Az első magyar filmproducerek egyike Muhi András, aki többek között felfedezte nekünk Fliegauf Bencét és a későbbi Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlót. Egykori produceri stúdiójának alkotásaiból kiállítás nyílt Szentendrén, ott mesélt a HVG-nek a kétezres évek eleji új magyar filmes hullámról, de arról is, hogy Nemzeti Filmintézet rostáján valamiért rendre kihullanak a beadott pályázatai.
A teljes riportot ITT olvashatják.
Az Inforg követte azt a mára kivesző tradíciót, hogy igazi stúdióként működött: állandó rendezőket gyűjtött maga köré, és biztosította a technikai és a szellemi hátteret az egyes filmek leforgatásához. Muhi Andráséknál összesen 60-70 rendező fordult meg rendszeresen: többségében kezdő, outsider filmesek, olyan tehetségek, akiknek nem volt lehetőségük a Színház- és Filmművészeti Főiskola intézményi keretein belül kitanulni a szakmát – írja a HVG. (…)
Az Inforg (…) a jó minőségű munkákkal bebizonyította, hogy a rövidfilmeknek is kijár az elismerés. (…)
Muhi András, a beszámolók szerint, értő figyelemmel hallgatta a hozzá jelentkezők ötleteit, sokat beszélgetett a fiatal filmesekkel, és lelkiismeretesen kijárt a forgatásokra is. Az egyik felfedezettjéről, Fliegauf Bencéről így beszél: „Küldött nekem egy VHS-kazettát, rajta az általa készített Beszélő fejek néhány epizódjával. Beraktam a lejátszóba, megnéztem, és láttam, hogy ez fantasztikus. Újra akarta forgatni az egészet színészekkel is, és részemről az volt a produceri tett, hogy erről lebeszéltem. Mondtam neki, hogy pont az amatőr szereplők hitelességétől jó ez úgy, ahogy van. Később ezt a vonalat vitte tovább a Rengetegbe és a Dealerbe is. Általában egyébként először forgatókönyvek érkeznek be hozzám, és én már rögtön látom a megfogalmazásukból, hogy milyen lesz a film. Bence szépirodalmi szinten ír, ahogy Szaladják István és Enyedi Ildikó is.”
Az Inforg Stúdió idővel nemcsak rövidfilmek, hanem nagyjátékfilmek, esetenként műfaji produkciók forgatására is tudott lehetőséget biztosítani. Itt készült el Vranik Rolandnak talán a máig legtöbbet emlegetett filmje, a Fekete kefe, és az egyik legjobb magyar krimi, Gigor Attila A nyomozója.
Muhi producerálása mellett születtek meg az Oscar-díjas filmrendező, Nemes Jeles László korai filmjei, a Türelem és a The Counterpart. Ezek több szempontból is a Saul fia előtanulmányainak tekinthetők – az a vágástechnika és kamerahasználat, amelyek sajátossá teszik a 2015-ös holokausztfilm atmoszféráját, már ezekben a rövidfilmekben megjelentek. (…)
Szerinte (…) az a legnagyobb baj a jelenlegi filmtámogatási rendszerrel, melyet 2012-ben még Andy Vajna állított fel, ma pedig Káel Csaba filmügyi biztos működteti tovább, hogy megszüntették ezeket a normatív és éves stúdiótámogatásokat. A Filmalap lemondott a „kisműfajokról” (tegyük hozzá, hogy újabban a Nemzeti Filmintézet ad támogatást kisfilmekre is, egyelőre széles merítéssel: a zeneszerző Ákost, de Lichter Péter és Máté Bori kísérleti filmeseket is támogatták – a szerk.), és átállt az erős felügyelet alatt tartott, kizárólagos projektenkénti támogatásra. Azaz, csupán az egyes filmekért oszt ki pénzeket.
„Magyarországon a kísérletező, szerzői filmre van elsősorban szürkeállomány; a műfaji, mainstream filmekkel nem tudunk nemzetközi szinten kiemelkedőt alkotni” – mondja a producer.
„Az ma már egy csoda, hogy létezik Jancsó- és Tarr Béla-életmű – ma már ezek nem jöhetnének létre, mert az ő filmjeik nem tartoznak a mainstreambe. A magyar film a legnagyobb sikereit mindig is a szerzői filmekkel érte el. Az Oscar-díjas Saul fia kísérleti film, ahogy az Arany Medve-díjas Testről és lélekről is. Ezekkel a formailag érdekes, de tartalmukban is jelentős művekkel tudunk mi jelen lenni a térképen.