Mucsi Zoltán már húsz éve a pályán volt, mikor Jancsó Miklós kései filmjeinek hála országosan is ismert színész lett. Később szerepelt többek között a Kontrollban, a Magyar Vándorban és az Argoban is, de az elmúlt években elsősorban a Munkaügyek és a Tóth János című sorozatokban találkozhatott vele a szélesebb közönség.

A TV-képernyő és a mozivászon mellett viszont a színházat sem hanyagolja el, jelenleg is a Nézőművészeti Főiskola művésze. A Péntek Esti Partizán adásában Guylás Márton Mucsi Zoltánnal beszélgetett a magyar társadalom dühkezelési problémáiról, a metoo hatásáról, az alkoholizmusról és a pártpolitikai megosztottságról.

4 idézet az interjúból, Mucsi Zoltántól:

“Engem a nemzeti konzultáció kérdései falhoz szögeznek, hogy lehet feltenni ilyen színvonalú kérdést: “mit szeretnél, hogy szívlapáttal arcon csapjanak, vagy hogy emelkedjen a nyugdíj. (…) Dilemma, hogy melyikkel járnál vajon jobban, vagy hogy mit szeretnél, azt, hogy édesanyádat és a húgodat megerőszakolják a migránsok vagy hogy olcsóbb legyen a kenyér és megkétszereződjön a fizetésed. Az ehhez hasonló felvetéseknél már teljesen padlóra kerül az ember, hogy mit válaszoljon, ha felelősségteljesen gondolkodik. Ezekkel a hazugságokon nyilván minden normális ember elgondolkodik. Szerintem szomorú dolog, hogy afelé megy a világ – és ez nem két perce történik így, –  hogy a felszínt mutatjuk, ami csillog és azt, ami rossz vagy rossz fényt vet a mindenkori kormányra, azt szépen letakarjuk. Szerintem ez egy hibás gondolkodás.”

„Én jelentősen higgadtabb figura vagyok, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt voltam. Nyilván az ember igyekszik dolgozni magán. (…) Enyhült bennem a szorongás, elég sokáig kísért engem a kérdés, hogy van-e helyem ezen a pályán, megfelelő-e ez a pálya nekem, és amikor elérkeztem egy olyan pontra, amikor magam is úgy gondoltam, hogy talán valamilyen színvonalat képsivelek, az megnyugvást jelentett számomra. És akkor döntöttem, hogy én nem úgy szeretném a problémáimat megölni, megoldani, hogy Szolnokon szétverem az üvegablakokat. Ez a felismerés akkor jött, amikor meg kellett műteni a kezemet és arra jutottam, hogy ez így rendkívül primitív és barbár módja a dolgok elintézésének.”

„Úgy gondolom, hogy ha valaki néhány emberrel ordibált vagy ordenáré módon viselkedett azt nem biztos, hogy fel kell négyelni és nem biztos, hogy ki kell kirakni a fényképét elrettentő példaként a színházak falára. Nem biztos, hogy meg kell nézni, esetleg pásztornak elmehet-e az állatvédőkkel egyeztetve. Nyilván a megalázásnak és a durvaságnak különböző fokozatai vannak, mint ahogy a KRESZ szerint sem egyenértékű vétség, ha én gyorshajtással nekimegyek egy másik autónak vagy ha atomkokszan, 270-nel, lakott területen belevezetek egy tömegbe. (…) Szerintem kellene, hogy legyen visszafogadás. Sőt, azt gondolom, hogy az illető, akit visszafogadnak már nem ugyanúgy működne, vagy ha ugyanúgy viselkedik, akkor ugyanúgy ki fog kerülni a szakmából, mert nem fogják hívni dolgozni. De ha azt mondjuk, hogy egyáltalán nincs helye a szakmában, akkor ennyi erővel mondhatnánk, hogy kap egy életfogytiglani börtönt. (…) Nehezíti a helyzetet, hogy senki nem mondta ki: hibát követtem el és rettenetesen szégyellem magam.”

„Azt érzem, most is csinálok – az én megítélésem szerint – nagyszerű darabokat, ezekben igyekszem a tudásom legjavát nyújtani. Aztán mikor próbálunk, akkor ugyanerre törekszem, és hol sikerül, hol kevésbé.”

Hol találják meg a Partizánt?
Facebookon: https://facebook.com/partizanpolitika/
Facebook-csoportban: https://www.facebook.com/groups/parti…
Instagramon: https://www.instagram.com/partizanpol…
Spotify-on: https://open.spotify.com/show/18YmaCQ…
Apple Podcast-en: https://podcasts.apple.com/us/podcast…