Attól függetlenül, hogy a noÁr mozgalom soha nem kért és nem kapott állami pénzt, Hoppál Péter súlyos mondatai és fenyegetései messze nem csak a noÁr Mozgalmat érintik. Sokszor csak kerülgetik a forró kását, ha a kultúrára fordított pénzekről volt szó, Hoppál Péter viszont egyértelművé teszi, hogy az egyéni ízlés és a kormány által meghatározott világkép szerint dőlnek el ezek a kérdések. Ebben valójában nincsen semmi újdonság a gyakorlatban, hiszen ha csak az elmúlt napok történéseit nézzük, az Átrium Színház, a Centrál Színház és a Pintér Béla és Társulata is jelezték, hogy nagy a baj. Vannak, akik már biztos, hogy nem számíthatnak állami támogatásra, mások pedig hónapok óta várják a beadott pályázatok elbírálást, de válasz nem érkezik. Mi azt gondoljuk, hogy egyrészről igenis feladata az államnak, hogy életben tartsa a magyar kultúrát és nem csak azt, ami neki önkényes módon kedves, hiszen az adóforint nem az ő pénzük. A mi pénzünk. Kormánypárti és ellenzéki szavazók pénze egyaránt.

Sokszor jön az a kritika ebben a helyzetben, hogy akkor éljen meg a piacról. Ahelyett, hogy mi is elkezdenénk ötleteket adni, hogy szerintünk még ki mindenki éljen meg a piacról, tisztázzunk egy fontos dolgot. Ezeket a pályázatokat, az előadó-művészeti többlettámogatásokat épp a TAO helyett hozták létre, tehát a kormány maga vette el annak a lehetőségét, hogy állami pénzek helyett a piacra támaszkodhassanak a színházak, így véleményünk szerint még inkább kötelessége támogatnia azokat a színházakat, amire igénye van a közönségnek. Támogassátok a bajban lévő színházakat, akár pártolói tagsággal, akár csak egy színházjegy megvásárlásával a következő évadban is!