Molnár Piroskát a Nők Lapja kérdezte pályájáról és arról, tudta-e, hogy olyan sikereket fog elérni, mint amilyenekhez szerencséje volt és van.
SHAKESPEARE-TŐL a Keresztanyuig és vissza
Nők Lapja Nyár 2022.06.21 – 48,49,50,51,52. oldal
A felvetésre, miszerint hihetetlen szellemi kapacitás kell ahhoz, hogy tucatnyi darabot tudjon változatlanul megtanulni és fejben tartani, Molnár Piroska elmondta: „Azt hiszem, bizonyos korhoz elérve a mi pályánkon többnyire választani kell: az elménkre próbálunk ügyelni, vagy a fizikumunkra? Én utóbbit elengedtem, viszont az agyam még nagyjából rendben van. Nevek nem jutnak eszembe, de a szövegekkel nincs még különösebb gondom.”
Annak kapcsán, hogy évek óta mindig elmondja, most már lassan kihátrál a szakmából, úgy nyilatkozott: „Hát igen. Úgy mondanám, hogy igyekszem. De nem lehet csak úgy, egyik pillanatról a másikra becsukni az ajtót magunk után. Nem lehet megcsinálni sem a kollégákkal, sem a közönséggel. (…) Igyekszem fenntartani a látszatot. Mert az igazság az, hogy minden elindulás otthonról egy kaland. (…) Van bennem valami bornírt kötelességérzet, ami nem hagyja, hogy ne csináljam meg, amit elvállaltam. De ezen kívül semmi olyasmi nem hajt, hogy mit akarok még elérni. A maximumra törekvés ez.”
Arról szólva, neki mennyire fontos a taps, elárulta: „Nem nagyon foglalkozom vele. Az jó, amikor sikere van egy előadásnak, de ezt nem csupán a taps jelzi. Az előadás elején már érezzük, hogy most velünk van-e a közönség, vagy nincs velünk. Akkor mindenféle trükköket bevetünk, hogy hogyan hozzuk föl a dolgot. Persze erőltetetten nem szabad, mert akkor még jobban eltartja a közönség magától. Ott csak a nagyon erős koncentráció segít, és az, hogy az ember ne rutinból csinálja, hanem szülje újra a dolgot. Azt lehet érezni. Akkor mindenki kicsit megpróbál megújulni.”
A felvetésre, nem furcsa-e, egy az egyik Shakespeare-ből lép a másik Moliére-szerepbe és a harmadik napon egy tévésorozatban játszik főszerepet, azt felelte: „Csöppet sem. A színészet mesterség, ahogyan például az asztalosé is. Ha egy széket rendelnek tőle, annak éppen úgy négy lábon kell állnia, derékszögűnek kell lennie, ülőke legyen a tetején, függetlenül attól, hogy hokedli lesz-e belőle, vagy trón.”
Arról is faggatták, hogy amikor elhatározta, hogy színész lesz, meddig tervezte el a pályát, gondolt-e arra, hogy híres lesz, népszerű, nagy szerepeket játszik majd:
„Abszolút tudtam. (…) Én mindig a csillagokat céloztam meg. (…) Ezer másban bizonytalan voltam, vagyok az életben, de ebben nem. Tudtam, hogy én ez leszek. Hogy idáig jutok. Emlékszem, középiskolás voltam még, amikor Szegeden újraindultak a szabadtéri játékok. Egyik éjjel kiszöktem a kollégiumból, és a színpadon álló díszlet hátára krétával ráírtam, hogy fogok én még itt állni! Eltelt néhány év, és valóban ott álltam. (…)
Éreztem, nekem ez az utam, ez az életem. Pártos Géza tanár úr, ha kicsit el voltam kenődve, mindig azt mondta: Drága kislányom, ennek maga nagyon fog örülni, mert maga karakterszínésznő lesz, és maga mindig kelleni fog! És magának végig kell ennie az étlapot, de a desszertet is meg fogja kapni! Mert minden életkorban lesz magának szerepe. Hát így is lett.
Ha az ember nem erőszakosan csinálja a dolgát, hanem hagyja, hogy a maga rendjében haladjon, akkor az élet ingyen és bérmentve megadja azt, ami következik. Pártos Géza mondta ezt is, és nálam tökéletesen beigazolódott. Mindent megadott a pálya.”
Molnár Piroska szerint az élet viszont nem adhatott meg mindent: „Meggyőződésem, hogy igazán nem megy a kettő együtt. Ügyeskedni próbálhat az ember, de, mint a macska, nem tud egyszerre kint is, bent is lenni. Vagy mindent odaadsz a pályának, és akkor vissza is adja, vagy ha csak úgy csöppentgeted neki, adagolsz, akkor nincs mit visszavenned, nem jutsz el soha a beteljesüléshez. Jön egy pillanat, és muszáj választanod a kettő közül. Mindent vagy semmit. (…) Az én választásom a magány lett. Nincs okom kárhoztatni a sorsot miatta… Itt mindent megtaláltam.”
SHAKESPEARE-TŐL a Keresztanyuig és vissza
Nők Lapja Nyár 2022.06.21 – 48,49,50,51,52. oldal