Tökéletesen elégedett jelenlegi életével, bár az ország közhangulata lehetne jobb – mondja a Fidelio-nak Mucsi Zoltán. Egy nagyinterjúban többek közt pályája legfontosabb állomásáról és arról is beszél, hogy áll a kritikákhoz, mit gondol az újságírókat megrángató rendezőkről.
Abból, hogy neve fogalommá vált leginkább azt szűri le, hogy az emberek szeretik őt, akár Kapaként, akár színházi színészként. A fiatal generáció viszont leginkább mémként ismeri, legalábbis erre jött rá, mikor egy rendező elmesélte, hogy mikor gyereke értesült a közös munkájukról csupán annyit kérdezett: „úristen, te a mémmel játszol?!”
Ő maga nem foglalkozik azzal, milyen kép él róla mások fejében: „Nincs bennem törekvés vigyázni az imázsomra. Csak arra próbálok figyelni, hogy ami feladatot kapok, azt a tőlem telhető legjobban oldjam meg.”
Mucsi Zoltán szerint a színészeknek igenis meg kell szólalniuk: “Nálunk ma nincsen vitakultúra. Ami helyette van, az sokszor inkább undorító csaholás: fájdalmas és méltatlan azokhoz, akik ezt elkövetik. Ezekben a vitákban nem szeretnék részt venni. A jelenlegi közéleti hangnemet én a filmekben szoktam használni, de az ott ábrázol valamit, és a félreértések elkerülése végett: az életben nem így viselkedek, és nem is szeretnék ebben a stílusban bármihez is hozzászólni. Többször kellene megszólalni, de csak akkor, ha az a megszólalás megalapozott és nagyon pontos.”
Az interjúban arról is szó esik, hogy nemrég, a Magyar Mozgóképes Fesztiválon Tősér Ádám, a Blokád rendezője tettlegesen lépett fel egy újságíró ellen, aki rossz kritikával illette a filmet:
“Biztos vagyok benne, hogy Ragályi Elemérnek vagy Jancsó Miklósnak ilyesmi meg sem fordult volna a fejében, nemhogy megtegye. Remélem, a jövőben nem teszik kötelezővé ellökni valakit és ordenáré hangon beszélni vele, csak mert az nem a számomra megfelelő véleményt alkotta rólam. Ha valaki ennyire nem bírja, menjen el bakternak Harkakötönyön, akkor vélhetően nem sokan fogják kritizálni a médiumokban. Ha viszont marad, el kell tudnia viselni a kritikát, mert abban, amit csinálunk, benne van, hogy nem fog mindenkinek tetszeni vagy éppen nem jól sikerül.”
Azt is hozzátette: “Amikor igazságtalannak érzem a kritikát, nyilván nem örülök, de ha a kritika minősége jó, akkor elgondolkodom a benne felhozott problémákon. Azzal kapcsolatban, amit a színházban csinálunk, elsősorban mi tudjuk, mit akartunk, és azt hány százalékban sikerült megvalósítani.”
A kérdésre, mennyire tudja ugyanezt a saját játékával kapcsolatban, kifejtette: “Ha nem lennék olyan szerény, mint amilyen vagyok, azt mondanám, 1500 százalékosan. Persze én sem vagyok tévedhetetlen, de szerintem nagyrészt pontosan érzékelem. De ezeknél a dolgoknál érdemes a másik felet is megkérdezni, mert én hiába mondom, hogy egy rendkívül jóképű, kisportolt felsőtestű férfi vagyok, kimagasló szellemi képességekkel, ha közben a környezetem egy vézna, csúf baromnak tart.”
Mucsi Zoltán arról is beszélt, hogy tökéletesen elégedett az életével, hiszen négy gyermek édesapja és párjával, a színésznő, Moldvai Kiss Andreával majdnem négy évtizede vannak együtt. “Attól azért nem lennék szomorú, ha az ország mentálisan jobb állapotban lenne. Ahol március 15. és augusztus 20. nem közös ünnep, ott olyan nagy a baj, aminek hosszú távon is káros következményei vannak. Az nem lehet, hogy a karácsonyt a nagymama a sufniban, a kislány pedig a spájzban ünnepli. Ezt a problémát meg kellene oldani, de azt nem azzal kell kezdeni, hogy a másikat hibáztatjuk” – nyilatkozta.
Forrás: Fidelio, 24.hu