fordult ki a Garibaldi utcai háza kapuján a kutyájával. Slézinger! – kiáltotta felé és Csurka Laci megfordult, döbbenten nézve MGP-re. – Jaj, Lacikám, – szabadkozott a másik bohóc -, ilyen időkben mégsem kiabálhatom neked azt, hogy Csurka! 

    Percekig röhögtek, csapkodták egymás vállát, aztán elbúcsúztak és eltűntek a történelemben.

    Sándor Erzsi

    - Színházi pillanatok az Instagramon -