“Erős évnek számít az idei, de itt a vége, elbúcsúzom egy darabig a szakmától. Ennek kultúrpolitikai okai vannak, én magamat nem venném le erről a sínről. Olyan helyzet van, hogy elitcsere történik, kíváncsiak vagyunk az új elitre” – ilyen erős mondatokkal kezdődik Muhi András filmproducer beszélgetése Veiszer Alindával.
Az erős év arra vonatkozik, hogy a Szelíd című film az amerikai Sundance fesztiválon (ez a negyedik legfontosabb fesztivál) is versenyben volt, ide magyar film eddig még egyszer sem jutott el. Kodály Zoltánról készítettek egy dokumentum filmet, nemrég pedig Vilmányi Bennett főszereplésével bemutatták a Larry című filmet, ami egy dadogó borsodi rapperről és a kőkemény valóságról beszél. Az Átjáróháznak még nem volt premierje, és az Elfogy levegőt sem láthatta a közönség. Arra a beszélgetés végén visszatérnek, milyen szimbolikus, hogy ez lehet Muhi utolsó filmje. A teljes, egyórás beszélgetés egy jelképes összegért itt nézhető végig.
A most 66 éves producer ifjúsági válogatott kardvívó volt, Nébald György kortársa, aki később világbajnoki és olimpiai bajnoki címig jutott. Mint később mondta, a filmezéshez nem ért, de a víváshoz igen, ezért is örült, hogy a fia, Muhi András Pires forgatott egy nagy sikerű dokumentumfilmet a háromszoros olimpiai bajnok kardvívóról, Szilágyi Áronról pár éve. A sportfilm tőle sem állt távol, mert 1998-ban mutatták be a Kokó című filmet, aminek a rendezője volt.
„Folyamatosan pályázom, zsinórban 70 pályázatomat dobtak ki. Van indoklás, de nem szoktam elolvasni ezeket az egy-két soros leveleket, nem vagyok kíváncsi rájuk. Munka nélkül vagyok, megbízhatnak bármivel” – adott helyzetjelentést. Nem először van ilyen helyzetben, 2005 táján is panaszkodott, hogy nem mennek át a forgatókönyvei.
Úgy gondolja, hogy a filmszakmában az ősbűn 2010-ben történt, amikor a Mozgókép Alapítványt a földdel tették egyenlővé. Majd jött Andy Vajna, aki „ránk húzott egy hollywoodi stúdió modellt. Ezzel elvágott bennünket, producereket Európától.”
Vajna elve az volt, hogy nem kell különböző országokkal koprodukcióba belemenni, mert ha ő szeretne egy filmet, azt meg is finanszírozza. Míg Muhi szerint egy szerencsés modell volt a koprodukció, mert behozott pénzt, pluszforrást. A Méh című, 2010-ben bemutatott filmben 150 millió forint magyar pénz volt, míg a németek 1,2 milliárd forinttal egészítették ki a büdzsét. Ennek a filmnek a rendezője Fliegauf Bence, míg a főszereplője Eva Green volt. Megállapította, hogy akkoriban a magyarok bezzeggyerekek voltak Európában, az együttműködés hiányában viszont kiestek a vérkeringésből.
Az eddig 250-et filmet csináló Muhi őszintén elmondta többször is, nem tudja, mi lesz vele. Nem tud váltani, mert úgy véli, hogy bármibe bele kell tenni 10 évet, máshogy nem megy, és neki már nincs 10 éve. Mint a felesleges ember az orosz klasszikusoknál, így jellemezte magát.
– Mérges, dühös vagy a helyzet miatt? – kapta meg a kérdést Alindától.
„Ízig-vérig producernek tartom magam, engem érdekelnek, várom a filmeket, de a kurzusfilmek között nem futottam bele jóba. Megnézem, nem örülök. Miért legyek dühös? Muszáj egészségesnek maradni. Inkább nem dühösködöm. A Blokád filmként nincs rendben, a politikai felhangokról nem is beszélek, bár végső soron mindenki úgy interpretál, ahogy akar, csak filmként lenne rendben. De egyáltalán nincs rendben. Egészen nevetséges, hogy kiküldték az Oscar díjra. Akkor jelölték, amikor még senki sem látta. Volt egy szakmai szokás, hogy azt küldjük, ami nemzetközileg a legmesszebb vergődött. Enyedi Ildikó filmjének, a Testről és lélekrőlnek volt esélye, Nemes Jeles László meg is nyerte a díjat.”
Halkan megjegyezte, hogy akár logikus is lehetett volna, ha a Szelid című film kap lehetőséget az Oscaron, mert Amerikában már letette a névjegyét, maga a topik, a testépítés érdekli az ottani embereket, ráadásul egy testépítőnő a főszereplője. Míves film, meg lehet nézni.
„Káel Csaba helyében a rendezőt, a producert felhívnám, talán még az operatőrt is” – jelentette ki, ha már ez a film a magyarok megítélésének tesz jót. A filmalap vezetőjével egyébként nincs kapcsolata, nem beszélgetnek, de szívesen segítene neki. Ha írt is neki, soha nem válaszolt semmire.