A Nemzet Művésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. Idén neki ítélték a CineFest életműdíját is. Ennek kapcsán kérdezte a Kultúra.hu.

A teljes interjú ITT érhető el.

A kérdésre, meglepte-e az elismerés, a Nemzet Színésze elmondta: „Jobban, mint gondolná! Első hallásra nem akartam hinni fülemnek: CineFest-díj? Éppen nekem? Ráadásul életműdíj? Aztán számot vetettem, és mindent megértettem. Nyolcvan filmet forgattam 54 év alatt, amióta pályán vagyok. Ha nem kapom meg a díjat, akkor talán sosem számolom össze ezeket a munkákat. Nagyon örülök a különleges alkalomnak.”

Arról szólva, hogy most is forgat, úgy nyilatkozott: „Sorozatot! Ugyanakkor kezdek elfáradni, és már nehezebben megy a munka, mint régebben. Októberben töltöm be a 77. évemet, de nem fogok panaszkodni! Szellemileg nincs semmilyen gondom, most is jól megy a szövegtanulás, csak fizikailag lassultam le. Már nem pattannak ki a szemeim a hajnali forgatások előtt. Koromból adódóan egyre kevesebbet alszom, ezért érthetően nehézkes a korai kelés. A vállalt munkát viszont mindig maradéktalanul elvégzem. Nem mondom, hogy sosem hagy el az erőm, de ha valaki fél évszázada van a szakmában, már egészen másképpen áll a kötelezettségekhez.”

Annak kapcsán, hogy sosem beszél a színészlétről romantikus körmondatokban, inkább tényszerű és realista, kifejtette: „Nem járok a fellegekben, sosem tettem. Miután lemegyek a színpadról, a büfében én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, és a konyhában vagy éppen a nappalimban ülve otthon sem vagyok színésznő. Nem szeretek túl nagy feneket keríteni a munkámnak. Sosem panaszkodom például, amikor nehéz szerepen dolgozom, ez nem tartozik senki másra. Különben a receptem nem túl bonyolult: az ember megtanulja a szakmát, és ha van hozzá tehetsége, akkor élete végéig műveli. Tőlem nem érdemes misztikus mondatokat várni, mert nem tudok úgy beszélni. Igen, valóban egyszerűen látom az életet, de ez jól van így.”