Ha kimarad még egy évad, vége a magyar színháznak – mondja Mucsi Zoltán a vírushelyzet fokozódását látva.
Az országszerte Kapaként ismert színművészt azonban nem csupán az a helyzet keseríti el. A Színház- és Filmművészeti Egyetem kormány általi lerohanásának történetében nincs szerinte szemernyi bölcsesség sem. A válaszonline.hu kérdezte.
Mucsi szerint nincs helyzet, amelyen ne lehetne javítani: „Kapcsolaton, előadáson, egyetemen, bármin lehet. Ez a mód viszont, hogy le sem ülnek a Színművészeti vezetésével, hogy semmilyen egyeztetés nincs, az példátlan. Attól meg a víz kiver már a politikában is, amikor karaktergyilkossággal igyekszenek elintézni ügyeket. Amikor ez aztán a kultúrába is átszivárog, akkor azért nagyon vissza kell fognom magam…”
„(…) A Kapa-karakter persze nem azért káromkodós, mert én így szeretek beszélni, hanem mert valóságos igyekszem lenni, s viszonylag ritkán mondják a valóságban, hogy „azt a macska bajszát”.
Ezen sincs mit finomkodni, ami most a Színművészetivel történik. Tényleg herótom van már a propagandától és a gerjesztett megosztottságtól.
Amikor Székely Gábort propagandisták kommunistázzák, veszik elő valami évtizedekkel ezelőtti MSZMP-s felszólalásáért egy országban, ahol egyébként senkit nem érdekel, hogy a kormánypártból ki volt párttag, miért volt az és mennyi ideig… Ahol a háromperhármasokat is úgy kapdossák elő, ahogy a pillanatnyi érdek diktálja, pedig 30 évvel ezelőtt épp ezek az urak nem voltak képesek elintézni a kérdést. Akkor kellett volna. A kerekasztalnál. Eldönteni, hogy aki abban a rendszerben ez és ez volt, az a jövőben kimarad a politikából” – fejtette ki a színész.
Mucsi úgy vélekedett, vannak normális emberek, akik ismerik a mértéket és az értéket: „Blaskó Péter ilyen ember. Hogy hangot is ad ennek, az jó, de kivételes. A színházi szakma persze pontosan tudja, milyen jelentős Székely Gábor, Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás munkássága, de a politikai alapú megosztottság óriási. Kétségbeejtő, hogy a szakmaiságuk helyett ma többnyire ideológiai alapon pozícionálnak embereket. 1990-ben azt reméltem, ennek a rendszernek örökre vége. Azt hittem például, az már nem fordulhat elő, hogy véleménynyilvánításuk miatt jelentős színházi emberek nem tehetik be a lábukat az MTV-be. Hogy veszélyben a szólásszabadság. És mégis. Ha nem megfelelően szólsz bizonyos emberekről, akkor annak ellehetetlenítés lesz a következménye. (…)
Az említett színházi tekintélyek munkássága vastag szelete a magyar színházművészet tortájának. Nem kidobni kellene, hanem például sütni egy még jobb tortát.
Miután Kaposvárt átvették, itt volt a lehetőség. A fiatalok nem hülyék. Ha az a jobb iskola, oda jelentkeztek volna elsőként, megfordult volna tehát a régi sorrend, hogy akit nem vesznek fel a Színműre, megy Kaposvárra. Az egészséges verseny nekem sem lett volna ellenemre. Most viszont, amikor a Színművészetit is elveszik, a lehetőségét is megszüntették ennek” – nyilatkozta Kapa.
Két hét múlva jelenik meg Bérczes László könyve, aki Cseh Tamás és Törőcsik Mari után vele beszélgetett egy kötetnyit. Erről szólva kifejtette: „Először inkább megijesztett a gondolat. Annyi nagy emberrel lehetne ilyen könyvet készíteni. Aztán győzött a hiúságom. Talán nem is az. Inkább a barátságunk. A nyolcvanas évek eleje óta ismerjük egymást Bérczes Lacival.”
A felvetésre, ha mindent átvesz a kormány, kőszínházakat, iskolákat, a kis magántársulatoké lesz-e a jövő, Mucsi Zoltán azt felelt: „Ha tudnám, mit hoz a jövő, most nem beszélgetnénk, hanem mondanám az igazat, ön meg fizetne nekem ezért. A kis társulatok mindenféle támogatás nélkül mindenesetre nem tudnak megállni a lábukon. Az biztos. (…)Nem hiszem, hogy egy négytagú család százhatvanezerért venne színházjegyet egy estére. De nem iszonyatos támogatásra kell gondolni például az esetünkben. A Nézőművészetinek 180-200 előadása van évente, amelyekre jönnek nézők, sokat járunk vidékre is. 8-12 milliós támogatásból, 2-3 új bemutatóval. Elég jó ár-érték arány szerintem.
Persze ha megint nem lehet majd játszani, mert ez a vírus olyan furcsa, hogy csak színházban meg rockkoncerteken terjed, míg a lagzikat meg a focimeccseket elkerüli, tehát ha megint nem lesz jegyeladás, akkor valakinek ki kell majd fizetnie a színházi szakemberek, színészek bérét. Különben éhen fognak halni”
– szögezte le a színész.