Novák Péter második alkalommal dolgozik együtt a Nomád Nemzedék Társulattal. A Varázsfurulya bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, a Budapest Táncfesztivál keretében lesz látható május 4-én. Ennek kapcsán kérdezte a Pesti Műsor.
Novák Péter rendező adaptációjában a történet az eszményi szeretet és barátság veszteségének darabja. Szereplői egy valamikori családi idill széthullásának, az elsöprő szerelemnek, az elmélyülő barátságnak, a természetes életigenlésnek, a frusztrált agressziónak epizódjait élik meg egy esküvő keserédes kulisszáiban, hogy ott szembesüljenek jövőjük három próbatételének – beteljesülés, elhidegülés, elválás – kihívásaival.
Az előadás felvonultatja Mozart operájának közismert archetípusait, de kifejezetten érzelmi viszonyulásaikra helyezi a hangsúlyt. Fodor Géza operaelemzéséből kiindulva úgy mutatja be cselekedeteiket, mint „személyes, legmélyebb és legelevenebb jellemvonásaikból fakadó megoldásokat a szerelem életproblémájára”.
Ennek alkalmi élettere a lagzi, mint az életeseményeket megrázóan sűrítő aktus. Mióta világ a világ, ez a procedúra hivatott az ifjú pár elkövetkezendő életének milyenségét meghatározni, az ott történő momentumokból, babonákból, játékokból messzemenő következtetéseket vonnak le a meghívottak… Így a legboldogabb nap egyben a megfelelési kényszerek frusztrációja is. A szerelmesek Tamino és Pamina ebben a kihívásban találják magukat az örömszülők Sarastro és az Éj királynője, a vőfély Monostatos, a jóbarát Papageno, s a meghívott pereputtyok társaságában.
A magyar népdal ésnéptánc, különösen annak erdélyi dialektusai érzékletesek a párkapcsolatok terén, megrendítően fogalmazzák és jelenítik meg a férfi, női értékek relációit. Ugyanakkor a dramatikus néptánc műfajában újdonság, hogy a tánc, a zene, az ének, a szöveg és az árnyjáték egyenrangú eszközökként jelenhetnek meg csakúgy, mint az operaszínpadokon! A vonósnégyes felállással bővített folklórzenekari kíséret, a népdalszövegek és Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás legeredetibb költőegyéniségének stílusából merítő szövegek, az árnyjáték technika egyedülálló látványvilága különleges hátteret biztosítanak a koreográfusi, rendezői víziók kortárs kiteljesedéséhez, aminek formai alapvetése korunk értékminőségeinek ütköztetése.
A mai környezetbehelyezett, archaikus nyelvet beszélő, a hétköznapi ruhákat viselettel keverő figurák egy anakronisztikus, a múlt és jövő közé szorult közösséget mutatnak be.
Novák Péter elsőként arról beszélt a Pesti Műsornak, miért volt régi vágya ez az előadás: “Terjesszük ki a kérdést a teljes mozarti univerzumra, s akkor helytálló igazán a felvetés: minden esetben óriási élmény, vágyakozás és elragadtatás – nézőként, alkotóként egyaránt – műremekeivel kapcsolatba lépni. Ez a legjobb kifejezés, a kapcsolat, hisz valóban támadhat olyan érzésünk Mozart hallgatása közben, hogy más dimenziók részeseivé válunk… Holott, és a valódi csoda ebben rejlik, Mozart legfontosabb, központi témája maga az ember, lelkének sokrétű vizsgálata és bemutatása, amit egy jó évszázaddal megelőzve korát tesz meg, ráadásul a zene eszköztárával. Túlzás nélkül ismételhetjük a klisét, miszerint semmihez sem fogható életmű az övé. Tényleg az!”
A kérdésre, mennyire tudnak működni ebben a darabban a kortárs tánc és a néptánc kifejező eszközei, kifejtette:
“Van némi fogalomzavar a definíciók között, hisz a kortárs jelző, számomra legalábbis, egy gondolat érvényességére utal; hogy ezt épp a tánc, a zene, az irodalom, a film vagy a képzőművészet fejezi ki, formai kérdés. Nyilván ezért jellemzi leginkább a változás. Ugyanakkor a néptáncot sem tekintem múlt időnek, sokkal inkább kifinomult nyelvnek, ami hozzásegít mondandóm érvényre juttatásához. Az általunk színpadra álmodott varázsfuvola parafrázis az évszázadok alatt csiszolódott erdélyi zenei és táncdialektusokból merít, verbálisán Csokonait keveri a mai szóhasználattal, színházi gesztusokban gazdag táncelőadás, szereplői napjaink fiataljai, akik ,,személyes, legmélyebb és legelevenebb jellemvonásaikból fakadó megoldásokat keresnek a szerelem életproblémájára”. Ezt már Fodor Géza esztéta, Mozart szakavatott elemzője és tolmácsolója írta az opera szereplőiről, de akár szólhatna az emberi lélek mindenkori útkereséséről is. Tehát mi a kortárs? Reményeim szerint most mindezek együttese!”
“A mi történetünk egy esküvőn játszódik, mint az életeseményeket megrázóan sűrítő aktus. Mióta világ a világ, ez a procedúra hivatott az ifjú pár elkövetkezendő életének milyenségét meghatározni, az ott történő momentumokból, babonákból, játékokból messzemenő következtetéseket vonnak le a résztvevők. így a legboldogabb nap egyben a megfelelési kényszerek frusztrációja is. A szerelmesek, Tamino és Pamina ebben a helyzetben találják magukat az örömszülők, Sarastro és az Éj királynője, a vőfély Monostatos, a jó barát Papageno s a meghívott pereputty társaságában, hogy három próbatételen keresztül szembesüljenek jövőjük forgatókönyvének lehetőségeivel” – tette hozzá Novák Péter.
Előadják: Bodnár Dániel, Santana Cadena Diána, Józsa Tamás, Kovács Gábor, Sosovicza Fanni, Tóth Melánia
Tamino: Béhr Márton
Pamina: Kovács-Gál Nóra
Sarastro: Appelshoffer János
Éjkirálynő: Rémi Tünde
Papagena: Balogh Melinda
Papageno: Molnár Gábor
Monostatos: Görög Zoltán
Folk zenekar: Cseszák Zsombor, Csoóri Sándor, Izabella Caussanel, Csurkulya József, Pandák Viktor, Bősze Tamás Jean-Pierre, Légrádi Gábor
Kamarazenekar: G.Horváth László, Szabó Tamás, Bartók Tamás, Kónya Attila
Dramaturg: Sediánszky Nóra
Zeneszerző: Lázár Zsigmond
Látványrendező: Kuthy Ágnes
Rendezőasszisztens: Sárosi Emőke
Koreográfus: Appelshoffer János
Színpadra alkalmazta és rendezte: Novák Péter, Mozart Varázsfuvola című operája alapján