November 4-én, szerdán élőben látható Hegymegi Máté MOLIÈRE – the passion című magyarországi bemutatója a Radnóti Színházból.
Exkluzív tartalom:
Az előadás után közönségtalálkozó csak a stream nézőivel. ÉLŐben kérdezhetünk az alkotóktól: Pál Andrástól (főszereplő), Garai Judittól (dramaturg), Hegymegi Mátétól (rendező), Závada Pétertől (moderátor).
Ez egyszeri alkalom limitált “férőhelyekkel”.
A darabról:
Luk Perceval, Feridun Zaimoğlu és Günter Senkel Molière. Eine Passion (Molière. Egy passió) című színdarabja a négy leghíresebb Molière-komédia kortárs újragondolása, azok összefűzése egy grandiózus nagyságú művé.
A színdarab legendás világpremierje 2007-ben volt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Luk Perceval rendezésében. Magyarországon először láthatja a közönség a Radnóti színpadán Hegymegi Máté rendezésében, Forgách András fordításában.
A darab négy Molière-komédia (A mizantróp, Don Juan, Tartuffe, A fösvény) archetípusának összefűzéséből épül fel. A négy figura egy férfi életének négy életszakaszát jeleníti meg, és a dráma azt meséli el, hogy hogyan válik a szerelmi kínok között vergődő Alceste cinikus Don Juanná, majd lesz belőle álszent Tartuffe, aki miután meggazdagodott, vagyonát féltő, öreg Harpagonként várja a halált. A szereplők átfedik egymást, új helyzetekben találkoznak egymással, átalakulásokon mennek keresztül.
Forgách András a darabról:
“Az ‘Eine Passion’ voltaképpen egy életrajz-utánzat, vagy inkább életrajz-szimuláció, ami Molière drámai pillanatfelételeiből hiányzik: Percevalék a regényírás, az epikus gondolkodás formaeszközeit vetítik rá a Molière-motívumokra és toposzokra, amitől fundamentálisan megváltozik a karakterek és jellemek minősége. Nem Polaroid-felvétel, hanem egy alternatív pszeudo-Hollywoodi filmparódia. A legdurvább ösztönökre kihegyezve. Molière-nél ezek az ösztönök kulturálisan még fegyelmezve vannak, a verses forma is ezt sugallja.
Percevalék lazán és kiszámíthatatlanul váltogatják a verset a prózával, betétdalokat, afféle slam-poetry-t alkalmaznak, erős modern lüktetésű, szókincsű, szlenghez közelítő szövegeket adnak a szereplők szájába, gátlástalanul ismételnek bizonyos részeket, hogy az összefüggést az egyes részek között megteremtsék, azaz olyan fokú szabadsággal használják a négy Molière-darab válogatott anyagát, hogy szerzője bizonyosan nehezen ismerne rá. De mert a radikalizmusuk elég szuverén, és egy meglehetősen kiérlelt esztétikára és korábbi előadások sorára épül, komoly lehetőséget ad rá, hogy új szemmel lássuk Molière-t.
Nekem egy kicsit túl sokszor mennek kontrába: azaz az elvárással és hagyománnyal szembeni kontrasztot hangsúlyozzák, de ennek is megvan az a haszna, hogy teherpróbának vetik alá a Molière-i figurákat és helyzeteket. Hogy az ellenkező irányba is ilyen jól hajlíthatók, azt mutatja, hogy nem véletlenül a klasszikus repertoár részei.”
Szereplők: Pál András, Porogi Ádám, Sodró Eliza, Tóth Zsófia, Kováts Adél, Rusznák András, Vilmányi Benett, Lengyel Benjámin, Schneider Zoltán, Gazsó György.
Fordító: Forgách András. Rendező: Hegymegi Máté. Dramaturg: Garai Judit. Jelmez: Kálmán Eszter. Díszlet: Fekete Anna. Világítás: Bányai Tamás. A rendező munkatársa: Ari Zsófia.