A Mérce a konkrétumok felvázolásával szeretné bemutatni, milyen bevételek és kiadások között kell lavíroznia a független színházaknak, akik közt a frissen megjelent pályázat alapján idén ez 130 millió forintot fognak szétosztani.

A Mérce írásából:

2019 decemberében azért kapott különösen nagy visszhangot az a törvénymódosítás, amellyel „kivéreztették volna a független színházakat”, mert többé nem engedték volna, hogy a működésükhöz és az infrastruktúrájuk fenntartásához szükséges összegekre pályázzanak, csakis programok megvalósítására tudtak volna pénzt igényelni az alkotók. Azóta visszavonták ezt a törvénymódosítási tervezetet, mégis fontos látni, hogy hatalmas a forráshiány a független színházaknál.

 (…)

A színházak évadban gondolkodnak, jellemzően ősztől tavaszig tartóan, már a naptári év elején el kell készülniük a szeptember körül kezdődő évad költségvetésével ahhoz, hogy időben el tudják kezdeni az előadások megszervezését. Az ideális tehát az lenne, ha ehhez igazodna a működési pályázat lebonyolítása is, viszont ez jelenleg nem így van. A pályázatot csak februárban írja ki az EMMI, amikor a tervezéshez már tudni kellene, mennyiből gazdálkodhatnak, tehát a pályázatnak addigra már le kéne folynia. Jelen helyzetben viszont hónapok telnek el teljes bizonytalanságban, pont akkor, amikor a legfontosabb lenne a tisztánlátás. (…)

Rihay-Kovács Zita, a FESZ ügyvezetője szerint a kiszámíthatatlanság miatt a függetleneknél fél év létbizonytalanságban telik. (…) A FESZ szerint ez könnyen elkerülhető lenne azzal, ha fél évvel korábban írnák ki a pályázatot. Erre az EMMI-nek meg is lenne a jogi lehetősége, és ezt a szervezet minden egyeztetésen el is mondja a minisztériumnak– ám egyelőre nem hallották meg a kérésüket.

Gáspár Anna azzal a céllal alkotta meg a Manna Produkciót, hogy legyen egy tehetséggondozó műhely, ami lehetővé teszi alkotóknak és társulatoknak, hogy olyan ötleteket állítsanak színpadra, amikre az intézményi rendszer nem adna lehetőséget. Ez következhet abból, hogy nem kapnak felkérést, de abból is, hogy akik mögött nincs jogi személy, társulat vagy szervezet, azok nem tudnak állami támogatásra pályázni. Igyekeznek minél több produkciót befogadni, ez viszont csak akkor sikerül, ha flexibilisek tudnak maradni gazdaságilag – a jelenlegi támogatási keretek között pedig ez elég nehéz feladat. (…)

A független színházak alapvető jellemzője hogy nem többszáz fős nézőterek előtt játszanak, hanem inkább kamara vagy stúdiótérben, és főként a nagyközönség számára még ismeretlen művészekkel, ebből következően a jegyárak is alacsonyabbak. Viszont ahogy arra Gáspár Anna is rámutatott, nem emelhetik meg jelentősen a jegyárakat, hiszen a nézőknél már egy 3900 forintos jegynél is „nagy kérdés, bejönnek-e  a számukra ismeretlen szerző darabjára, vagy kísérleti független produkcióra ennyi pénzért”. Hozzátette, jelenleg azért tudják ezen az szinten tartani az áraikat, mert a működési költségeket külön állami pályázati alap biztosítja.

Ahogy azt mind a Manna vezetője, mind sok más független színházi szereplő megfogalmazta, a tao támogatásnak sok hibája volt, a korrupció lehetőségétől kezdve a jegyárbevételek után fizetendő támogatás aránytalanságáig, ami a stúdiótérbe szabott produkcióknak kifejezetten hátrányos volt. Ugyanakkor az EMMI által kialakított pótlótámogatás most sem kedvez a függetleneknek, mert amíg a társasági adóból származó összeg szabad felhasználású volt, az új pótpályázatok tematikusak, és csak arra lehet pénzt igényelni, amit a pályázatban megszabtak.

(…)  2019 végén Zubek Adrienn, a FESZ társelnöke a Mércének azt nyilatkozta, a tao megszüntetésekor nem volt szó közpolitikai elvárásokról, de tény, hogy az új rendszer lehetőséget ad arra, hogy az EMMI csak azoknak adjon pénzt, „akinek akar”.

A Hatszín Teátrum magánszínházként azon kevés kivételek egyikét képezi, ami semmilyen állami támogatásból nem részesül, de befogadószínházként, vagyis független előadóknak és társulatoknak színpadot kiadó intézményként ők is ki vannak téve a szektort érintő finanszírozási problémáknak. Gálvölgyi Dorka alapító-igazgató a Mércének elmondta, a tao eltörlése a lehető legrosszabbkor jött nekik, ugyanis 2017-ben alapították a színházat, és abban bíztak,  hogy legalább az első 3 évet túlélik, hogy aztán bejegyzett előadóművészeti szervezet lehessenek, és ezáltal taohoz juthassanak. Csakhogy a taot azóta eltörölték, a póttámogatásra pedig csakis azok pályázhatnak, akik korábban részesülhettek a taoból. Jelenleg tehát befogadóként pusztán a bérleti díj bevételeiből élnek, de mivel a független színházi szereplők erősen függnek egymás boldogulásától, ez kicsit sem ideális helyzet.

(…) A baj (…) az, ahogyan az állami forrásokat elosztják, ebben kellene fejlődnie az EMMI-nek. Rihay-Kovács Zita szerint amellett, hogy a működési pályázatot összehangolják a függetlenek költségtervezési időszakával, egy másik változtatásra is szükség lenne:

„Szeretnénk, hogy bizonyos társulatok és intézmények esetén ne 1 évre, hanem 3 évre szóljon ez a támogatás. Egyrészt kevesebb is lenne az adminisztráció, mert csak a részelszámolásokat kellene beküldeni, továbbá van egy garancia arra, hogy a színházak előre láthassanak egy kicsit. Így tudhatnák, hogyan tervezzenek stabilabban a bemutatókkal és a fizetésekkel is. És ha valaki mégsem szabályosan költené el a kapott pénzt, 1 év után persze mondhatnák azt, hogy nincs támogatás a következő 2 évre.”

A teljes beszámolót ITT olvashatják.