SZFEMácsai PálMajor FesztCziegler BalázsVidnyánszky AttilaKőszegi VárszínházKovács PatríciaUpor László
  • facebook
  • instagram
  • 2020. július 7., kedd

    Mozgásban a világ – A road-movie a Kovátsműhely témája

    2020. június 29., hétfő 15:47

    Ha azt a kifejezést halljuk, hogy road-movie, nagyon sokan tudják, hogy egy olyan filmet jelent, amelyben a szereplők úton vannak, utaznak. Azt azonban talán jóval kevesebben tudják, hogy a road-movien belül is többféle változatú alkotás létezik.

    Kováts Kriszta a road-movie műfaját járta körbe beszélgető partnereivel a Klubrádió Kovátsműhely című műsorában. Elsőként Réz András filmesztétával. A témát a Road movie című dal adta, amit Kováts Kriszta énekelt Farkas Gábriellel a Zenemozi című koncerten, a szám szerzői László Attila és Fábri Péter.

    Az amerikai road-movie egy mítosz  – mesélte a filmesztéta. – A műfaj az utazásról szól, de ehhez tudnunk kell, hogy a tengerentúlon a közlekedésnek, a gépjárműveknek, az utaknak, sőt, még az autó buherálásának is van legendája. Az amerikai egy mobil kultúra, ahol nagyok a távolságok. Sehol sem lenni, úton lenni, időn kívül lenni: ez az igazi szabadság. Van olyan road-movie, ami a menekülésről szól, s van olyan, ami a „mögöttem semmi, előttem minden”-ről. Ahol a világ az embernek előrehaladás közben bomlik ki. 

    Amíg Kováts Kriszta – saját bevallása szerint – szereti az utazás közbeni időtlenséget, úgy Réz Andrásnak – aki nem annyira utazgatós – az utazás inkább feszültséget jelent. Írt is róla egy humoreszket, miszerint az emberek már nem is oda mennek, ahova utazni szeretnének, hanem oda, ahova a legjobb áron lehet megkapni a fapados repülőjegyet. 

    Mint mesélte, a road-moviek hazája nem véletlenül lett Amerika. De később persze megjelentek a nem amerikai road-moviek is, például Ausztráliában a Mad Max-széria, vagy Európában Wim Wenderstől a Párizs, Texas. Itt az út az a keresgélés, a megtalálni valakit, akit elvesztettél, vagy éppen közel kerülni a másikhoz. Volt magyar road-movie is, Zsombolyai János filmje, a Kenguru. Ebben a moziban a főhős, Gálffi László, arról álmodik, hogy kamionsofőr lesz és néha külföldre is mehet.

    De volt női road movie is, a Thelma és Louise. Ezt a Szelíd motorosok női változataként emlegetik, de Réz András szerint, ez nem egészen pontos. A Szelíd motorosok idején, ’69-környékén szűnt meg a filmeket erősen leszabályozó, filmcenzori Hays kódex, amely  szerint a Szelíd motorosok el sem készülhetett volna. A mozi hősei hoznak egy döntést, majd elindulnak New Orleansba. A filmnek szerkesztett zenéje van, Jimmy Hendrix, Steppenwolf, stb. Vagyis a zene nem alkalmazkodik a mozi történetéhez. A Thelma és Louise-ban a főszereplő nők menekülnek az addigi életükből, majd már a hatóságok elől. Ennek a ’91-es mozinak már szerzett filmzenéje van, ami alkalmazkodott a  történethez. 

    Road movie még Spielberg Párbaj című korai filmje és a Sugarlandi hajtóvadászat. De road movie a Bonnie és Clyde és a Highway Man. A Született gyilkosok című Oliver Stone film a Bonnie és Clyde-ból született. Főszereplői a modern Bonnie és Clyde. Itt a televízió határozza meg, hogy mit gondolunk, mi van a fejünkben. Megemlítendő európai road movie még a Zabriskie Point is. 

    Kováts Kriszta

    A műsor második felének vendége – telefonon keresztül – Koltai Lajos világhírű operatőrünk volt. Négykezes géppisztolyra (Mobsters) címmel ment Magyarországon egy road movie, amit ő forgatott. De hosszabban beszélt még a Homer and Eddie (Whoopie Goldberg és James Belushi főszereplésével) című moziról, ahol két mentálisan sérült ember véletlenül összekeveredik egy roncstelepen. Egyikük elalszik egy autóban, amit a másik ellop. Koltai ötven napos, rémes forgatásként emlékezett a filmre. Állandóan utaztak, innen, oda. Sivatagokon át, Oregonba, havas hegyekbe – a stáb ugyanúgy utazott, mint a szereplők a történetben. Koltai – saját bevallása szerint – végig nagyon szenvedett. 

    „A kamerával együtt beindul a napi megalkuvások sorozata is” – vallotta egyszer. S valóban, mint mondta, mindig meg kell alkudni a környezettel, az időjárással, stb. Koltai szereti közelről fotózni az emberi arcokat. Whoopie Goldbergnél akadt ezzel gondja, mert a színésznő annyira fekete, hogy először nem is tudta, hogyan fotózza, miként emelje ki az arcát.

    Majd egy többszörös Oscar-jelölt operatőr kollégája mondta – aki a Bíborszín című filmben már dolgozott Whoopie-val –, hogy a színésznő sminkjébe egészen finoman keverjen bele egy kis aranyport. S az majd mindig megjelenik valahol egy csillogásban. S valóban, így sikerült is kiemelni őt. Hisz’ Koltai – mint mondja – szereti fénnyel dédelgetni az emberi arcot.

    Korábban kijelentette, hogy már csak rendezőként fog dolgozni, operatőrként nem. De jött Szabó István, meg a Zárójelentés, és Koltai – operatőrként – mégis visszatért. De – mint mondja – csakis Szabó István miatt. ’79-óta – egy kivétellel – Szabó minden filmjét ő csinálja. Mint mondja, olyan, mintha a testvére volna. Egy húron pendülnek, érzik egymást. 

    Szóba kerültek még az újonnan divatba jött, mobillal fölvett filmek. Ezeknek Koltai szerint nincs nagy jövőjük, nem fognak nagy teret nyerni. A végiggondolt, megkomponált, szép emberi történeteknek van helyük – gyönyörű arcokkal. Ezeket pedig telefonnal nem lehet megcsinálni.

    Az adást itt hallgathatja visza: https://www.klubradio.hu/musorok/kovatsmuhely-117

    - Színházi pillanatok az Instagramon -