Tisztázzuk a Hadik-helyzetet, avagy mit keres, Molnár Áron a noÁr alapítója egy állami filmben? címmel közölte gondolatait Facebook oldalán Molnár Áron színművész azt követően, hogy kommentelők szóvátették, miért ő játssza a moziban Gvadányi Józsefet. Az alábbiakban az ő soraira hívjuk fel a figyelmet.

A Hadik egy adófizetői forintokból készült film. A te és az én befizetett adómból készült el. A befizetett adó nem a kormány pénze. Nem kegyet gyakorol az állam, hanem a kötelességét végzi, amikor elkülönít a kultúrára adófizetői forintot.

Akkor én lepaktáltam a kormánnyal azzal, hogy a Hadikban játszom?

Akkor kötnék kompromisszumot, ha egy állami film forgatása alatt, után, vagy közben befognám a számat.
Egy magyar filmben ugyanúgy szerepelnie kell ellenzéki, mind nem ellenzéki színésznek, mert nem a pártpolitikai hovatartozás kell döntsön erről, hanem a szorgalom, az alázat és a tehetség.

Szerepelhet-e egy színész állami filmben?

A színész munkájához hozzátartozik a NER kulturális einstandja óta az is, hogy felkészül egy castingra is. Az “Elxurtuk” ékes példája ennek. Ha valaki úgy vett benne részt, hogy ideológiailag egyetért a kormánnyal és vállalja a propaganda és a film hazugságait az egy döntés. De azzal takarózni, hogy csak egy színész vagyok, aki eljátszik egy szerepet, ebben a rendszerben ez köpönyegforgatás. Ezért szereztem meg a Hadik forgatókönyvét már a casting előtt. Tudnom kellett, hogy ez is csak a NER propagandát tolja-e. Mert ha igen, akkor nem veszek részt benne. Az első forgatókönyv változat baromi izgalmas volt, amelyik elmeséli a történelmünk legnagyobb huszárcsínyét, a figurám pedig egy valódi kihívás volt.

Hogy kerültem a filmbe?

Erre Steven Hawking idézetével kell reagáljak, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan lett az emberiség. Erre ezt az egyszerű választ adta, hogy véletlenül. Én is véletlenül kerültem bele a filmbe. Annyira nagy a kapkodás, a fejetlenség a regnáló kormányban, hogy egyszerűen, nem ment át nekik, hogy ki az a Molnár Áron. Hoppál Péter, volt kulturális államtitkár nyilvános kijelentése óta tudjuk, hogy ennek a rendszernek csak noÁr vagyok, aki utcai anarchistákat támogat.

A casting jól sikerült, viszont a producer fontos fontos kikötése az volt, hogy meg kell tanuljunk lovagolni. (Látva a valódi lovasokat, soha nem fogom azt mondani, hogy megtanultam lovagolni, inkább csak rajta tudok maradni:) Előtte soha nem ültem lovon, de megtanultam 5 nap alatt berakni vágtába a lovat, így a lovas casting is sikerült, majd megállás nélkül készültem a filmre 3 hónapot. A Hadik olvasópróbája előtt csináltam a Nemzeti Színház igazgatójának az első videómat, amiben arra reagáltam, hogy úgy véleményezi a színészetemet, hogy semmiben nem látott.

Miután kiderült, hogy “aha.. ez az a Molnár Áron..” bármennyire is akarták, a kormány egyik tagja sem tudott kivetetni a filmből, hiszen akkorra már aláírt szerződésem volt.

Történelmi filmekre pártpolitikától függetlenül szükség van. Hiszen hihetetlenül gazdag a történelmünk.
De a kokárda, a magyar zászló, egy történelmi film nem a regnáló kormány privilégiuma, pártpolitikától függetlenül kell, hogy erősödjön a nemzeti öntudatunk. Az én kérdésem az az, hogy miért nem kapnak lehetőséget azok a filmalkotók, akik nemzetközileg is elismert rendezők? Mundruczó Kornél, Enyedi Ildikó, Reisz Gábor, Hajdu Szabolcs, Pálfi György, vagy Herendi Gábor?

A kultúra nemzeti alap. A művészet pedig mindig legyőzi a félelemre és vakhűségre épülő rendszert. Csak idő kérdése, hogy ez mikor történik meg.

Remélem ezzel tisztáztam a kérdéseket és az anomáliákat a követőink felé. Nagyon köszönöm ezúton is, hogy mellettünk álltok és követitek az ügyeinket. Megyünk tovább, nem állunk meg, van remény! Ha bármilyen kérdésetek, vagy véleményetek van, kérlek írjátok meg kommentben.

Köszönöm,
Áron

Forrás: Facebook