Jancsó MiklósVándor ÉvaJátékszínDanis LídiaRuttkai ÉvaVígszínházRadnóti Színház
  • facebook
  • instagram
  • 2021. szeptember 27., hétfő
    banner_bigBannerPost
    banner_bigBannerPost3

    Mozit vezet Londonban és színészkollégákról írt kötetet Zubronyák Zoltán

    2021. július 25., vasárnap 06:33

    Hátrahagyva tanult színészmesterségét, tíz éve Londonban kezdett új életet. Zubornyák Zoltán a karantén idején kezdte írni a Facebookon színészekről és színházakról szóló sztorijait, melyekből követői biztatására nyolc hónap alatt előbb e-könyv, majd papíralapú kötet született El nem mesélt történetek címmel, a Kossuth Kiadó jóvoltából. Ennek kapcsán kérdezte a Szabad Föld.

    A kérdésre, felcsapott-e írónak, Zubronyák Zoltán elmondta: “Attól, hogy valaki történeteket rögzít, még nem válik íróvá. Az is igaz, nem mindenkiből lesz színész, akit beengednek a színpadra. A tavalyi vírushelyzet miatti lezárások idején a véletlenek szerencsés együttállásának köszönhetően tudtam leírni az emlékeimet, miközben spanyolul is tanultam. Az egész úgy kezdődött, hogy kezembe került egy miskolci kollégámról készült fotó, akivel sokat játszottam együtt. Ahogy elmerengtem azokról az időkről, rá kellett jönnöm, hogy az idősebb kollégáim közül már senki nincs az élők sorában. Az interneten alig találni róluk valamit, a digitális korszak előtti fényképek, újságcikkek a múlt ködébe vesztek.”

    Arról szólva, igazságot szolgáltat-e nekik, úgy vélekedett: “Talán egy picit helyre billenthetem a velük kapcsolatos igazságtalanságot. Azt például, hogy a vidéki színész eleve hátrányban van fővárosi pályatársaival szemben, hiszen sokkal kevesebb lehetősége adódik gyakorolni a mesterségét, s ritkán kap országos figyelmet a teljesítménye, holott kvalitásokban semmivel sem különböznek egymástól.”

    A főiskolán Major Tamás osztályába járt, tanárai közt volt Zsámbéki Gábor, Szabó István, Székely Gábor. Annak kapcsán, hogy már ez önmagában szerencsésnek mondható, kifejtette: “Ahhoz, hogy ki milyen pályát fut be, állítólag tíz százalék tehetség és kilencven százalék szerencse kell. Ami engem illet: nincs semmi, amit elmulasztottam volna. A XX. század valamennyi jelentős színházi emberével dolgoztam vagy találkoztam. A tanáraimtól, a mestereimtől a szakmai alapokon túl olyasféle világlátást kaptam, amit soha nem kellett felülvizsgálnom. Mindig tudtam erőt meríteni a továbblépéshez, ha újabb kihívások találtak meg. Amikor megalapítottam az első magyarországi színészügynökséget, amikor harmincöt évesen elnyertem a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatói posztját, vagy amikor a Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményeit vezettem és a Bakáts téren létrehoztam a Nyári Fesztivált.”

    Zubornyák Zoltánt egy korábbi interjúban a Jelen is kérdezte arról, nem hiányzik-e az utóbbi tíz évéből a pezsgés: “Volt egy választóvonal az életemben 2010 őszén, amikor világossá vált, hogy az addigi munkahelyemen, a Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményei, és az ahhoz tartozó Pinceszínház igazgatói állásában nem maradhatok, s ennek nem szakmai, hanem politikai oka van. Biztosan túl tudtam volna élni szinkronokkal, itt-ott vendégművészként, de ötven évesen nem akartam másoknak kiszolgáltatott lenni. Úgy gondoltam, ha már arra kényszerülök, hogy újrakezdjem, tényleg újrakezdem, a nulláról. 2011 elején költöztem Londonba, és egyáltalán nem volt könnyű kezdetben, de ez volt az ára annak, hogy kaptam egy másik életet, amiben tisztességesek a viszonyok”.

    Zubornyák Zoltán a Szabad Földnek azt is elárulta, egyre elviselhetetlenebbnek tartotta, hogy két táborra szakadt a szakma: “Nehéz és fájdalmas döntés volt, a teljes bizonytalanba mentem, mindent a nulláról kezdtem. Valamelyest megkönnyítette a napi praktikus teendőimet, hogy a lányom akkor már Londonban élt. Eleinte csak az angol nyelv tökéletesítésére koncentráltam, majd elég hamar álláshoz jutottam egy műemléki moziban, ami hajdanán színház volt, ahol Sarah Bernhardt is fellépett. Miután a tulajdonosa eladta az épületet, kerestem egy másik filmszínházat, ahol azóta is dolgozom, mindenért én vagyok a felelős, ami a vetítőzónán kívül történik. Most, hogy csillapodik a járvány, újra kinyitottunk. (…) Az évek során beletanultam a mozivezetésbe. A Coronet (Korona) volt az utolsó londoni mozi, ahol kifejezetten 35 milliméteres filmeket vetítettünk, a kora délutáni matinékat olyan hírességek látogatták inkognitóban, mint Jeremy Irons, Eddie Redmayne, Kate Moss, volt alkalmam beszélgetni is velük.”

    A teljes interjú a Szabad Földben érhető el.

    Szerző: Borzák Tibor

    Emberarcú művészet
    Szabad Föld 2021.06.25 – 12. oldal

    banner_bigBannerPost2
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2021 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka