A MU Színház közösségi és befogadó színház, melynek arculatát független alkotók sokszínű tehetsége határozza meg. Interjúsorozatukban őket kérdezték arról, hogyan, mivel töltik a kényszerű bezárások időszakát. – Kérdéseikre ezúttal Hód Adrienn koreográfus, a HODWORKS Társulat alapítója válaszol.

Változott-e a színházi munkához való hozzáállásod a jelenlegi helyzetben? Ha igen, miben?

Természetesen az egész év az átszervezésről, bizonytalanságról és sokszor az elengedésről szólt a Hodworks számára is. A helyzet belesodort minket egy szervezetfejlesztésbe. Ez nagyon izgalmas volt, mint vezető, kicsit tudatosabbá váltam, és ez a folyamat sok változást hozott a társulat működésében. Augusztusban, miután minden nyári fesztivál sorra mondta le a fellépéseinket, szerveztünk magunknak egy fesztivált több kollégával és baráttal, ez volt az Under500 minifesztivál.

Sokat beszélgettünk arról, hogy mi történik, és hogy mit lehetne tenni. Kitaláltuk, hogy mivel minden fesztivál több mint 500 fő (akkor ez volt a limit), nincs mese, ha fel akarunk lépni és találkozni a közönségünkkel, akkor nekünk kell kezünkbe venni az ügyet. Egy teljesen alulról szerveződő 1 napos minifesztivált raktunk össze. Nagyon könnyedén és jó hangulatban. Az Artus fogadott be minket. Pénzbeli támogatásunk nem volt, ezért csak a jegybevételre számíthattunk, amit egyenlően osztottunk szét minden fellépő között.

Nehezen indult, az első meghirdetett dátumot le kellett mondanunk, mert Covid gyanú merült fel az Artus-ban és nem jött meg a teszteredmény a fesztivál napján. Ott ültünk a fullasztó melegben és vártunk, majd lépni kellett. A fesztivált idénre is tervezzük. Lehet, hogy lesz egy visszatérő fesztiválunk ezek után?

Min és hogyan dolgozol a Covid idején?

A Hodworks-szel éppen előkészítünk egy, a brémai Unusual Symptoms Company-val közös koprodukciót. A társulat fix táncosai mellé 6 vendégelőadó csatlakozik, akik nem normatív testű táncosok. A színpadon megjelenő nem normatív testek hátteréről kutattunk, először saját magunk, majd szakértő segítségével. Az online casting megvolt tavaly év végén, most a koncepción dolgozunk.

A projekt lassan másfél éve tart és a Covid miatt folyamatosan tolódik. A koncepció kialakítását nagyban meghatározza, hogy Németországban március közepe óta nem érintkezhetnek a táncosok a próbateremben. Másfél méter a távolság, ha visszafogott, vagy nincsen mozgás, 3 méter a távolság ha intenzívebb a mozgás, és 7 méter ha igazán intenzív. Elég konkrét térrendezés. Volt egy pont, ahol el is bizonytalanodtunk, hogy szeretnénk-e ilyen szabályokkal együtt megcsinálni.

Felmerült bennünk, hogy ennek ez-e a megfelelő időpontja. Mibe keveredtünk? Talán elég kreatívak vagyunk ahhoz, hogy ezt megoldjuk, de mire vágyunk? Mi van bennünk? Merre mennénk, ha ez nem lenne? De hát ugye most ez a helyzet, és ezek között a keretek között kell megtalálnunk valami saját valós érdeklődést, aminek pont ez a formátum megfelelő. Nagyon nehézkesen lépkedünk.

Szeptember óta elkezdtük az új Hodworks előadás próbáit, ami a mai napig is tart, csörgedezik. Itt nagy változás nem történt, úgy dolgozunk, ahogyan eddig is dolgoztunk. Talán annyiban más, hogy nyugodtabb az egész kreációs időszak. A szabadúszó táncosok nem annyira elfoglaltak, több a szünnap, és mivel a turnék is elmaradtak, több időnk van más kiegészítő workshopokra.

Ebben az időszakban másodjára élem meg, hogy teljesen végig futtatunk egy kreációt, ahol a bemutatón nem lesznek nézők. Júniusban Salzburgban a BODHI Project-el dolgoztam és hoztuk létre a Chorus Line című előadást, amit szintúgy dokumentáltunk és lezártuk. Most is ez fog történni a Trafóban. Február 4-5. lett volna az eredeti premier. Egyelőre nem tudjuk, mikor mutathatjuk be közönség előtt a darabot.

Tervezel-e reflektálni a járvány okozta társadalmi jelenségekre?

Nem gondoltam rá.

Mit gondolsz, hosszú távon változtat-e a Covid a színházba járási szokásokon, és ha igen, hogyan?

Remélem, hogy nem.

Az interjút készítette: Stermeczky Zsolt Gábor / MU Színház