gate_Bannergate_Banner
Vecsei H. MiklósBarta ÁgnesMészáros MartinRainer-Micsinyei Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. június 19., szerda
    banner_bigBanner3

    Mit jelent egy művésznek Budapest? – Kolovratnik Krisztián beszélget Máté Gáborral, Vancsó Zoltánnal és Novák Péterrel

    2023. augusztus 17., csütörtök 14:00

    Mit jelent Budapest egy elismert művésznek? Szeptember 9-én kivételes kurátori tárlatvezetést tartanak a nagyközönségnek A Budapest-hatás című időszaki kiállításon, majd Kolovratnik Krisztián beszélget vendégeivel, Máté Gáborral, Zoltán Vancsóval és Novák Péterrel.

    Kiderül, milyen hatással lehetett és lehet ma egy alkotó Budapest kulturális életére, és hogyan formálta ez a lehetőségekben gazdag város a személyiségüket, életüket.

    Szeptember 9. (szombat)
    16:30 / BTM Vármúzeum

    Ajánló a kiállítás elé:

    Mit jelent budapestinek lenni? Hogyan hat a főváros a lakóira és azokra, akik napjaik legalább egy részét benne töltik? Létezik-e olyan, képekből, hangokból, filmekből álló közös tudás, amiről tudjuk: ez a mi Budapestünk? A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma A Budapest-hatás – Fővárosi kötődések és identitások című kiállításán erre keres választ a Vármúzeumban, a Budavári Palota E épületében.

    Hogyan ragadható meg egy város atmoszférája, hogyan ábrázolható egy kiállításon, milyen eszközökkel mutatható be a sokféleség és sokszínűség? Beszélhetünk egyáltalán „budapestiségről”?

    Ha csak az 1873 óta eltelt másfél évszázadot vesszük alapul, a város képét és kultúráját alapvetően meghatározta a „befogadás” gesztusa, az, hogy a magyarok mellett németek, zsidók, romák, közeli és távoli vidékről betelepülők találták meg helyüket, hozták létre a maguk közösségeit itt, és adták a „közösbe” a saját hagyományaikat.

    Óbuda, Buda és Pest egyesülését követően apróbb-nagyobb települések csatlakoztak a városhoz, ma már a nagytétényi vagy a soroksári, a cinkotai vagy a békásmegyeri lakos ugyanúgy budapestinek tekinti magát, mint a rózsadombi vagy az erzsébetvárosi – bárhonnan érkeztél és bármikor, hogy a fővárosban élj vagy dolgozz, bármelyik etnikum vagy felekezet kultúráját követed, lakhatsz a belvárosban, lakótelepen vagy a zöldövezetben… valamilyen budapesti identitással biztosan rendelkezel.

    Az első „hatás” a látogatót a tárlat nyitányaként a Barokk csarnokban felállított gigantikus dobozinstallációban éri, ahol filmhíradókkal és filmrészletekkel ragadhatja el a nosztalgia. De ez csak a ráhangolódás.

    A kiállítás alapja ugyanis 41 interjú, amelyből a budapesti identitás formái és rétegei megrajzolhatóvá válnak. A kiállítótérbe telepített Duna-installáció mentén személyes történetek szólalnak meg: az óbudai régiségkereskedőé, a cukrászdinasztia tagjáé, a fotómodellé, a vízilabdázóé, a színészé, a csillárkészítőé, a rockzenészé, a buddhista- vagy az LMBTQ-közösség tagjáé. Többek között Kemény Dénes vízilabdázó, Lakatos Mónika énekesnő, Pataki Ágnes modell és filmproducer, Saly Noémi történész, Csőre Gábor színművész, Pál Marci aktivista, Oltai Kata művészettörténész, valamint a Gundel és az Auguszt család tagjai mesélnek Budapesthez fűződő viszonyukról.
    Civilek és ismert emberek – összeköti őket, hogy mindannyiuk életét meghatározza a Budapest-hatás. Nyilvánvalóan más élmény felnőni a Rákosmenti kertvárosban, Zugligeten vagy a Tabánban, kamasznak lenni Újpesten vagy a Havanna-lakótelepen. Másfajta kötődést érez a városhoz, akinek családja nemzedékek óta itt él, vagy egyedül, Erdélyből vándorolt be már felnőttként. A kiállítás „storytelling” része azt mutatja be, hogy milyen formát öltenek az ezekből a történetekből szövődő identitások, mit jelent a családi hagyomány vagy a lakóközösség összetartása, kötődés egy városrészhez, vallási vagy kulturális csoporthoz.

    A Budapest-hatás persze nem egyirányú. A városlakók, az ingázók, a turisták, mint a kaleidoszkóp kristályai, mozgásban tartják a várost: költöznek, közösségeket hagynak el és újabbakat alapítanak, kihalt tereket vesznek használatba és véleményt alkotnak, kritikával kapcsolódnak Budapesthez. Gondoljunk csak a kiürült Nagykörútra, a romkocsmák világára, az egyetemi campusok forgatagára, az alkalmanként lezárt rakpartok és a „Szabihíd” elfoglalására, a nyolcadik kerület felélesztésére. A kiállításon helyet kap a járókelő hangja, a véletlenszerűen kiválasztott nyilatkozók gondolatai a főváros illatáról, színéről, a pestiségről vagy a budaiságról. Mintha csak a Népligetben a piros padon megpihenve hallgatnánk bele a beszélgetésekbe. Ugyanakkor lehetővé válik, hogy a látogató is kifejezze véleményét, elhelyezze magát Budapest térképén, és a virtuális vendégkönyvben alakíthatja a Budapest-hatás folyamatosan alakuló szófelhőjét.

    Egy múzeum, legyen szó bármilyen formabontó kiállításról is, nem mondhat le a kulturális örökség bemutatásáról. Az identitás különböző rétegeihez tárgyak, tárgyegyüttesek kapcsolódnak, melyeket a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Várostörténeti Osztálya egyedülálló gyűjteményéből válogattak.

    Az „örökség” azonban nem csak festményekkel, szobrokkal, szakmákhoz vagy egyesületekhez kapcsolódó relikviákkal illusztrálható – a kiállításon számtalan audiovizuális eszköz eleveníti fel a városegyesítés óta eltelt másfél évszázadot. A látogató beléphet a városi életképekbe, hajthatja az idővonalat előre vagy hátra, a távcsőben a főváros eltérő időmetszetekben rögzített panorámájában gyönyörködhet. A plafonról belógatott fejfedők alatt a város hangjai, a helyzetre és korra jellemző zajok szólalnak meg.

    Van az a bizonyos „közös tudás”, amit versek, filmrészletek és zenei betétek hívnak elő. Az alkotók igazán bőkezűen bántak Budapesttel. (Már megint a Budapest-hatás: a város mint ihlet, mint múzsa!) Nyilván bárki tudna slágerszövegeket idézni a régi sanzonoktól Cseh Tamásig, filmjelenetekről mesélni, ahol a főváros díszletként szerepel, vagy éppen ő maga a főszereplő. Ki talál olyat, amit eddig nem ismert?

    A Népessy Noémi kurátori koncepciója alapján létrehozott kiállítás alapvetően a városlakókra épít. Azokra, akik megszólaltak, az arcukat, a hangjukat és a történetüket adták – de csak a látogatók aktivitásával válik teljessé. Mindenki egyfajta attitűddel érkezik, a saját viszonyulásával a városhoz, és reményeink szerint ez átalakul, gazdagodik vagy árnyaltabbá válik a tárlat végére érve.
    Ez a kiállítás ugyanis nyitott és sokféle.
    ​Pont olyan, mint Budapest.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram