A Szavakon túl Kadarkai Endre saját fejlesztésű beszélgetős műsora, amelyben népszerű színészek, zenészek, televíziósok vallanak önmagukról.

Nem egy hagyományos portréinterjút kell elképzelni. Mindig 20 fogalmat kínál fel a vendégnek. Valamennyi talányosan az alany életének egy epizódjára, személyére, egy korábbi idézetére utal, még ha ő nem is tudja, hogy pontosan miképpen.

Ebből a húsz kifejezésből a vendég választja ki azokat a fogalmakat, amelyekről beszélgetni fognak, de ő maga sem tudja igazán előre, hogy mi is lesz a pontos téma. Ketten együtt, közösen alakítják a beszélgetés tematikáját.

Molnár Áron színész, de aktivistaként és a noÁr Mozgalom alapítójaként is ismerjük.

„Rájöttem arra, hogy ezt a terhet, amit magamra vállaltam a közügyek terén, egyedül nem fogom tudni cipelni. Nem lehet egyedül cipelni. Ez egy ostobaság. Egy erős, karakán embernek tartom magam, de az erőm véges. Teljes mindegy, hogy ha azt mondjuk: ’Ez menni fog!’, nem így van” – mondta a Szavakon túl című műsorban.

Kadarkai Endre műsorvezető rákérdezett, mindennek voltak-e fizikai jelei: „Abszolút mértékben. Kezdjük ott, hogy elkezdett tikkelni a szemem. Két hónappal a választások előtt kezdődött, és aztán az nem is múlt el. Továbbá kemény mellkasi nyomást éreztem. Zsibbadt a bal kezem – sorolta, mire Kadarkai megjegyezte, hogy ezek mind pánikrohamra utaló jelek. – Igen! Meg a kiégésnek egy tökéletes mintapéldája” – árulta el Molnár Áron.

Időbe telt, de belátta, jól teszi, ha szakemberhez fordul: „A sors csodálatos fintora, az élet elképesztő klassz csele, hogy a Marcit kértem meg, hogy segítsen találni egy coachot vagy terapeutát.” Mint mesélte, a munka saját magával csak most kezdődik, de készen áll rá.

A beszélgetésben szó esik Eszenyi Enikő ügyéről, arról, hogy a főváros az eset kivizsgálása után megsemmisítette azokat a vallomásokat, amelyeket készített az Vígszínház dolgozóival. Molnár Áron arról is beszél, ha visszamehetne az időben, felvételeket készítene arról, ami akkoriban zajlott a próbákon és azt is elmondja, büntetőjogi kategóriához tartozik mindaz, amit nem meséltek el nyilvánosan (de a vallomásokban megfogalmaztak). „Nagyon fájdalmas a főváros totális inkompetenciája az ügyben” – teszi hozzá Molnár Áron, aki megerősítette, hogy volt olyan szoba a Vígben, ahol nyugtató és alkohol is rendelkezésre állt, hogy könnyebb legyen elviselni azt, ami a teátrumban zajlik.