Balázs Péter, Kossuth-díjas színész, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója március 5-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját.
1961-ben első nekifutásra fölvették a Színművészeti Főiskolára, ahol Szinetár Miklós lett az osztályfőnöke, majd a veszprémi színház szerződtette, ahol négy évadot töltött el.
1970-től a Vígszínház társulatát erősítette huszonöt éven át, ahol több mint 140 darabban szerepelt.
Noha játszott Hamletet és III. Richárdot is, népszerűségét elsősorban vígjátéki és kabarészerepeinek köszönheti.
Alkata, jellegzetes hangja miatt szívesen hívták bohózatokba, kabaréjelenetekbe, az ezekről készült tévéfelvételeket ma is gyakran vetítik.
Ő volt a legendás mesefilm figura, a kétbalkezes Nagy ho-ho-ho horgász hangja, szinkronizáltaLouis de Funes és Danny DeVito filmjeit, és ő az Agatha Christie-krimik alapján készült Hercule Poirot-sorozatban a címszereplő, David Suchet magyar hangja.
Évtizedek óra rendez is, elsőként 1989-benDario Nicodemi Hajnalban, délben, este című kétszemélyes darabját állította színre, de sikeres volt a Bűvös szék című Karinthy-tévéfilmje, illetve színházban a Hegedűs a háztetőn, a Csókos asszony, a Leányvásár, a Hyppolit a lakáj, a János vitéz, vagy a Mirandolina is.
Legismertebb filmjei: Tilos a szerelem, Patyolat akció, Az özvegy és a százados, Fuss, hogy utolérjenek!, Makra, Álmodó ifjúság, Ballagó idő, Égigérő fű, Circus Maximus, Kojak Budapesten, Szeleburdi család, István, a király, Szeleburdi vakáció, Hyppolit, Tejút… Számtalan szórakoztató műsorban, TV-filmben, és sorozatban is láthattuk, a Lindában például ő volt Kő, a nyomozó.
A Vígszínházból 1996-ban távozott, mert nem értett egyet azzal az iránnyal, amelybe az intézmény tartott, őszerinte inkább a Várkonyi Zoltán-féle művészeti irányzatot kellett volna újragondolni, a pályát szabadúszóként kezdte újra.
2007-ben a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett és egészen 2021-ig posztján maradt.
Péter 1982-ben Jászai Mari-díjat, 1994-ben Pro Comedia díjat vehetett át. 2012-ben Kossuth-díjat kapott, az indoklás szerint nagy népszerűségnek örvendő, groteszk bájjal és fanyar humorral megformált emlékezetes alakításaiért, mesefilm-figurákat legendássá tevő szinkronizálásáért, igényes rendezői munkássága, közösséget kovácsoló színházteremtő-vezető tevékenysége elismeréseként.
Így vallott erről: “Színész vagyok, és az is maradok, egy évben egyszer magamnak is osztok szerepet. Persze nem a Lear királyt, csak azért, mert megtehetném. Egyszerűen nem nekem való. Én mindig is a család színésze voltam, sok műfajban kipróbáltam magam, és azért vállalok még mindig szinkronszerepeket, fellépéseket, mert olyan jó dolog a közönség szemébe nézni.“