Pikali Gerda Kerényi Imre osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2000-ben. Pályája elején a Madách Színház társulatát erősítette, majd sok évnyi szabadúszás után társulati tag lett a József Attila Színházban. A magyar szinkron megkerülhetetlen alakja, különleges hangját kölcsönözte már többek között Mila Kunisnak, Jennifer Lopeznek, Salma Hayeknek és Halle Berrynek is. Anyaszínházán kívül öt színházban is játszik. A színésznővel a Fórum Színház A hűtlenség ára előadása után beszélgettünk. A teátrumnak megalakulása óta tagja.
Egy sikeres előadás után ünnepeltétek meg a Fórum Színház öt éves születésnapját, mely éppen egybeesett az igazgató, Németh Kristóf születésnapjával, akit szintén felköszöntöttetek. Úgy tűnt, nem csak szakmai, hanem baráti a viszony köztetek.
Ez így igaz. Ez már több mint húsz éves barátság, Kristóffal már az egyetem alatt is jóban voltunk. Mindig tudtunk róla, éppen hol tart a másik élete. Színpadon azonban sohasem találkoztunk. A hűtlenség ára előadásban dolgoztunk együtt először, és azóta még jobban erősödött a kapcsolatunk. Mindenben számíthatok rá. Nagyon jó partner és nagyon jó barát is.
Az előadás másik szereplőjével Nagy Sándorral, illetve a rendezőjével, Bagó Bertalannal dolgoztál már együtt?
Nagy Sanyival a Madách Színházban játszottunk együtt. De van egy láthatatlan kapocs köztünk. Mindketten Kerényi Imre osztályába jártunk, csak Sanyi négy évvel később. Ugyanaz a mesterünk, ugyanaz az iskola, fél szavakból értjük egymást. Felszabadító érzés vele együtt színpadon lenni. Bagó Bertalannal itt a Fórum Színházban dolgoztam először, de azóta már volt újabb közös munkánk.
Az előadás műfaja krimi-vígjáték. Inkább krimi, vagy inkább vígjáték?
Mindkettő. Tele van humorral, de a krimi vonal is izgalmas, mindig jön egy váratlan csavar. Chazz Palminteri, a darab írója rengeteg maffia filmben játszott, volt honnan merítenie egy ilyen remekműhöz. Az azonos című filmben, aminek ő jegyzi a forgatókönyvét, ő játssza a bérgyilkost, akit nálunk Nagy Sanyi alakít. Már öt éve járjuk ezzel a darabbal az országot, és remélem, még nagyon sokáig fogjuk játszani. Mindenhol nagy sikert aratunk vele.
Egy húsz éve házas, magányos asszonyt alakítasz, aki éppen öngyilkosságot akar elkövetni, amikor betoppan egy bérgyilkos, hogy megölje. Színésznőként mi volt kihívás a szerepben?
A lelki útja izgatott a szerepnek, hogy egy összetört nő, aki éppen öngyilkosságra készül, hogyan küzd miután egy bérgyilkos megjelenése bekapcsolja az életösztönét. A másik kihívást pedig az jelentette, hogy egy felvonáson keresztül egy székhez vagyok kötözve. Tökéletesen meg kellett tanulnom egy görgős székkel gurulni, hogy közben úgy nézzen ki az egész, mintha először csinálnám. Vicces, amikor azt mondjuk, hogy lejárópróba van. Én legurulom.
A Fórum Színház A feleség negyvennel kezdődik előadásában is egy olyan asszonyt alakítasz, aki hosszú ideje házas és szeretne változtatni az életén.
Az általam játszott karakter elmúlt negyven éves, nem érzi magát nőnek, a házasságában nem kap elég figyelmet, magányos, és úgy gondolja, ha nem változtat azonnal az életén, akkor már késő lesz. Képes kilépni a megszokottból, és végigjár egy szép folyamatot, ami oda vezet, hogy a férjével visszatalálnak egymáshoz. Ehhez feltétlenül szükség van arra, hogy drasztikus lépéseket tegyen. A próbaidőszak is nagyszerű volt. Egy magánszínházban a légkör is családiasabb. Rengeteget nevetünk, volt idő mindenféle ötlet kipróbálására, egyenrangú félként segítettük a másikat.
Neked vízválasztó volt a negyvenedik születésnapod? Tartottál számvetést?
Persze, az ember elgondolkodik azon, hogy kipróbálná-e magát valami másban, de nekem a munkám a szenvedélyem. Ez egy hivatás. Erre képeztek ki, minden sejtemben ott van a játék, nem tudnék nélküle élni. És nem csak a színház hiányozna, hanem az emberek is körülöttem. A kollégák a színpadon, a segítők a színpad mögött. Nagyon szeretem a szakmám minden részét, a színpadot, a szinkront, a filmezést. Ha más munkát kellene választanom, akkor is egy hasonló elhivatottságon alapuló tevékenységet folytatnék. Mondjuk orvos lennék. Őket is egy magasabbrendű cél hajtja. Ők sem hétköznapi életet élnek. Valószínűleg a gyógyításban is megszállott lennék.
A Covid alatt hogy élted meg, hogy a hivatásodban szünetre kényszerített az élet?
Jól. Legalább ki tudtam pihenni magam, húsz keményen végigdolgozott év után. Rengeteget aludtam. Kihasználtam, hogy sokat lehettem a szeretteimmel, hogy jutott idő főzni, beszélgetni, hogy volt időnk egymásra.
Soha nem érezted, hogy színésznőként skatulyába kerültél volna?
Szerencsére nem, rengeteg különböző szerepet eljátszhattam már. Nagyon szeretek szélsőséges karaktereket megformálni. Ez az egyik legjobb része a szakmánknak, hogy bárki helyébe léphetünk, hogy a színpadon módunk van teljesen átalakulni és akár kifordulni önmagunkból. Imádtam például, hogy az Énekes madár előadásban csúnya lehettem, nem szégyelltem megmutatni azt az oldalamat sem. Sőt! Az a jó, ha olyan szerepek találnak meg, amelyek teljesen különböznek az én személyiségemtől.
Azt hogy élted meg, hogy a sorozat, amiben hét évig forgattál megszűnt? Mit kezdtél a hirtelen jött szabadidőddel?
Most is sok munkám van, egy pillanattal sem pihenek kevesebbet. Végre visszajött a szinkron is az életembe, ugyanis a forgatások alatt nem maradt rá időm, nem tudtam annyit vállalni. A sorozatból pedig rengeteget tanultam. Iszonyú felkészültnek kellett lenni, hiszen húsz perc jutott egy-egy jelenetre. Alaposan megtanulta az ember, hogyan kell kamera előtt létezni. Persze, hiányzik az a közösség és a munka is, de közben tag lettem a József Attila Színházban is, ahol ez már a második évadom. Éppen Szabó Magda Régimódi történetének bemutatójára készülünk, egy zárdafőnöknőt alakítok. Apáca még sosem voltam színpadon, úgyhogy hálás vagyok a lehetőségért.
Mit kívántál a Fórum Színháznak, illetve Németh Kristófnak a születésnapjára?
Azt kívántam, hogy ez a nagyszerű színház sokáig fennmaradjon, hogy mindig ilyen jó hangulatú és sikeres előadásokat játsszon, és ezekben az előadásokban mi is mindig örömet találjunk.
Szerző: Helyes Gina