SZFEKurta NikéFekete ÁdámJózsef Attila SzínházSzinetár Dóra
  • facebook
  • instagram
  • 2020. október 28., szerda

    “Mindig meggyőző és igaz volt” – 90 éve született Berek Kati

    2020. október 8., csütörtök 18:20

    Október 7-én ünnepelte volna 90. születésnapját Berek Kati (1930-2017) Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész, akinek munkásságát 2000-ben a Nemzet Színésze címmel is elismerték. 

    „Amit a színpadon csinált, mindig meggyőző és igaz volt.” (Szinetár Miklós)

    “Egy rendkívül érdekes jelenség, dinamikus és különös egyéniség volt, tele temperamentummal és őszinteséggel. Nagyon szerette a szakmát, mindenkinek segített”.(Mészáros Márta)

    Berek Kati pályájáról:

    Berek Kati már nyolcévesen a szegedi színházban játszott gyermekszínészként, és tizenöt évesen már tudta, hogy színésznő lesz. A Színiakadémián Gellért Endre osztályában Hacser Józsa, Horváth Teri, Psota Irén, Soós Imre, Váradi Hédi volt az osztálytársa. Diplomáját kézhez véve 1952-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, az ország első társulatának tizennyolc évig volt a tagja. Az állandó megújulásra törekvő színésznő 1970-ben egyik alapítója volt a legendás 25. Színháznak, ahol kollégáinak többsége a főiskoláról frissen kikerült fiatal színész vagy amatőr volt. Még a nevet is ő találta ki, ez volt ugyanis a 25. Színház Magyarországon.

    Nagy lelkesedéssel vett részt a színház formai megújulásokat kereső művészi programjában, a hazai alternatív színjátszás egyik megteremtője lett. Izzó hangulatú, szinte lázas előadások részese volt, s mivel jelmezre sem volt pénzük, az előadásokon sokszor mezítláb játszottak. Itt élhette ki először rendezési vágyát is, a többi közt színpadra állította Don Quijote Gyurkó László-féle történetét. Négy év múlva, 1974-ben, amikor az amatőrök helyét szakmabeliek foglalták el, visszaszerződött a Nemzetibe. Két évig – Marton Endre igazgatása alatt – jól érezte magát, sokat játszott, utána viszont úgy érezte, mellőzik. 1985-ben Győrbe ment, ahol elhalmozták szerepekkel, minden műfajban kipróbálhatta magát. Még a Csárdáskirálynő című Kálmán Imre-operett Cecíliáját is eljátszhatta, Madách Tragédiájában nő létére ő volt Lucifer. 1991-ben a kecskeméti Katona József Színház tagja lett, ahol megkapta Orbánné parádés szerepét Örkény Macskajáték című drámájában.

     1993-ban nagy szerepálma, Az öreg hölgy látogatása főszerepére készült, amikor agyvérzést kapott. Nagyon súlyos állapotban került kórházba, jobb oldala teljesen lebénult. Akaraterejének is köszönhetően betegsége után egy évvel egy szöveg nélküli szerepben, az esztergomi várszínház A szentek kútja című előadásában néma koldusasszonyként lépett színpadra, majd Lorca Vérnász című drámájában kapott tizenöt mondatos szerepet az Új Színházban.

    Legendásan szép orgánuma a pódiumon is kiválóan érvényesült, gyakran mondott verseket, legtöbbször József Attila, Nagy László és Weöres Sándor műveit. A “színészkirály” Latinovits Zoltán letérdelt és kezet csókolt neki, miután hallotta előadásában Nagy László Menyegző című költeményét. A színésznőnek irodalmi lemezei is megjelentek, a Sebő együttessel Játszani is engedd címmel közös zenei albumot adott ki, zenés-verses műsorukkal együtt járták az országot. 

    Sebő Ferenc muzsikus, dalszerző, zenetudós a hatvanas évek végétől több éven át dolgozott együtt Berek Katalinnal, előbb az Egyetemi Színpadon, majd a Huszonötödik Színházban.

    “Kati 1969-ben József Attila-estet tartott a műszaki egyetem Bercsényi-kollégiumában. Évfolyamtársaim odalökdöstek elé, hogy hallgasson meg engem, ezt az őrültet, aki énekli a verseket. Meghallgatott és azonnal felajánlotta, hogy bevesz minket Halmos Bélával a műsorába az Egyetemi Színpadon. Összeállítottunk egy estet, amelyben ő mondta a verseket, mi pedig időnként megszakítottuk egy-egy énekkel. Akkor ez egy teljesen új típusú megszólalás volt” – idézte fel.

     Több mint hetven évig volt színpadon, főbb szerepei: Adela (Lorca: Bernarda Alba háza), Kata (Shakespeare: A makrancos hölgy), Elektra (Gyurkó László: Szerelmem, Elektra). 2002-ben ő is szerepelt az új Nemzeti Színház nyitóelőadásán, Madách Imre Az ember tragédiájában a Föld szellemét alakította. Ezt követően a Thália Színházban A nénikém és én című kétszemélyes színműben, majd Földessy Margit hívására A lovakat lelövik, ugye?… című darabban vállalt szerepet.

     Több filmben is játszott (Kis Katalin házassága, 1950; Égi madár, 1957; Próféta voltál, szívem, 1968; Örökbefogadás, 1975). Az István, a király című rockopera bemutatóján, 1983-ban a címszereplő anyját, Saroltot alakította. Egyik utolsó filmes munkája a Sacra Corona című történelmi dráma volt 2001-ben.

