Hosszú interjút adott a Telexnek Molnár Áron színész, aktivista, a noÁr mozgalom alapítója azt követően, hogy nem sokkal korábban a rapper Krúbi, ugyancsak a Telexen, ugyancsak Sajó Dávid műsorában, megjegyzéseket tett Molnárra. Krúbi azt állította, hogy vannak olyan zenésztársai, akik sok tüntetésre éppen Molnár Áron miatt nem mennek el fellépni, és a színészt “kellemetlen palinak” gondolja – hívta fel a figyelmet a HVG.
Molnár elfogadja Krúbi véleményét, de azt azért megkérdezte tőle korábban is Facebookon, hogy akkor mégis mitől lesz az ellenállás menő, hogyan nem lesz az “cringe”. Választ egyelőre nem kapott. A Telex-interjúban a színész azt is hozzáteszi, hogy 2022 áprilisában volt olyan noÁr és a Tanítanék Mozgalom által szervezett tüntetés, ahova ugyan nem tudott Krúbi eljönni, de küldött magáról egy támogató videót.
“Ugyanabban a videóban Sajó Dávid megkérdezi, hogy ha én nem lennék, elmenne-e, és azt mondja, hogy nem” – utal vissza Krúbi szavaira. “És szerintem ez a legszomorúbb.
Hogy van az, hogy felhasználod az ellenzékiséget arra, hogy meggazdagodj? Ha te egy Orbán Viktor figurát emelsz, és megcsókolod, az egy brand, amit én elfogadok, de akkor szerintem ér elmenni egy tüntetésre, és beleállni ebbe a rendszerbe. Vagy elmenni Iványi Gáborék fűtött utcájához, és azt mondani, hogy figyelj, itt leszek egy órát, és slammelek, rappelek, mert ha nem teszed, akkor megélhetési ellenzékivé válsz.
“Nem az esik rosszul, hogy azt mondja, hogy én egy kellemetlen pali vagyok, hanem az utána való nihill. Hogy igazából nem vesz részt abban, hogy ő megmozgathatna x mennyiségű embert, beletehetne melót, támogatást ebbe a közegbe És az a fajta felelőtlen odaböffentés sem ér, hogy én akkor egyébként nem megyek ki a tüntetésre”
– mondta.
Azt is elárulta, hogy „a Sztárboxban való részvétel részben menekülés volt a közügyek elől, hogy picit más ingereket kapjak. Hogy a befektetett energia, amit megállás nélkül tolok a mozgalomba, az átcsoportosul a sportba vagy a Loupe Színházi Társulásba, az kézzelfogható és pozitív eredményeket tud hozni. Ez pedig jó érzés, mert úgy tűnik, hogy az elégetett energia tud eredményeket hozni, a mozgalom szempontjából ez most nem az az időszak. Ez az időszak most arra való, hogy kicsit elcsendesedjünk, figyeljünk, figyeljek, mivel jár a közügyekben való részvétel, mi történik, ha mi nem vagyunk ott.”
Az Eszenyi-ügyről is szó esett, Molnár ennek kapcsán azt mondta, hogy a konkrét eseten túl is sok dologról lehetne még beszélni, például hogy „Enikő generációja mit örökölt az oktatásból”.
„Ők a mesterségóra előtt hánytak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, annyira izgultak, hogy mit fognak szólni a mestereik. Azt gondolom, hogy ők nem tanultak mást, mint ezt a fajta abuzív viselkedést. Ez a generáció ebben nőtt föl, és nagyon szerencsés, aki nem így rendez, de azért annak a generációnak a nagy része így rendez, így igazgat, így gondolkodik, mert nem kapott más alternatívát.”
Molnár szerint ennek oka, hogy
„van egy tévhit, egy transzgenerációs őrület, hogy a színészek akkor érik el a kívánt hatást, ha szenvednek, ha sanyargatják őket, vagy ők magukat. Ez egy baromság. Én akkor leszek igazán jó színész egy filmben vagy egy előadásban, ha egy rendező bízik bennem. Ha sanyargat, ha kiabál velem, ha abuzív, és ebben a helyzetben nem véd meg a környezetem, akkor elárulva érzem magam, és traumatikus lesz a próbafolyamat élménye. Ez pszichológia, nem kell túlbonyolítani.”
Molnár arról is szót ejtett, hogy “egy színésznek kutya kötelessége az aktivizmus, mert egy színésznek nagyobb elérése és lehetősége van szólni az emberekhez. A két dolgot külön kell választani, ez nem kérdés, de közben kéz a kézben kell járjanak.”