A veszprémi színház Boldogság évadának második nagyszínpadi bemutatója, Hunyady Sándor: A három sárkány című vígjáték sok-sok humort ígér, miközben vissza utazhatunk egy régi korba. A fő cselekményt a három nővér adja, akik egy baljós hangulatú levél után testvérük és unokaöccsük megmentésére sietnek. A nővérek közül, Júliát, Soltis Eleonóra alakítja, aki megosztotta gondolatait a darabbal és a „három sárkánnyal” kapcsolatban.

Találkoztál már szakmai életutad során A három sárkány című előadással?

Nem játszottam még ebben az előadásban, a filmbe ugyan belekukkantottam, viszont nem néztem végig. Nem másolni szeretnék, hanem újat kihozni és igazán magamat adni.

Mi a leginkább megragadó számodra A három sárkány próbafolyamata során?

Ami már most megragad az a színészek sokszínűsége, egyedisége. Mindenki másmilyen, mindenki máshogy játszik, a karakterek is más és más jellemvonásokkal rendelkeznek, ezektől pedig igazán színes és érdekes lesz a produkció. A rendező pontosan tudja, hogy mit szeretne színpadra vinni, ami hatalmas segítség nekünk, színészeknek, hiszen így mindenki bele tud rázódni a szerepkörbe, az egyes szituációkba és a korba, amelyben a darab játszódik.

Milyen három színésznőnek együtt helytállni a három nővér szerepében?

Nagy könnyebbséget ad, hogy a színésznő társaimat szakmailag és magánéletben is nagyon kedvelem, nagyra értékelem őket. Számomra öröm, hogy velük játszhatok, nagyon élvezetes már most együtt lenni a színpadon. A darabban játszott három nővér mindent közösen talál ki és él meg, mintha egy testük lenne, de három fejük – ezt pedig mi is így éljük meg színészileg. Három fejből háromféle ötlet születik, amelyekkel csodásan lehet dolgozni. 

A saját karakteredről mesélnél pár szóban?

Ő egy csupa szív, segítőkész, jóságos, mégis kemény és határozott személyiség, a maga elé kitűzött célok eléréséért pedig mindent megtesz.

Véleményed szerint mi fogja leginkább megragadni a nézőket az előadásban?

A darab nagyon jó, a humora kitűnő, a zene és az ének elragadó, gazdagítja az előadást, a rendező pedig egy gyönyörű virágcsokorba fogja össze az egészet! A karakterek szerethetőek, emberiek, szeretném, ha a nézők haza tudnák őket vinni a szívükben, lelkükben és ha az előadás a maga könnyedségével tovább tudna élni bennük.

Forrás: Veszprémi Petőfi Színház