     Berek Kati művészete elismeréseként két alkalommal is megkapta a Jászai Mari-díjat (1957, 1963). 1973-ban a szép magyar beszédért odaítélt Kazinczy-díjjal tüntették ki. 1970-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike lett. 2007-ben a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja, a következő évben Budapest díszpolgára lett. Tájkép magammal címmel 2004-ben életrajzi kötete jelent meg.

    Berek Katiról saját szavaival:

    Cipőfelsőrész-készítő: Azt hazudtam mindenkinek, hogy cipőfelsőrész-készítő leszek. Nem akartam, hogy gúnyolódjanak rajtam az emberek. Amikor tizenöt éves voltam, már keményen azt mondtam, hogy színész leszek. Tizenhat éves koromban bekerültem a Horváth Árpád Kollégiumba a Vilma királynő úton. Anyám állt a kapuban, én vittem a bőröndömet, és amíg el nem tűntem, egész odáig azt kiabálta, hogy kurva, kurva, kurva. Nem haragudtam meg anyámra. Utána két év múlva felhoztam Budapestre, és itt élt velem, amíg meg nem halt.

    Színművészeti: Az osztályfőnökünk Gellért Endre volt. Sírva fakadok, ha rá gondolok. Imádtuk. Ha megcsinált valaki egy jelenetet, ő csöndesen körülnézett, és azt mondta: te is mondd el. Mindenkinek kikérte a véleményét. Nézzék, maguk elmennek vidékre – mondta -, rettenetesen fontos lesz, hogy ne lógjanak, hanem erősen dolgozzanak, és kerüljenek fel. Mindenki felkerült Pestre a mi osztályunkból.

    25. Színház: Tulajdonképpen én hoztam létre a 25. Színházat. Még a nevét is én találtam ki, hogy ez a huszonötödik színháza Magyarországnak. Először nem engedték, mert sok volt a fiatal, négyünk kivételével mind amatőrök, és eltért az akkor elfogadott hagyományos színháztól. Ültünk hárman Gyurkó Lászlóval és Szigeti Károllyal, azt mondtam, gyerekek, próbáljuk már ki magunkat. Nézzük meg, milyen dolog egy fiatal, egy új színházat csinálni! (…) Mikor már mindenki odajött, visszamentem a Nemzetibe.

    Nemzeti: Amikor visszamentem, körülbelül két évig jó dolgom volt, nagy szerepeket játszottam Marton Endre igazgatása alatt. ‘t leváltották, Vámos lett az igazgató, akit tizenhét éves korom óta ismertem, és onnantól kezdve megszűnt az életem. Nem adott nekem szerepet, ha adott is, bedobott a színpadra, mint öregasszonyt, és kihajított a végén. Nagyon szerettem Vámos Lacit, és döbbenten tapasztaltam, hogy ez történt velem az ő igazgatása alatt.

    Győr: Bementem a rádióba, és elkezdtem panaszkodni, hogy nem bírom tovább a Nemzetiben, akárhová elmegyek. Még aznap este felhívott Győrből Bor József, és megkérdezte, komolyan mondod, hogy eljössz a Nemzetiből? Ez olyan karácsony környékén volt, újév után aláírtam a szerződést. Szóltak a Nemzetiben, hogy próbám lesz. Nekem ugyan nem – feleltem. Onnantól kezdve jöttek, kértek, hogy maradjak, jövőre más lesz a helyzet, de én akkor már lezártam magam mögött a Nemzetit.

    Anyag: Nem hiszek abban az előadóművészetben vagy művészben, aki nem önmagát akarja felmutatni. Mindent lehet, csak ne mondjon ellent az anyagnak, és ne hazudjunk, hogy nem magunkról vallunk. Ez vallomás és vállalás, a kettő együtt.

    Ügy és varázslat: Létre kell jöjjön egy állapot az ügyön, a költő verseinek közvetítésén belül, vagy a mellett; ezt az ember a saját személyiségében teremti meg; létre kell hozni a varázslatot. Ember szól emberekhez, a költő nagyságán túl tehát rendkívül fontos, hogy nekem mi fáj. Ha ez nem így lenne, tizenkét napon keresztül József Attila összes versét fel lehetne olvasni. Egy válogatás lényege mindig az önvallomás, illetve ez így nem egészen pontos, bármilyen profánul hangzik; én felhasználom ezt a zsenit, hogy magamat kifejezzem.

    Latinovits-legenda: Rémesen kemény fiú volt. A Fészek Klub éttermében voltunk a férjemmel, Zolnay Palival. Egyszer csak láttam, hogy feláll Latinovits, közeledik, attól féltem, hogy belém köt. Odaért, letérdelt az asztalhoz, kezet csókolt, és azt mondta: még soha életemben nem találkoztam ilyen nagyszerű művésszel. Időnként éjszaka, ha nem tudok aludni, verseket mondok, főként József Attilát.

    Könyv: Soha nem akartam pénzt. Csak könyveket akartam, semmi mást. Tulajdonképpen boldog és elégedett ember vagyok.

    Forrás: Színház Online, MTI, Magyar Narancs, Színház.net

    - Színházi pillanatok az Instagramon -