A híres Comedie Francaise Magyarországon négy alkalommal is bemutatja Moliére klasszikusát. A 10. MITEM fesztivál jóvoltából a Nemzeti Színházban két ízben – október 7-én és 8-án – Miskolcon pedig október 13-án és 14-én látható Ivo van Hove rendezése. Kicsit hagyományőrző, kicsit modern, kicsit óvatos, kicsit mégis LMBTQ – így látják a franciák a közel négyszáz éves drámát ma – írja a Magyar Nemzet.
„Az igazi dráma a színpad elülső terében, egy fehér szőnyegen zajlik. Ezen a tatamiszerű díszletelemen ütköznek meg a karakterek. Amit ugyanis tiszteletben tart a rendező, s ami az előadás erénye, az Moli`ere szövege. A dráma jelentős húzások nélkül hangzik el, amelyet a színészek bravúrosan, finom mimikával és gesztusokkal keltenek életre.
A cselekmény síkja ugyanakkor meglepetéseket rejt: ugyanis nem a manapság megszokott ötfelvonásos, 1669-ben átírt drámaverziót vitte színre a francia társulat, hanem a szerző háromfelvonásos változatát. Ezt Moli`ere 1664-ben mutatta be, ám XIV. Lajos az arisztokrácia nyomására betiltotta, mivel a társadalmi paródia határozottan szólalt fel a vallásosság – s legfőképpen az álszent viselkedés ellen, amely nem volt a korabeli uralkodói udvartól idegen. Az ősverzió azonban nem maradt fenn teljes egészében, így részben a drámaelemzés eszközeivel, részben levéltári forrásokra támaszkodva rekonstruálták az anyagot” – fogalmaz a produkció kapcsán a Tölli Szofia, a Magyar Nemzetben.
Ivo van Hove a nemzetközi színházi élet meghatározó alakja. Mintegy 100 előadást rendezett. Jelenleg a Toneelgroep művészeti vezetője, munkaterülete a színház, a mozi és az opera, három évtized alatt széles repertoárral dolgozott Szophoklésztől Shakespeare-en és Molière-en át Tony Kushnerig és Arthur Millerig; Ibsentől Louis Couperuson át Hanya Yanagiharáig.
„Tartuffe csaló? Igen, természetesen az. Ájtatosnak tetteti magát, holott nem az. Csalárdságának azonban erénye, hogy feltárja az Orgon családját átszövő titkos feszültségeket, vágyakat. Ugyanis sérült családról van szó. A látszólag stabil családban az idősebbek és a szülői tekintély tisztelete szilárd, megingathatatlan alapnak tűnik. Közelebbről nézve azonban egy összeomlott, a múlt romjai közt rekedt család tárul elénk. Felesége halála után Orgon újranősült, a sokkal fiatalabb Elmirát vette el. Frigyük, mint kiderül, válságos állapotban van. Damis lázad az apja ellen, mivel Orgon akadályozza a házasságkötésben. Cléante, Elmira bátyja határozottan progresszív, szabadelvű és individualista társadalmi nézeteket vall, szöges ellentétben Orgon és anyja, Pernelle asszony hagyományos-konzervatív gondolkodásmódjával. Az egység, a harmónia rég elhagyta e házat” – írja az előadás ajánlójában a rendező.
