A Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatói és diákjai a sajtóból értesültek, hogy szeptember elsejétől a kormány felügyelte alapítvány formájában működnének tovább. A döntés hullámai elérték az intézményben eddig végzetteket is. A nevükben jegyzett petíciót tegnap már 500-an írták alá. Közülük Mohácsi János rendezőt kérdezte a HírKlikk.
A teljes interjú ITT olvasható.
A színiegyetemhez közvetlen kötődése sincs, mégis aláírta azt a petíciót, amit az egyetem volt hallgatói tettek közzé: “Nem szeretem, amikor a hatalmi garnitúra úgy gondolja, hogy mindenhol ott a helye és a fürdőszobában is beletúrhat a fogselymedbe. Ez az egész semmi egyéb, mint politikai térfoglalás a kultúrában, akárcsak az ötvenes években, hogy ne menjek messzebb. Hogy mondjam, hogy nagyon finoman mondjam… A tököm tele van vele, amikor ez a térfoglalás zajlik, mikor a kultúráról azt gondolják, hogy valamilyen irányba kellene beállnia” – szögezte le Mohácsi.
“Ez az egész cirkusz semmi más, mint a bekebelezése az utolsó független intézménynek. És sajnos azt is gondolom – bár meglehet, ünneprontás –, hogy írhatok alá akármit, ez a meccs már le van játszva. Ahogy a Kaposvári Egyetemről is kitakarították a Csáki Judit-féle tanszéket és annak is megvan az eredménye. (…) Ha elszabadul egy ilyen hatalmas kormányzati óceánjáró – nevezzük Titanicnak –, akkor azt nagyon nehéz megállítani. Ráadásul nem is áll senki a kormánykeréknél, aki irányíthatná mindezt” – vélekedett a rendező, aki Kaposváron maga is volt osztályfőnök.
Mohácsi szerint az, ami történik, totálisan törvénytelen: “Például, hogy a demokratikusan megválasztott Upor Lászlót nem nevezik ki rektornak és így zajlik, ami zajlik, az teljességgel törvénytelen és a törvénytelenségek sorát követik el. Mint ahogy Kaposváron is az történt s aztán Csáki munkaügyi pert nyert, amit én el sem indítottam, mert semmi kedvem bíróságra járni. Akkor, amikor a törvény felett őrködők által törvénytelenségek sora zajlik, mit tehetsz törvénytisztelőként? Nem nagyon látom a lehetőségét, hogy mit tehetsz a színpadról. (…) Ez biznisznek nem egy akkora biznisz – kifejezetten az intézmény elfoglalása a cél.”