A RÉV Színházban bemutatótt Belém égsz című produkció, Szivák-Tóth Viktor története és rendezése is vendégszerepelt az idei Thealteren. Erről írt Szabó Dorottya.

Ajánló a darab elé:

A darab háromszereplős, a karakterek a harmincas éveik közepén járnak. A történet középpontjában Sára áll, aki jelenleg – már három éve – Ádám párja, akivel egy hosszú kapcsolat lezárása után esett szerelembe.

Korábbi párja, Rafi (Rafael) volt, akivel 25 évesen találkozott, ez volt az első tartós párkapcsolat mindkettejük életében, összesen nyolc évig tartott, ám nem problémáktól mentesen. Rafi ugyanis erős befolyással volt Sára személyiségének alakulására, döntéseinek meghozatalára. A kapcsolatból egy idő után ki kellett törnie, de ezt nem tudta egyedül megtenni, úgy érezte, szüksége van egy megmentőre, és akkor találkozott Ádámmal.

A megmentő – áldozat szerep ugyanakkor szintén rejt veszélyeket, és a legritkább esetekben alakít ki egyenrangú viszonyokat egy párkapcsolatban. Sára egyre inkább azt érzi, hogy nincs saját akarata, kiszolgáltatott mások befolyásolási szándékaival szemben.

A helyzetet csak bonyolítja, hogy mind Rafi, mind Ádám Sárát vádolja azzal, hogy alapvetően manipulatív a viselkedése. A történet nem kíván igazságot tenni a szereplők között, a valóság kibogozását a nézőkre bízza, akik az előadás több pontján résztvevőként beszélgethetnek a szereplőkkel, kideríthetnek és ütköztethetnek tényeket, feltárhatják a múltat, és akár tanáccsal is elláthatják a karaktereket.

Színészek: Balla Richie, Kiss Tünde, Szántó Dániel
Író, rendező: Szivák – Tóth Viktor

Szabó Réka Dorottya: Ó, ió, ció, manipuláció

Ismerős a helyzet, mindenki találkozott már közvetlenül vagy közvetetten hasonló esettel: két hatalommániás férfi és egy bizonytalan nő szerelminek hazudott háromszöge.

Szivák-Tóth Viktor története és rendezése kompakt. Nem vállal sokat, de azt teljesíti: egy (vagyis két) párkapcsolati konfliktust, szituációt mutat be, és arra késztet, hogy külső szemlélőként megoldásokon, lehetséges utakon gondolkodjunk.

Mit jelent a manipuláció? Teszi fel az indító kérdést az előadás. Itt még nem sejtjük, hogy az alkotók csapdát állítanak nekünk, amibe nevetve, önként sétálunk bele.

Teljesen érthető módon a három színész (Balla Richie, Kiss Tünde, Szántó Dániel) könnyed játéka ugyanis azonnal magával ránt. Úgy tűnik, a játszók mindenre felkészültek: nem zökkenti ki őket még a legelvetemültebb nézői visszajelzés sem.

A forma részvételi színházi előadás, a három csoportra osztott közönség az előadás egy adott pontján három támogató társasággá változik, és igyekszik meglátásaival, tanácsaival jó útra téríteni a segítségért kiáltó szerepet.

Észre sem vesszük, és már manipulálunk is: saját értékrendünk viszonyrendszerében helyezzük el a történetet, majd saját értékrendünknek megfelelő ítéletet mondunk.

Hogy mit viszünk magunkkal? Nem csak a manipuláció fogalmát gondoljuk újra, hanem belátjuk azt is, mennyire nem egyszerű az objektív konklúzió megfogalmazása.

A részvételi színház remek példája a Belém égsz: az interakciók mennyisége és minősége, valamint az aktív és a passzív nézői viselkedés egyensúlya jól eltalált. Rugalmas, de végig keretek között tartott dramatikus struktúra, amiben a nézőt nem szorítja a megszólalás vagy éppen a néma megfigyelés elvárása.

(RÉV Színház: Szivák-Tóth Viktor: Belém égsz)

Fotó: thealterphoto2024