Szeptember elején lett 65 éves hazánk egyik legfoglalkoztatottabb színésze, Mucsi Zoltán. A nyugdíjazásáról korábban borús képet festett, legalábbis ami az anyagi részét illeti, a jelek szerint azonban teljesen megváltozott a helyzet.
Korábban úgy tűnt, a színésznek kényszerűségből kell majd dolgoznia 65 felett is ahhoz, hogy el tudja tartani családját, tisztességgel elindíthassa az életben gyermekeit, három hónappal a 65. születésnapja után azonban elárulta, hogy mostanra kedvtelésből dolgozhat. A Blikk kérdésére kifejtette:
“Jelentős változást hozott számomra a nyugdíj. Sűrűbb lett a hajam, egy picit megszépültem, és olyan jelentős összegről van szó, hogy egzisztenciálisan 180 fokos fordulat állt be az életemben. Eddig a pénzért dolgoztam, most már csak a munka szeretetéért” – árulta el az Arany Medál díjátadóján az év színésze, aki hozzátette: ameddig teheti, szeretne a pályán maradni.
“Ha egészséges leszek, még száz évig szeretnék játszani. Úgy tudom, hogy most egészséges vagyok. Szarul nézek ki?” – vetette fel a színész.
Mucsi Zoltánt legutóbb a hatalomnak kiszolgáltatott kisember, Nyúl Béla szerepében tűnt fel a színpadon, az Átrium ugyanis Vidovszky György rendezésében bemutatta a Hannibál tanár úr című produkciót.
Ahogy a Népszava fogalmaz: “Mucsi Zoltán Nyúl Bélája nem másol senkit, saját magából építkezik. A figurában, a filmszerű színpadi jelenlétében egy egész sorsot képes megmutatni. Szeretne kitörni, szeretné, ha felfigyelnének rá. Biztonságra, elismerésre vágyik, ehelyett először felemelik, majd a gyűlölet tárgyává válik. A folyamat kétségbeejtően ismerős. Ma is a szemünk előtt zajlik, ha kinyitja valaki, mondjuk, egy tanár a száját, tüntet, szót emel a jogaiért megalázzák, kirúgják, legszívesebben megsemmisítené a hatalom, vagy finomabban eltüntetné, kiradírozná. Ezt a bizonytalanságot, a sodródás zavarát érzékelteti rendkívül átütően Mucsi Zoltán. Az előadás egyáltalán nem aktualizál, Deres Péter és Vidovszky György színpadi adaptációját játszották már Kaposváron. Most mégis nagyon szíven üt. Egyszerre mutatja a politika gunyoros paródiáját, másrészt az értelmiség és a környezet kiszolgáltatottságát, a jövő nélküli, a túlélésért folytatott elvtelen ingadozást, a megmagyarázhatatlan beletörődést. A legszörnyűbb, hogy ebből a lavinaszerű förtelemből nem látni a kiutat. Vidovszky György rendezése nagyon is filmszerű, élő zene is kíséri az egymásba áttűnő jeleneteket” – írja kritikájában Balogh Gyula.
“A színház dolga nem a politizálás, de a körülöttünk zajló világra reagálva kérdéseket kell feltennie. Ideális esetben jó kérdéseket vet fel egy darab, amire ugyan nem adja meg a pontos választ, de azt felvázolja, hogy erről érdemes gondolkodni. A filmben sem Nyúl Béla politizál: Nyúl Béla életébe furakodik be a politika. Azt már én is észrevettem, hogy amikor nagyon-nagyon bejön az életünkbe a politika, az nem jó időszak” – mondta a szerep kapcsán Mucsi Zoltán.
Az NLC.hu-nak azt is hozzátette: “A rossz társadalmak rosszat hoznak ki az emberekből: átállnak a „rossz” oldalra vagy sunyin hallgatnak. A gyávaság igencsak tág fogalom. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy megzsaroljanak a gyermekemmel, leszakítsák a körmömet vagy áramot vezessenek a heréimbe… akkor biztos, hogy én sem lennék bátor.
Szerintem ez egy összetettebb kérdés. Hiszen hol kezdődik a gyávaság? Amikor zsarolható az ember, vagy lehetetlen helyzetbe kerül és életben akar maradni? Egy rettenetes korban az életben maradási vágy az gyávaság? Az is lehet, hogy olyankor jobb meghalni, csak ugye az emberben ott az életösztön. De ez az én véleményem… az előadás kapcsán meg döntse el a néző, hogy gyáva-e Nyúl Béla. Az is lehet, hogy mindenki másképp látja.”
Mucsi Zoltán nemrég kiadott egy naptárat, amelynek képein híres fotók szereplőit eleveníti meg, Marilyn Monroe-tól Che Guevara-ig. Erről a HVG-nek nyilatkozott, elárulta, hogy a képek csak facebookos poénnak indultak, de a rajongók annyira szerették, hogy végül kiadvány lett belőle.
“A Covid alatt az egyik gyermekem találta ki, hogy csináljunk ilyen fotókat, jó vicc lesz majd a Facebookra, illetve jó kihívás volt a fotós Marosi Viktornak, mert minden fotót ugyanabban a beállításban, ugyanabban a fényben csináltunk meg. De nekem valóban csak jó viccnek tűnt. A fiam jól kezeli az ilyen facebookos ötleteket, de erre sokkal több időt kellene szánnom; lehetne vaskosabb, lehetne több videó a YouTube-on, de egyszerűen nem fér bele az energiámba” – árulta el a színész.