Bemutatóinak száma meghaladja a 230-at. Volt a kaposvári, a Katona József Színház és a Nemzeti Színház tagja. Csak az utóbbi években olyan népszerű sorozatoknak volt a főszereplője, mint a Keresztanyu vagy a Munkaügyek, jelenleg a Thália Színház tagja. Kadarkai Endre online beszélgetős műsorának vendége volt Molnár Piroska Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, a Nemzet Színésze.
A beszélgetés elején Molnár Piroska kapott egy papírt, ezen 20 talányos fogalom állt, valamennyi az ő életének egy epizódjára, szereplőjére, korábbi mondatára, vagy egy aspektusára utalt – ezek közül választotta ki Molnár Piroska, hogy miről folyjon a beszélgetés.
Elsőként arról esett szó, hogy a Nemzet Színészének járó juttatásból Molnár Piroska megalapította a Nagymama-díjat, amivel pályakezdő művészeket támogat. A kérdésre, az idő előrehaladtával mind nagyobb szíve lesz-e az embernek, elmondta: “Inkább a lehetőségei nagyobbak, és kötelességének érzi, hogy adjon olyanoknak, akik esetleg segítségre szorulnak.”
Arról is beszélt, nem szívesen gyűjtöget magának. Ennek kapcsán a saját pályakezdő éveiről is felidézett egy történetet: “Az első filmjeim egyikét Keleti Mártonnál forgattam és olyan szerencsém volt, hogy egy autóban vittek haza a forgatás után Tolnay Klárival és Dajka Margittal. Az ember levegőt nem mert venni, nem hogy esetleg beszélgetni velük, de őket nem zavarta a jelenlétem. És mondja Tolnay Klári, hogy “hát így öregségemre kéne venni egy olyan kis nyaralót, most aztán spórolok rá”. Dajka Margit ezen elkezdett nevetni és azt mondta: “egész üzletasszonnyá növöd ki magad”. Ez megmaradt bennem… Persze aztán ők is nevettek mind a ketten, hiszen egyiküknek sem volt nyaralója” – mesélte Molnár Piroska.
Egy utazáshoz kapcsolódik az az eset is, amikor Piroskának egy hajszálon múlt az élete. Egy hatalmas szarvast ugrott elé az M7-esen éjjel, betörve a kisPolski-ja ablakát: “Egy pesti előadás, a Hyppolit a lakáj után mentem vissza éjjel Kaposvárra. (…) Amikor odaértem (…) kilépett a színészbejárón Gazdag Gyula filmrendező, aki ott rendezett és már ment volna haza. Láttam, hogy rémülten visszafordul. Gyuszi, aki soha nem ivott alkoholt, lement a büfébe, odament a pulthoz, kért egy whiskyt, elindult vele kifelé és az egész társulat követni kezdte, végül nekem próbálta átnyújtani a poharat. Mondom neki, te bolond, hát ha én ezt most megiszom, mit gondolnak majd a mentősök… Jó, jó, hogy erre nem gondolt. Szerencsére nem volt semmi baj, csak pici üvegszilánkok repültek az arcomba. Ezt egy helyes, fiatal orvos derítette ki, aki azt mondta: “Nyugodjon meg művésznő, az arc gyógyul a leggyorsabban, és hozzátette: “volt itt máma már a Helyei úr is”. Helyei ugyanis kitalálta, hogy Húsvétra sonkát köveszt és a sonka helyett levágta az ujja egy részét, azt varrta vissza aznap az orvos.”
Egy másik alkalommal, amikor más vezetett, megpördült velük az autó, Molnár Piroska saját bevallása szerint ekkor átgondolta az egész életet. A halállal kibékült volna, de azzal, hogy nyomorékká váljon, nem: “Annyi mindenki meghal körülöttünk, hogy úgy látszik, amikor egy ilyen pillanat éri az embert, akkor azt mondja: ez a természet rendje.” A Nemzet Színésze hozzátette, Venczel Vera távozása miatta azonban nem tud vigasztalódni, gyakran megsiratja egykori osztálytársát.
