Színház és film, A tanú, Kilenc hónap, Látszatélet, Evolúció, Bódy Gábor, Mészáros Márta, Mundruczó Kornél, Proton Színház, Cannes – egy friss interjúban, amely Monori Lilivel készült, minderről nyilatkozik. Lapszemle.
Fotó: Heinrich Brinkmöller-Becker
A teljes interjú ITT olvasható.
A Látszatélet 2016 óta nagy sikerrel turnézik külföldön. A nápolyi Teatro Belliniben való vendégszereplése alkalmával Lorenzo Codelli, olasz filmkritikus, a Festival du Film Positif munkatársa, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál tanácsadója kérdezte Monori Lilit. “A Proton Színház előadásának már több mint 30 vendégszereplése volt. Nehéz mindegyikre visszaemlékezni. A premier után nagyon jó kritikákat kaptunk a német nyelvterületen, fesztiválok és színházak igazgatói jöttek elragadtatottan gratulálni. Felejthetetlenek a pandémia utáni első turnéink Torinóban és Madridban. A pozitív reakciók mennyisége és intenzitása elsöprő volt. Általános eufória uralkodott, hogy a színházak újra kinyitottak, hogy lehet játszani és előadásokat nézni.”
Filmszerepei kapcsán A tanú is szóba került, mint első filmes munkáinak egyike: “Mindössze 3-4 napig forgattam. Még a film címét sem tudtam. Ráadásul soha nem láttam azelőtt kamerát.”
Mészáros Márta 1976-ban forgatott Kilenc hónap című filmje hatalmas nemzetközi siker volt. Hatásáról így mesélt: “A film komoly nemzetközi érdeklődést váltott ki. Valószínűleg azért, mert Kelet-Európa egyébként is fókuszban volt, és a nőjogi mozgalmak számára is fontos alkotás volt. Rengeteg szerepajánlatot kaptam, főleg Olaszországból. (…) Aztán a francia filmstúdió, a Gaumont ajánlott szerződést. Isabelle Huppert-rel dolgoztam együtt Franciaországban. A francia újhullám nagyon tisztelt engem.”
Arra a kérdésre, hogy filmben, színházban vagy tévéfilmben szeret-e leginkább játszani, így válaszolt: “Én a színházban hiszek.”
Az életét meghatározó rendezők közül Bódy Gábort emelte ki: “Fiatalok voltunk, és nem igazán tudtuk, mit csinálunk. Ő történelmet és filozófiát tanult. Mély filozófiai megközelítése volt a filmekhez. Soha nem találkoztam hozzá hasonló emberrel. Magyar Dezsőnek, közös barátunknak volt egy filmes projektje a munkásosztályról, a hatalmon lévőkről és az értelmiségiekről, arról, ahogy ők széttépnek egy fiatal nőt. Elképesztő történet, még mindig megvan a forgatókönyve. Egy orosz novella alapján készült, amit később betiltottak. A forgatást már az első napon leállították, miután észrevették, hogy min dolgozunk. Dezső Amerikába disszidált, ahol tanár lett. Gábor és Dezső nagyon komolyan vették a filmes munkákat, az ellenállást és a politikát. Az volt a tanulság számomra, hogy igenis meg lehet maradni önmagunknak.”
Forrás: Proton Színház
Mundruczó Kornéllal való közös munkáról a következőket mondta: “Számára a színész önálló művész, a szerep pedig a színész saját alkotása. Művészi partnerek vagyunk, bízunk egymásban. Egyenlőség és kölcsönös tisztelet a nyomásgyakorlás helyett.”
Az Evolúció című színházi produkcióról és a belőle készült filmről is mesélt: “Az Evolúció először a Proton Színház előadása volt, zenével. Az én jelenetem, amely körülbelül 40-45 perces, Ligeti György nagyszabású kórus- és zenekari kompozíciójának, a Requiemnek a közepén van. A Ruhrtriennálén való bemutató előtt sokat próbáltunk, több hónapot Magyarországon és néhány hetet Németországban. Ez volt az alapja a filmnek. (…) Alapvetően lehetetlen felkészülni egy ilyen szerepre. Egyszerűen nem létezem ebben a szerepben, hagyom, hogy a szerep átvegye a hatalmat felettem. Ezt nem is igazán tartom színészi munkának. Ez túlmutat a színészeten.”
Köszönet a Proton Színháznak