20 éve az ország egyik legsikeresebb fiatalja volt Mundruczó Kornél rendező, színész, aki jelenleg Berlinben él feleségével, Wéber Katával. A hvg360-nak adott interjúban arról is beszélt, a társadalom legnagyobb problémája a megosztottság, az, hogy megszűnt a kommunikáció, és csak hamis feltételezések vannak a másik oldalról. Mi hozhat változást? Erről is kérdeztük Mundruczó Kornélt.

Az ő cége, a Proton Cinema támogatásával készült Reisz Gábor Velencében díjazott filmje, a Magyarázat mindenre. Reisz korábban a HVG-nek arról beszélt, már nem is pályázott a filmmel a Nemzeti Filmintézetnél, mert az első két filmjét elutasították. A kérdésre, szerinte mit mond el az országról, hogy az alkotók már meg sem próbálnak állami támogatást szerezni, Mundruczó Kornél úgy fogalmazott: „Érthető Gábor reakciója, ki akar odamenni egy újabb pofonért? Ebben a történetben nagyon sokan, nagyon sok pályázattal osztozunk. Az említett ok miatt én sem pályázom már egy ideje. (…)

Nem látom, mit kell ahhoz kitalálni, hogy egy ötlet vagy egy forgatókönyv támogatva legyen, illetve amiről azt gondolom, talán támogatnák, azt a filmet nem feltétlen szeretném megcsinálni. Az etikai szempontjaim szerint önmagában sérti a művészet szabadságát, hogy elkezdem a gondolkodásomat kontrollálni és úgy deformálni, hogy mi felelhet meg az államnak, mi kaphat pénzt, ezzel ismerem el, legalizálom ezt a rendszert.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok munka árán talán találok máshonnan finanszírozást, de ettől függetlenül nagyon hiányzik, hogy Magyarországon csináljak rendszeresen filmet és színházat. Hiányzik, mert ezek a gyökereim.

Sajnos az utóbbi 8 évben iszonyú leépülést tapasztaltunk a független színházzal kapcsolatban is. De a Proton Színházat sem akarjuk feladni, Büki Dórával a Facebookon elindítottuk a „túlélés olimpiáját”.

Számomra nagyon fontosak a magyar előadásaim, semmiképp nem szeretném feladni ezt a részét az életemnek, de mindenestül külföldről finanszírozni egy előadást három négy év. A szabadságunk megőrzésének ez az ára, de természetesen a résztvevőknek ez nem biztosít állandó megélhetést” – fejtette ki az alkotó.

A túlélés olimpiájára azért van szükség, mert mások mellett a Proton Színház sem kapott egy fillér működést kiegészítő állami támogatást sem. Arról szólva, meddig lehet ezt csinálni, elmondta:

„Megpróbálunk még egy előadást létrehozni, remélem, hogy jövőre bemutatjuk. Szerencsére úgy tűnik, hogy az összes általunk felkért partner támogat minket. De azt nem látom, hogy amíg ez az előadás létre nem jön, hogyan éli túl a Proton Színház.

Abszurd, hogy a külföldi turnék tekintetében az ország egyik legsikeresebb színháza – hiszen a világ legnagyobb, legkomolyabb szakmai fesztiváljaira eljutottunk – jelenleg láthatatlan, és a közéletben sincs akkora súlya, mint amekkora teljesítmény áll mögötte. Azon túl, hogy ez elég kellemetlen érzés, óriási pazarlásnak érzem.

Félreértés ne essék. Nem azt állítom, hogy minket vagy a produkcióinkat minden esetben kell támogatni. De ez a kultúrpolitika most azt egyértelműsíti, hogy nincs ránk szükség. Szomorú látni hány alkotó toporog. Ez olyan, mintha jól működő sportklubokat hagyna magára az ország. És persze mindig van túlélési stratégiánk, nem akarjuk állandóan ezt a vesztes szerepet átélni” – nyilatkozta Mundruczó Kornél.

Azt is hozzátette: „Most olyan éveket élünk, hogy ki kell találni a függetlenségünket. Ha ez a feladat, ezt kell megoldani.

Pár éve volt egy pillanat, amikor igazán megnőtt a cég, és láttuk, hogy nagy még benne a növekedési potenciál, az évi két három szervízmunkát fel tudtuk volna vinni hat hétre is, újabb embereket bevonzva. Azt éreztük viszont, hogy ezt a növekedést akadályozni kell, és biztosítani kell, hogy a Proton mások számára is sziget legyen, hogy az egyablakos finanszírozási rendszer által elutasított alkotóknak legyen egy másik lehetősége is Magyarországon. Természtesen nem minden filmet mi akarunk csinálni Magyarországon, felelősen kell kitaláljuk mennyit tudunk vállalni ebből a szerepből.

A valós probléma az, hogy ez a misszió mint üzletág fenntarthatatlan, hosszú távon az államnak részt kellene benne vennie. A piac nem azokat a filmeket fogja visszaigazolni, amik a legtöbb pénzbe kerülnek, tehát gazdasági szempontból is nagy önvizsgálatra lenne szükség” – fejtette ki az alkotó.