Édesanyjától korán, 40 éves korában kellett búcsúznia. Amikor meghalt, Molnár Piroska a Thália Színházban játszott Komlós Jucival: “Föladtam Kazimír Károlynak egy táviratot, mert vissza kellett volna jönnöm otthonról játszani, hogy nagyon kérem, maradjon el az előadás, mert édesanyám meghalt, és nekem intézkednem kell megint. Később mesélték el nekem: Kazimir azt mondta, szó se lehet róla, előadás nem marad el, de Komlós Jucika fölment hozzá, és azt mondta, hogy Karcsi, akkor miattam marad el a ma esti előadás, mert maga ezzel a gyerekkel ezt nem csinálhatja. Majd Komlós Jucika halála után, anélkül, hogy ezt bárki tudhatta volna, engem választottak a helyére a Nemzet Színészének.”
Egy interjúban korábban úgy nyilatkozott: “Nem lehet nagy művész az az ember, aki nem nagy ember”. Erről szólva Molnár Piroska kifejtette: “Ezt elsőként Pálos György csodálatos színművész egy riportjában olvastam, még fiatal lány koromban. Ő nyilatkozta, hogy művész csak igaz ember lehet. És ez annyira megtetszett nekem, hogy bennem maradt – ez valószínűleg így is van.”
A kérdésre, ki az, akit a nagy emberek közé sorol, azt felelte: “Mindenképpen olyasvalakit, akire föl tudok nézni, és aki nem sértődött. Ilyen volt például Hollósi Frici, a drága, a világ egyik legcsodálatosabb embere. Egyszer Katika, a lánya mesélte nekem, hogy valamivel piszkálta az apját, aztán nagyon megbánta és bocsánatot kért tőle, mire azt mondta neki a Frici, hogy “Katikám, hát csak nem képzeled, hogy én rád bármi miatt megharagudnék, az apád vagyok”. Őt nem lehetett megbántani. (…) A művész szó mégiscsak valami nemességet jelöl.”
Gyakran mondják, hogy a színészek féltékenyek, irigyek. Erről szólva Molnár Piroska úgy nyilatkozott: “Minden valamire való színész, még ha irigy is esetleg a másikra, beáll a sorba, ha arról van szó, hogy egy előadás jó legyen. (…) És annak nagyon lehet örülni, ha egy kollega megdicséri az embert, az nagy szó.”
Arról, hogy milyen örömök övezik a színésznő hétköznapjait, elárulta, boldoggá teszi, ha olyan kollégákkal találkozik, akikkel korábban nem, például a Keresztanyu forgatása során, tudja értékelni a gesztenyefát is az ablaka előtt és azt is, ha el tud menni nyaralni és meglátja a tengert: “Régebben még levezettem egészen a jugoszláv tengerpartig, Csomós Mari barátnőmmel mentünk, nem is tudom, hogy tartottam meg a kormányt, nem kaptunk levegőt a látványtól, olyan gyönyörű volt, amikor elénk tárultak az óriási hófehér sziklás hegyek és a víz. Aztán elkezdtük hülyéskedni, hogy “na, a díszítők vigyék innen ezt a hegyet, ez most nem kell, mert ez úgyse igaz”. (…) Annyiszor eszembe jut, hogy az előttünk lévő nemzedékeknek mennyi háború kijutott, és hogy itt vagyok már 76 évesen, és még nem éheztem, nem fáztam, nem lőttek rám, nem kellett menekülni. (…) Örömet tud okozni, ha kapok egy szál virágot valakitől, vagy ha valaki kifejezi, hogy gondol rám. Tehát a kis dolgoknak rettenetesen tudok örülni. Ez A köznapi dolgok igézete, ahogy az egy gyönyörű Benjámin László versben áll”.
A beszélgetésben Molnár Piroska beszél a gyermekkoráról, arról, hogy miként küzd meg az esetleges gondokkal és hogy milyen család veszi körbe. A teljes interjút a fenti videóban megtekinthetik.