„Ekkor furakszik be Tartuffe a robbanásközeli helyzetben lévő háztartásba. Szegény, mint a templom egere, máról holnapra él, templomról templomra járva alamizsnát gyűjt, így tengeti életét. Orgon Tartuffe-ra a megváltó, az odaadó hívő szerepét osztja. Ő meg jó színészként eljátssza a szerepet, pénzt és jobb életet remélve, amelyben legalább hetente egyszer mosakodhat, tiszta ruhában járhat. Orgon barátra, bizalmasra lel benne, akivel megoszthatja gondjait és nehézségeit. Tartuffe tökéletes gondozónak, barátnak, lelki tanítómesternek bizonyul. A két férfi között kialakuló hiteles kapcsolat alapvető jelentőséggel bír. Hogy megpecsételje az egyedülálló köteléket, Orgon úgy dönt, Tartuffe-t teszi meg egyedüli örökösének. Ekkor robban a bomba. Molière számos vígjátékához hasonlóan a Tartuffe is társadalmi dráma. A szerző bemutatja, milyen óriási hatást gyakorolnak a jelentős társadalmi fejlemények az egyén lelki, társas és érzelmi életére. Úgy döntöttem, hogy a darab eredeti, mindössze három felvonásból álló változatát állítom színpadra. Ennek középpontjában az Elmira és Tartuffe közötti szerelmi jelenetek, valamint a Damis és apja, Orgon közötti konfliktusok állnak. A Tartuffe e változata elemi erővel hat” – fogalmaz
Ivo van Hove a nemzetközi színházi élet meghatározó alakja. Mintegy 100 előadást rendezett. Jelenleg a Toneelgroep művészeti vezetője, munkaterülete a színház, a mozi és az opera, három évtized alatt széles repertoárral dolgozott Szophoklésztől Shakespeare-en és Molière-en át Tony Kushnerig és Arthur Millerig; Ibsentől Louis Couperuson át Hanya Yanagiharáig.
„Tartuffe csaló? Igen, természetesen az. Ájtatosnak tetteti magát, holott nem az. Csalárdságának azonban erénye, hogy feltárja az Orgon családját átszövő titkos feszültségeket, vágyakat. Ugyanis sérült családról van szó. A látszólag stabil családban az idősebbek és a szülői tekintély tisztelete szilárd, megingathatatlan alapnak tűnik. Közelebbről nézve azonban egy összeomlott, a múlt romjai közt rekedt család tárul elénk. Felesége halála után Orgon újranősült, a sokkal fiatalabb Elmirát vette el. Frigyük, mint kiderül, válságos állapotban van. Damis lázad az apja ellen, mivel Orgon akadályozza a házasságkötésben. Cléante, Elmira bátyja határozottan progresszív, szabadelvű és individualista társadalmi nézeteket vall, szöges ellentétben Orgon és anyja, Pernelle asszony hagyományos-konzervatív gondolkodásmódjával. Az egység, a harmónia rég elhagyta e házat” – írja az előadás ajánlójában a rendező.
„Ekkor furakszik be Tartuffe a robbanásközeli helyzetben lévő háztartásba. Szegény, mint a templom egere, máról holnapra él, templomról templomra járva alamizsnát gyűjt, így tengeti életét. Orgon Tartuffe-ra a megváltó, az odaadó hívő szerepét osztja. Ő meg jó színészként eljátssza a szerepet, pénzt és jobb életet remélve, amelyben legalább hetente egyszer mosakodhat, tiszta ruhában járhat. Orgon barátra, bizalmasra lel benne, akivel megoszthatja gondjait és nehézségeit. Tartuffe tökéletes gondozónak, barátnak, lelki tanítómesternek bizonyul. A két férfi között kialakuló hiteles kapcsolat alapvető jelentőséggel bír. Hogy megpecsételje az egyedülálló köteléket, Orgon úgy dönt, Tartuffe-t teszi meg egyedüli örökösének. Ekkor robban a bomba. Molière számos vígjátékához hasonlóan a Tartuffe is társadalmi dráma. A szerző bemutatja, milyen óriási hatást gyakorolnak a jelentős társadalmi fejlemények az egyén lelki, társas és érzelmi életére. Úgy döntöttem, hogy a darab eredeti, mindössze három felvonásból álló változatát állítom színpadra. Ennek középpontjában az Elmira és Tartuffe közötti szerelmi jelenetek, valamint a Damis és apja, Orgon közötti konfliktusok állnak. A Tartuffe e változata elemi erővel hat” – fogalmaz Ivo van Hove.