Müller Péter szerint közel lehet a jelenlegi világunk vége, ennek ellenére 86 éves korára azt érzi, hogy minden összeállt az életében. A Kossuth-díjas író, dramaturg a háborús helyzetről és egy esetleges apokalipszisről is beszélt a Borsnak adott interjújában.
Nemrég ünnepelte 86. születésnapját. A kérdésre, milyen érzés, azt felelte: “Nincs gyönyörűbb, mint amikor összeáll a kép. Egész életedben csak mész előre, napról napra, évről évre, tolod magad előtt az élet eseményeit, nem tudod, mi lesz, reménykedsz, vágyódsz, félsz, akarsz, hiszel… De amikor mindez már valósággá válik, akkor összeáll a kép. Ezt én, mint drámaíró, nagyon is jól tudom. “
Számos könyvet is írt, mindegyik sikeres. Arról szólva, melyik a kedvence, elárulta, Az Isten bohócai: “Ez egy önvallomás, ebben jártam legközelebb önmagamhoz. Ebben van játék, szerelem, ebben van minden!”
Az Isten bohócai ihletésére született egy balett, és az ő ötlete volt, hogy a sötétben, a világvége idején megszólaljon a saját szívhangja: “Egerházi Attila, a koreográfus spirituális lelki társam, nagy találkozás volt a miénk. Ő álmodta színpadra az Isten bohócait. Amikor már a zene is megszűnik, akkor ott a szívverésem. Azt hiszem, ez egy színháztörténeti szenzáció. Bár hallhatnánk Shakespeare szívét vagy Molierre-ét, Csehovét! Ha már nem élek, akkor is hallhatják majd ebben a balettben a szívverésem.”
A 86 esztendős, Kossuth-díjas író szerint ugyan nehéz meghatározni, hogy vége lesz-e hamarosan az általunk ismert világnak, szerinte érezhető jelei vannak a világrend felborulásának:
“Nem tudom a választ. Hívjuk fel a Jóistent telefonon! Kár, hogy nem tudjuk a számát. Szerintem csak az a fontos, hogy az egyes ember szépen és szeretetben élje meg az életét, küzdje meg azt a küzdelmet, ami kivétel nélkül mindenki sorsában megjelenik. Tény: abszurd fogalom lett a pénz, amitől minden függ, és minden azon múlik. Ez természetellenes, minden szempontból. (…)
Sok történelmi poklot megjártam, de ilyen, ami most van, még nem volt. Különös léthelyzetben van az egész emberiség. Írtam egy könyvet, az volt a címe: Világvége. Túl korán jelent meg, lelőttem a poént. Én egyébként ezt vidáman írtam, arról szól, hogy amikor egy világrend lejár, akkor összeomlik, hogy egy új szülessen a helyén”
– vélekedett az író, aki szerint ez törvényszerű folyamat.
Müller Péter sajátos technikával próbál túllendülni a nehézségeken is: “Az, hogy fájdalmat érzek a hazám és az emberiség sorsa miatt, távoli fogalom, nem megragadható. Azt, hogy baj van, az ember a saját testében, lelkében, életében éli meg. Ezért érezhetjük üresnek és felszínesnek az észosztást és az okos tanácsokat” – fogalmazott az interjúban Müller.