Nem a filmes világ egyik legfontosabb vörös szőnyegén végigmenni volt igazán nagy dolog erdélyi magyar színésznőként, hanem az, hogy a román filmrendező egy széki csárdást választott háttérzenéül – mondja Moldován Orsolya marosvásárhelyi színész. Kovács Bálint kérdezte a HVG oldalán.

A teljes interjú ITT érhető el.

„Nem kell mindennap úgy felkelnem, hogy arra gondolok, én egy erdélyi magyar színésznő vagyok. Hát az vagyok, nem tudok más lenni” – mondja Moldován Orsolya, hatvan év után az első erdélyi magyar színésznő, aki ott volt a világ egyik legrangosabb filmfesztivál vörös szőnyegén, Cannes-ban, a román film sztárrendezője, Cristian Mungiu új filmjének szereplőjeként. Az R.M.N. című film arról a gyergyóditrói esetről szól, amikor a helyiek a gyűlölködésükkel és fenyegetéseikkel elüldözték a migránsnak nevezett Srí Lanka-i pékeket a faluból.

A kérdésre, mikor fordult a színészet felé, Moldován Orsolya elmondta: „Az utolsó gimnáziumi évem nyarán belekeveredtem egy színjátszó csoportba, abból lett egy előadás, ami jó élmény volt. Marosvásárhelyen van egy színművészeti egyetem; az mindig ott lebegett, hogy „vajon mi történhet ott, a Köteles utcában?”, és ez engem is érdekelt. Csak nem tudtam dönteni: érdekelt a történelem, a biológia, a mai napig érdekel az antropológia. Csak akkor jöttem rá, hogy igazából érdekel a színészet, amikor először elmentem felvételizni, és nem vettek fel. (…) Az emberek mindig azt gondolják, a színészethez extrovertáltnak kell lenni: „Színész vagy? Mondj egy viccet!” De ez nem feltétlenül van így. Lehet valaki azért is színész, hogy sok bőrt magára húzhasson, sok életet kipróbálhasson, mert máshogy nem tud annyit megmutatni önmagából, mint azok által az emberek által. Szeretem ezt a munkát; azért kapok pénzt, hogy dolgozzak magamon, gondolkozzak emberekről, sorsokról. Ez vált érdekessé a felvételin. Utána számomra nem telt nagyon jól a főiskola, mert nem igazán találtam a saját utamat. Nagyon jó osztálytársaim voltak, de sokáig nem találtam a helyemet, és aztán sokáig nem találtam a helyemet a színészi pályán sem. Nagyon sokat kellett felejtenem a főiskolán tanultakból ahhoz, hogy most színész legyek. Az én korosztályom abba a törésvonalba került bele, amikor megváltozott a színpadi nyelv. A szocializmusban a cenzúra miatt mindenki megpróbált valami pluszt beleszorítani az előadásokba, és amikor kilencvenben jött a nagy szabadság, senki nem tudta, mihez kezdjen” – mesélte a színésznő.

Arról szólva, nem csábította-e a gondolat, hogy a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezzen, azt felelte: „A budapesti egyetemre felvételizni Erdélyből? Az olyan volt, mint arra gondolni, hogy holnap elhívnak szakértőnek a NASA-hoz.”

Azt is elárulta, diadalnak számít-e, ha egy felnőttként megtanult nyelven, románul pár évvel később olyan hitelesen tud megszólalni, hogy Cannes-ban mutatják be a filmet, amiben szerepel: „De színészként nem diadalokat szeretnék megélni. Azt szeretném, ha úgy tudnék figurákat megteremteni, hogy működjenek. Ha ez sikerül, az nagyon jó. Ahogy az is, ha egy ekkora rendező megbízik bennem annyira, hogy az előző filmjéhez képest nagyobb szerepet bíz rám (Moldován Orsolya játszotta Cristian Mungiu korábbi, Érettségi című filmjének egyik mellékszerepét – K. B.). Én az a fajta színész vagyok, aki a bizalomtól tud működni. Vannak olyan kollégáim, akik akkor is jól tudnak dolgozni, ha kicsit súrlódásos a munka, és akkor is felállnak és megmutatják. Én nem ilyen vagyok. De ha valaki megbízik bennem, azt érzem, akkor muszáj vele mennem, ne miattam menjen rosszul a dolog, én jó tégla legyek a falban!” – mesélte Moldován Orsolya.