Hogyan segíthetünk a háborús helyzetben? Pityinger László Dopeman és Molnár Áron színművész, a noÁr mozgalom alapítója vitázott Orbánról, Putyinról és az ország helyzetéről a Mandinerben.

„Amit mi, állampolgárok tudunk tenni, hogy jelentkezünk a Migration Aidnél, és megyünk az ukrán határhoz segíteni a menekülőknek. Én azonnal megtettem” – fogalmazott Molnár Áron, aki szerint az a retorika és stratégia, amit a NER művelt az elmúlt tizenkét évben, egy az egyben a putyini rendszer előszobája.

A kérdésre, leszámítva a háborús helyzetet, egy adott kormánynak számon kell-e kérnie politikai értékeket a partnerén, akitől mondjuk energiát vásárol, Molnár Áron elmondta: „Szerintem igen. Hadd mondjak egy hétköznapi példát. Amikor a Vidnyánszky Attila által vezetett Nemzeti Színház szervez egy fesztivált, és meghív bennünket egy háromszereplős, marha jó előadásunkkal, amelyet amúgy sehova sem fogadnak be, felmerül a kérdés, mit kell tennünk. Ragaszkodjunk az elveinkhez, és nemet mondjunk, vagy szembeköpjünk mindent, amit addig képviseltünk, s úgymond a gazdasági szempontokat vegyük figyelembe? Nyilván csak az első lehetőség fogadható el erkölcsileg, hiszen az a fajta politika, amit Attila képvisel, felháborító és botrányos. Ahogy azzal sem működünk együtt, úgy „nagyban” Putyinnal sem lehet.  (…) Aki civilekre rakétával lő, az én szememben igenis gonosz ember. Pont.”

Azt is hozzáteszi: „Szerintem iszonyúan kevés a tudásunk, ezért most nem a miérteket kell keresni, hanem azzal kell foglalkozni, hogyan tudunk segíteni. Felesleges Északi Áramlatról, Vlagyimir Putyin asztaláról vagy Szijjártó Péter stílusáról beszélni, ehhez nem értek, nem is szeretnék. Arra vagyok kíváncsi, hogy Vidnyánszky Attila a megkapott intézményei közül hányat nyit ki a menekültek előtt, akik onnan jönnek, ahonnan ő is származik. Az okoskodások hidegen hagynak, az számít, ki hogyan aktivizálja magát ebben a katasztrofális helyzetben. (Az SZFE február 27-én közölte, hogy megnyitja a tulajdonában lévő ingatlanát az ukrajnai konfliktus miatt hazánkba érkező menekülteknek – a szerk.)”

Arról szólva, hogy a noÁr mozgalom videóklipet készített Lovembtqia+ címmel, úgy nyilatkozott: „(…) A transzneműek, aszexuálisok, biszexek, melegek mellettünk élnek, ugyanúgy magyar állampolgárok, mégsem ismerjük őket. Erre a hiányosságra akarjuk felhívni a figyelmet az akcióval. Csak akkor hozhat értékítéletet az ember, ha például megtapasztalja, hogyan él a hétköznapokban egy szivárványcsalád. Különben csak előítéletes lehet. (…) Ha csak egyetlen fiatalnak erőt tudunk adni, hogy mondjuk leüljön beszélni a szüleivel, már megérte. A szeretet a legfontosabb.”

A noÁr mozgalom egyik célja a törzsi szekértáborok felszámolása. A kérdésre, miért és hogyan, azt felelte: „(…) Én négy éve konzekvensen elutasítom, ha jobb- vagy baloldali skatulyába akarnak berakni, egyébként a kezdetek óta szakértői kormány felállítását szorgalmazom. Nem jó, ha falkákba verődünk. Azt továbbra sem értem, Laci (Dopeman) hogy mondhat olyat, hogy nem zavarja a korrupció, nem kéri számon a regnáló kormányon a visszaéléseket. Amikor Eszenyi Enikő botránya kapcsán a főváros mint a Vígszínház fenntartója totálisan negligálta több mint hetven áldozat vallomását, kőkeményen nekimentünk Karácsony Gergelynek és Gy. Németh Erzsébetnek. Minden oldallal szemben kritikusnak kell lenni, csak ez szolgálhatja hosszú távon azt, hogy nem a törzsi, hanem az elvi álláspont érvényesül.”

A teljes interjú a Mandinerben olvasható.