Száz éve, 1922. június 10-én született Judy Garland, Hollywood aranykorának egyik legfényesebb csillaga, egyben az amerikai szórakoztatóipar legtragikusabb sorsú alakjainak egyike.

Frances Ethel Gumm néven Minnesota államban jött a világra, s már kétévesen a színpadon állt táncos szülei utazóműsorában. „Baby” Gumm egy ideig a két nővérével lépett fel, majd tizenhárom évesen példátlan módon próbafelvétel nélkül szerződtette az MGM stúdió.

A gyereksztárnak már túlkoros, saját külsejét előnytelennek tartó, de csodálatos hanggal megáldott kislány immár Judy Garland néven egy év alatt kilenc zenés filmben játszott. A pénzhajhász stúdióban ekkor adtak neki először serkentő pirulákat, amelyeknek aztán élete végéig rabja maradt.

Az igazi áttörést 1939-ben az Óz, a csodák csodájajelentette.

A film legemlékezetesebb pillanatát, az Over the Rainbow című, Oscar-díjjal jutalmazott dalt a stúdió eredetileg ki akarta vágni, de a próbavetítések után megváltoztatták véleményüket.

A tizenhét éves, 151 centiméter magas Garland a földkerekség legnépszerűbb színésznője lett, és speciális Oscar-díjat kapott.

(A forgatáshoz legalább hét pár piros cipő készült, ezek egyike az amerikai filmakadémia 2021-ben megnyílt múzeumában is látható.)

A „miniatűr” Oscar annál nagyobb botrányt kavart tulajdonosa halála után. Garland ugyanis 1958-ban egy másolatot kért az amerikai filmakadémiától, mondván, hogy az eredeti elveszett. Kérésének eleget tettek, de azzal a kikötéssel, hogy ha ő vagy örökösei el akarnák adni a szobrot, az akadémiát 10 dollárért elővételi jog illeti meg. A szobor idővel megkerült, s Sid Luft, aki 1958-ban Garland férje volt, 1993-ban el akarta árverezni a duplikátumot. A filmakadémia persze pert indított, a többéves jogi huzavona végén az özvegy férjnek még kárpótlást is kellett fizetnie.

A zenés filmek királynője 1939 és 1950 között évente két filmben szerepelt,

a filmvásznon partnere volt Fred Astaire és Gene Kelly is. Egy idő után már nem bírta az MGM által megkövetelt iramot, megromlott idegállapota és szenvedélybetegsége miatt állandó orvosi felügyelet alá került, öngyilkosságot is megkísérelt. Botrányait nem lehetett eltitkolni, 1950-ben felbontották a szerződését. Egy ideig úgy tűnt, képes lesz talpra állni: nagy sikerű színházi fellépései után komoly, drámai szerepet kapott a Csillag születik (1954) és az Ítélet Nürnbergben (1961) című filmben, s mindkettőért Oscar-díjra jelölték. (A musicalt többször feldolgozták, legutóbb 2018-ban Lady Gaga és Bradley Cooper főszereplésével.)

Az áhított díjat azonban nem kapta meg, különösen fájdalmasan érintette az 1955-ös kudarc, amikor ő számított a legnagyobb esélyesnek a legjobb színésznő kategóriában. A gálán nem tudott részt venni, mert előző nap szülte meg a harmadik gyermekét, de kórházi szobájába kamerákat tettek, hogy ha győz, élő adásban nyilatkozhasson. Az aranyszobrocskát azonban Grace Kelly vehette át, a lesújtott színésznő némi malíciával az újszülött kisfiát nevezte úgy, „saját Oscarom”. A hatvanas években anyagi helyzete is katasztrofálissá vált, fellépéseit le kellett mondania, a végén már kifütyülték, és perek sora indult ellene. Sokoldalúságát bizonyítja ugyanakkor, hogy 1962-ben szerepet vállalt a Gay Purr-ee című egész estés animációs filmmusicalben, amelyben a macskának kölcsönözte a hangját.

Garland már életében legendává vált,

igaz, a sajtót és a közönséget legalább annyira foglalkoztatta zaklatott magánélete, önpusztító életmódja, mint művészi teljesítménye. Ötször ment férjhez, először tizenkilenc évesen David Rose zeneszerzőhöz, ezzel azt is be akarta bizonyítani az őt még mindig kislányként kezelő MGM-nek, hogy már felnőtt nő. Három évvel később elvált, második házasságát 1945-ben az Oscar-díjas Vincente Minnelli rendezővel kötötte.

Tőle született Liza Minnelli, a Kabaré című musical Oscar-díjas főszereplője, az egyetlen színész, akinek mindkét szülője is megkapta a kitüntetést. 1951-ben Minnellitől is elvált, harmadik férjétől, Sid Luft producertől született Lorna lánya és Joey fia. 1965-ben fél évig volt a férje Mark Herron színész, utoljára halála előtt három hónappal kötött házasságot Mickey Deans mulatótulajdonossal.

Garland kétéves korától haláláig megállás nélkül dolgozott:

43 filmet forgatott, tucatnyi lemezt készített, mintegy félszáz tévéműsorban szerepelt, több mint ezer koncertje mellett számtalan jótékonysági rendezvényen lépett fel. 39 évesen a nők közül elsőként, máig legfiatalabb kitüntetettként Golden Globe-életműdíjat kapott, elnyerte a legjobb zenés színházi produkciónak járó Tony-díjat, 1962-es koncertlemezét öt Grammy-díjjal tüntették ki (1997-ben életművét posztumusz ismerték el újabb Grammy-díjjal).

Ezt az iramot csak ajzószerekkel lehetett bírni, s egy idő után a tinédzser kora óta szedett tabletták mellett inni is kezdett. Az ötvenes évektől egyre többet küzdött depressziójával, alkalmi kapcsolatokba bonyolódott, egyebek között Yul Brynnerrel és Frank Sinatrával.

A betegeskedő, megfáradt színésznőt 1969. június 22-én, két héttel negyvenhetedik születésnapja után találták holtan fürdőszobájában Londonban. Halálát a hivatalos vizsgálat szerint gyógyszer-túladagolás okozta, de lehetséges, hogy az anorexia vagy a hepatitisze miatti májkárosodás végzett vele.

Az amerikai szórakoztatóipar egyik legfényesebb csillaga nevét több kortárs előadó dalaiban is megemlítik, 1975-ben szülőházában múzeuma nyílt.

Életének utolsó hónapjairól szól Peter Quilter A szivárvány vége című színműve, az ebből készült, Judy című filmért Renée Zellwegert 2019-ben Oscar-díjjal tüntették ki. Garland születésének centenáriumáról a világ több országában megemlékeznek.