A koronavírus-járvány első hullámát nem tragédiaként, sokkal inkább lehetőségként élte meg Földes Eszter. Mint a színésznő a Very Important Planetnek elmondta: ez az időszak még jobban összehozta a családot. Lapszemle.

A teljes interjú itt érhető el.

A kérdésre, hogyan élték meg a karantént a férjével, Lovasi Andrással, Földes Eszter elmondta: „Kifejezetten jól bírtuk. Végre maximálisan kiélvezhettük kertünket , ahogy egymás társaságát is. Bennünket még inkább összehozott ez a helyzet. Rengeteg pozitív élményt éltünk meg, sok kreatív dolgot csináltunk. A pandémia alatt fogalmazódott meg például, hogy Pécsett, a kertünkben családilag tartsunk borkóstolós esteket. Ami egy csodálatos családi vállalkozás. (…) Igyekszünk mindent feldolgozni, amivel csak elhalmoz minket a kert. Saját termést enni, feldolgozni nekem erős és pótolhatatlan szabadságfaktor.”

Arról szólva, milyen tanulságokkal szolgált eddig a járvány, elárulta: „Tanulság helyett inkább felismerés volt. Annak a felismerése, hogy milyen jó csak úgy lenni. Lelkifurdalás nélkül, amiért nem hajtja magát az ember. Hogy az idő a mi kezünkben van. Előtte úgy éreztem, rohanok az idő után. A karantén alatt megtapasztaltam, milyen, mikor az idő tökéletes szinkronban halad velem. Nem hajtott az idő, hanem ringatott. (…) Az idővel egy ritmusban lépni nagy szabadság – erre próbálok törekedni.”

Földes Eszter azt is hozzátette, nem csak a színházi szakma került nehéz helyzetbe: „Mindenesetre a színháznak és minden művészetnek az hatalmas felhajtó erő, ha szabadon fogalmazhat. Akkor a színház lelke már jól van. A színház testét pedig gazdasági tényezők határozzák meg. A gazdasági kérdéseket a hatalmi erők koordinálják, a hatalom identitását pedig a politikai túlerő.”

Legújabb projektje egy különleges, több elemből álló, zero waste-kollekció, amelynek dizájnját a grafikus, Hanyi Szonja Sára álmodta meg, és amely egyszerre ötvözi az Színház- és Filmművészeti Egyetem melletti kiállást, a fenntarthatóságot és a költészetet:

„A mi közös gondolkodásunk onnan indult Szonjával, hogy felkért, hadd fessen a hátamra egy képet, amelyet a fogalmazás szabadsága inspirált, hogy ezzel vállaljon szolidaritást az SzFE tanulói mellett. Igent mondtam, és megkértem Bolega Niki fotós barátomat, csináljunk egy szolidaritási fotózást. Aztán hálája jeléül megkaptam tőle a hátamra festett képet egy kabáton. Akkor kérdeztem meg, mit szólna, ha elindítanánk közösen egy zero waste-kollekciós projektet. Amelynek gondolatiságát, elsődleges inspirációs forrását a gondolat szabadsága adja, és hogy a művészetnek fontos célja összekapcsolni az oly’ különböző gondolkodású lelkeket. Érezhetünk ugyanúgy attól még, hogy másképp gondolkozunk. (…).”

Nyáron viharos körülmények között távozott a Karinthy Színházból, amelynek művészeti vezetője lett volna. „Nem is tudom lezártnak tekinteni ezt az ügyet” – nyilatkozta egy júliusi interjúban a kialakult helyzetről, majd hozzátette: a nyilvános bocsánatkérés jólesne. Az interjú óta több mint négy hónap telt el, de nem történt bocsánatkérés: „A tiszta lelkiismeret hiánya meggátolja őket ebben. De nem szeretnék beszélni erről a témáról, túl fájdalmas és túl álszent, alakoskodó, gyomorforgató ügy.”

Jelenleg a Manna Produkció Minden negyedik című előadását próbálja Csábi Anna rendezésében. A leírás szerint a darab azokról a nőkről szól, akik megélik a bennük fejlődő élet elvesztését: „Felszabadító volt a gondolat, hogy beszélhetek ezekről a traumákról. Szinte vártam, hogy megoszthassam az én történetemet is a próbák során. A perinatális gyász mélységes tabunak számít. Egy titkos, könnyekkel teli, láthatatlan világ, tele szégyennel, fájdalommal, kérdésekkel. Művi abortusz, spontán vetélés, sürgősségi császármetszés, félidei megszakítás fejlődési rendellenességre hivatkozva. A perinatális veszteség hiába gyakori, társadalmi szinten képtelenek vagyunk kezelni. Az ilyen traumán átesett nőknek illik elhallgatni a problémájukat, gyászuk érthetetlen, illegitim és tabu. Minden negyedik várandósság idő előtt megszakad. Erről a témáról kötelező beszélni!”

A zárások ellenére közben monodrámát is próbál Vörös Róbert rendezésében: „Borzasztó izgalmas munka. Többet egyelőre nem mondhatok, de annyit mindenképp, hogy nem kaptam még ilyen nehéz feladatot. Gyönyörű, mély anyag.”

A teljes interjú itt olvasható.

További információk és fotók Földes Eszter Facebook oldalán.

Fotó: Bolega Niki