Böröcz Judit és Pálinkás Bence György A kis olvasztótégely című alkotása, egy egyénileg bejárható hangséta is része a napokban indult Thealter Fesztiválnak. Az alábbiakban Mohai Aletta írását olvashatják a műről. Az írása a thealter blog jr keretein belül született.
A Thealter blogját ITT követhetik.
Mossa a partot a víz. Kacsa hápog. Béka brekeg. Szárny suhan. Így kezdődik A kis olvasztótégely. Miközben ezt hallgatom egy fülesen keresztül az újszegedi Ligetben egy padon ülve, nézem a körülöttem mozgó világot. Biciklisek suhannak a nekik kijelölt ösvényen. Idős párok csoszognak itt-ott. Kamaszfiúk versenyt futnak. Látom a kipirosodott arcokat, a mozgó szájakat, de nem hallom, mit mondanak.
A Tihanyi félsziget története szól a fejemben női hangon. Esőcsepergés. Madárcsicsergés. Jönnek a törökök – harangszó visszhangzik a koponyámban. Hozzák a csörgőfa magjait, hogy gyerekként játszhassunk háborúsat.
Magyar ajkú magyar és nem magyar ajkú magyar asszony énekli a maga nyelvén egyszerre Kossuth híres verbunkosát. A Rózsa Sándor mítoszából épült fellegvár hatalmas darabonként omlik le előttem. Betyárbecsület: kardra hányni szerbet és románt – más nemzetek mészárlásának ígéretével venni meg a szabadságot.
Három szólam: a természeti képek leírása, a történelmi folyamatok közlése és korabeli emberek megszólaltatása váltakozik a hangsétában. Sodródom a történetekkel, s közben máshogy kezdem látni a környezetet: a hajléktalan bácsi cigánynak, az édesanya és a kisgyerek magyarnak tűnt. A fiúk között láttam mongoloid rasszjegyre utaló szempárokat. Engem észak-olasznak szoktak nézni, skótnak, norvégnak. Valójában magyar ajkú, magyarországi magyar és bunyevác vagyok. Félig nem létezem a magyarországi törvények szerint.
A világunk színvak: sokan nem veszik észre, hogy a piros, a fehér és a zöld csak három árnyalata a szivárványnak. A szólamokat hallgatva megérti az ember, hogy a természet és a társadalom működése között szoros ellentétpárhuzam feszül. Míg sok működésmechanizmus egymásnak megfelelően működik a két térfélen, addig előtűnnek olyan különbözőségek, amik finoman sugallják, mennyire természetellenes a félelem a mástól, a sokszínűtől. Az a nemzet, amelyik alaptalan félelmében és kreált veszélyérzetében a benne élő többi kicsi népet bántja, önmagát gyilkolja észrevétlen. Európa szíve önmagába döfködi a kést.
(Böröcz Judit – Pálinkás Bence György: A kis olvasztótégely)
A hangséta a fesztivál teljes időtartama alatt meghallgatható – a szerk. megj.
Fotó: Ember Sári