A harmincéves Szegedi Kortárs Balett Kossuth-díjas társalapítójával és művészeti vezetőjével,  Juronics Tamással munkamániáról, a táncművészet változó trendjeiről és a társulat együttműködéseinek fontosságáról beszélgetett az ART IS BUSINESS.

A Szegedi Kortárs Balett neve világszerte ismert és elismert. Amikor a mesterséges intelligenciát megkérdeztem, hogy mi az az öt szó, amivel jellemezné a társulatot, az alábbiakat mondta: nemzetközi, innovatív, dinamikus, sokoldalú, közönségközpontú. Ön mivel egészítené ki ezt a listát?

Azzal, hogy munkamániások vagyunk. Persze nagyon hízelgő, hogy a mesterséges intelligencia ilyen jelzőkkel illeti a Szegedi Kortárs Balettet, és ezek a szavak valóban tükrözik is azt, amit a társulat képvisel és amire büszkék vagyunk, de ez mind annak az eredménye, hogy soha nem elégedtünk meg azzal, amit elértünk. Ez a folyamatos elégedetlenség és az újítás iránti szenvedély tesz minket innovatívvá, ennek köszönhető, hogy a dinamikánkból sosem vesztettünk, és ez áll a harmincéves fennállásunk sikerének hátterében is. A folyamatos fáradhatatlan munka az, ami különlegessé teszi a Szegedi Kortárs Balettet.

A nemzetközi aspektus kiemelkedő jellemzője a társulatnak. Hogyan látja, ez a dimenzió tényleg ilyen fontos az önmeghatározásban?

Abszolút! A nemzetköziség rendkívül fontos tényező, és számos területen befolyásolja a Szegedi Kortárs Balett működését. Először is, létfontosságú, hogy művészi szinten megfeleljünk a nemzetközi elvárásoknak. Azonban itt nemcsak színvonalról van szó, hanem arról is, hogy milyen személyes hangnemet, képességet és tehetséget tudunk belevinni az előadásainkba. Másrészt nagyon fontos az is, hogy a produkcióink élvezhetőek és érthetőek legyenek különböző kultúrák számára. Bár nyelvi korlátaink nyilván nincsenek, egyedül a minőség az, ami megteremti azt az egyetemes nyelvet, ami képes áthidalni a kulturális különbségeket és mindenhol megérinteni a közönséget. Rendszeresen hívunk külföldi vendégkoreográfusokat, akik új szemlélettel gazdagítják a munkánkat, és új kihívások elé is állítják a táncosainkat, akik között szintén vannak külföldi tagok. Szeged az otthonunk, de a nagyvilágban bárhol megálljuk a helyünket, és erre nagyon büszke vagyok.

A budapesti otthonuk jelképesen lehetne a Nemzeti Táncszínház is, ahol a fővárosi bemutatóikat tartják.

Így van. A szegedi bemutatóink után Budapesten is tartunk egyet, ami az esetek többségében a Nemzeti Táncszínházban van. A kapcsolatunk az intézménnyel igazán mély és régóta tartó. Kezdetben a Táncfórumon keresztül kezdődött, ahol Galambos Tibor és Török Jolán segítségével szerveztük az előadásainkat. Ez az együttműködés aztán tovább erősödött, amikor a Nemzeti Táncszínház megalakult. Mondhatjuk úgy is, hogy alaptársulatuk vagyunk. A Várszínházból való átköltözés után a Millenáris gyönyörű épülete végre minden tánctársulat művészi és technikai elvárásainak tökéletesen megfelel.