Molnár Levente: „A művészet a legfontosabb, ami előállítható a világon”
2020. augusztus 17., hétfő 07:20
A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 19-én a Coopera szervezésében, Vidnyánszky Attila rendezésében kel életre a Bánk bán. A főbb szerepekben többek között Mester Viktóriát és Fischl Mónikát, a címszerepben pedig a Liszt-díjas Molnár Leventét láthatja és hallhatja a közönség. A Papageno kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
Arról szólva, hogy nem ez az első találkozása a Bánk bánal, Molnár Levente elmondta: “Számomra az egyik legkedvesebb opera. Az első változat, amelyet egy lemezről meghallgattam, a Simándy-féle Bánk bán volt. Nagyon megérintett, azonnal megszerettem. Amikor pedig – immár közel 17 évvel ezelőtt – elkezdtem énekelni, Biberach volt benne az első szerepem. (…) A most hallható, Nádasdyék által átírt verzió nem csupán modern, de nagyon erőteljes, ütős mind dramaturgia, mind szöveg szempontjából. Bár sokan a tenor változatot ismerik, Nádasdyék először bariton hangfajra írták át a művet, ráadásul egy hozzám hasonlóan székely származású embernek. A dallamok még ívesebbek, szebbek lettek, mint az ősváltozatban voltak. (…) Mi énekesek is nagyon élvezzük, Vidnyánszky Attila pedig nagyon ráérzett a dramaturgiájára, és fantasztikus rendezői elképzelései vannak.”
A kérdésre, milyennek látja az általa megformált karaktert, azt felelte: “Egy örökké töprengő, hazájához ragaszkodó férfi, aki minden magyar ősi erejét ott hordozza magában, és aki nélkül a magyarság elképzelhetetlen számomra. A szó minden értelmében véve nemes figura, aki pont úgy szereti ezt a nemzetet és a hazáját, ahogy én székelyként szeretem a Kárpát-medencét és a magyarságot. Úgyanúgy büszke a tehetségre és mindarra, ami a miénk, amik mi vagyunk, mint én. És ami ennél is fontosabb: felelősséget érez és vállal mindezért. Magasztos a cél, amiben hisz, így szenvedése és küzdelme is nemessé változik. Mindent feláldozna érte, teljes szívéből, őszintén mondja, hogy „Te érted bátran meghalok!”. Imádok vele azonosulni, egyetlen másik szerepem sem éreztem ennyire közel magamhoz.”
Arról is faggatták, hogy látja, csak a művészet, a kultúra teheti teljessé az életet: “Nekem komoly hitvallásom, hogy a művészet a legfontosabb, ami az ember által előállítható ezen a világon, ugyanis az a legmaradandóbb. Nagyon fontos a földet megművelő paraszt munkája is – én magam is sokat ástam, szedtem a krumplit és még sorolhatnám –, vagy az orvos, a tanár munkája, és ugyanígy sorolhatnám az összes többi hivatást. De a művészek azok, akik olyat alkotnak, ami a mindenkori társadalomra jellemző, amiről majd a történelem során is beszélni fognak, ami alapján majd emlékeznek ránk. A kortárs világ számára nagyon fontosak az anyagi javak, a gazdagság. De ezek nem maradandóak, elmúlnak, megsemmisülnek, nem tudjuk magunkkal vinni őket, de nem is marad utánunk semmi. Viszont, amit egy művész alkot, megír, az mindvégig itt marad!”