A Drága örökösökből és független színházi előadásokból ismert színész a Blikknek arról beszélt, sokszor szégyellte magát korábban, most azonban úgy érzi, mindent visszakapott. Arról tett vallomást, hogy érzi magát közel egy évvel azután, hogy bevonult az elvonóra.

Molnár Gusztáv úgy fogalmazott: „Ma már nem szégyellek semmit, hiszen rengeteget tanultam a betegségemről, arról, hogy mi hogyan működik ilyenkor. Visszatekintve, sokszor szégyelltem magam, és rettenetesen cikinek találom, ahogyan akkor viselkedtem, de ma már tudom, hogy az alkoholizmus egy betegség, a függőséget pedig tisztelni kell” – mondta a színész a lapnak.

„A függőségből nincs gyógyulás, olyan ez, mint együtt élni a cukorbetegséggel: nem eszem cukrot, mert tudom, hogy baj lesz. Rengetegen küzdenek ezzel a problémával Magyarországon, sok sorstársam kéri a segítségemet, és ha csak egy embernek is tudok a saját példámmal segíteni, már megérte” – tette hozzá Molnár Gusztáv, aki szerint az első időszak az elvonón rettenetesen nehéz volt.

„Tavaly benne volt a pakliban, hogy ilyenkor már nem élek… Komlón nagyon nehéz volt az eleje, tíz évnek tűnt tíz másodperc odabenn, és nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, mire azt éreztem, hogy kezdek jól lenni. November 10-én leszek egyéves, ez pedig egy nagyon fontos születésnap lesz számomra, talán fontosabb, mint a biológiai” – fejtette ki a színművész.

„Mindenkit elvesztettem magam mellől, most pedig kiszűrök minden olyan embert az életemből, akik nem jók nekem. Tavaly teljesen egyedül voltam, és bár most is egyedül élek, nem vagyok magányos. Van segítségem, akit bármikor felhívhatok, ha bizonytalan vagyok, hogy valami jó-e nekem vagy sem. Kaptam egy közösséget, ami most hatalmas erőt ad nekem” – árulta el Molnár Gusztáv.

Azt is hozzátette: „Sokan odajöttek hozzám, hogy támogassanak, rengeteg üzenetet kapok, sőt, még az utcán is megállítanak, hogy gratuláljanak vagy elmondják, mennyire drukkoltak nekem. Most minden teljesen más, nagyon élvezem a mostani életemet. Szeretem ezt a csendet, de közben nagyon aktívan élek: bunyózok, szablyázok, biciklizek, falat mászok.”

A teljes interjú itt olvasható.