1912. április 30-án született Nagyváradon Fényes Szabolcs Erkel Ferenc-díjas operettszerző, a filmzene mestere, számtalan sláger komponistája.

Családja többszörösen is kötődött a zenéhez, mérnök édesapja több ismert magyar nóta szövegét írta Fráter Loránd és Balázs Árpád muzsikájára, egyik nagynénje, Fényes Annuska Jacobi-operettek primadonnája, másik nagynénje hegedűművésznő volt. Szabolcsot 

A vélekedést csak ő nem osztotta, szerinte csupán az apja által föladott témát, hangulatot, verssort fejezte ki a megfelelő akkordokkal. A család a trianoni béke után Magyarországra települt át, Fényes Szabolcs magánúton tanult az érettségiig, közben zenei stúdiumokat is végzett a zeneszerző, zenepedagógus Siklós Albert növendékeként.

Alig múlt tizennyolc éves, amikor a Fővárosi Operettszínház bemutatta A háremcímű zenés játékát. Az ifjú tehetségre felfigyelt a kor legnépszerűbb szövegkönyvírója, az Ábrahám Pál távoztával szerzőtárs nélkül maradt Harmath Imre, és megkereste a Maya szövegkönyvével. Fényes Szabolcs két hét alatt készült el a zenével, és a darab – főszerepben Honthy Hannával – bombasiker lett, azóta bejárta szinte az egész világot, tucatnyi országban mutatták be.

Fényes ezután sorra írta a fülbemászó zenéket (Manolita, Csipetke, Music Hall). 

Bécsben, Berlinben, Párizsban filmzenék komponálásából tartotta el magát. A német fővárosban a siker kapujában állt, 1935-ben ide tervezték a Maya világpremierjét, de a náci Harmadik Birodalomban a librettista Harmath és a kiszemelt primadonna, Alpár Gitta származása miatt ebből nem lehetett semmi. 

Fényes a hosszabb-rövidebb külföldi munkák között mindig hazajött, pedig lett volna módja arra, hogy végleg külföldön kezdjen új életet. 1959-ben a híres tenorista, Mario Lanza kérte fel két filmdal komponálására, féléves olaszországi tartózkodással. Néhány nappal azután, hogy minden engedélyt beszerzett idehaza, az énekes meghalt, a szerződésből nem lett semmi.

A tisztséget 1949-ig töltötte be, ezalatt a nehéz időkben a Latabár testvérek és Honthy mellett Karády Katalin, Mezei Mária, Tolnay Klári, Csikós Rózsi, Turay Ida, Somogyi Nusi fémjelezte társulat szolgált vigaszul a közönségnek. A második világháború végén, Budapest ostroma után az első társulati ülésen az elnöklő kultúrpolitikus kemény szavakkal ostorozta a színház volt kapitalista irányítását, majd átadta az igazgatói megbízást a régi-új vezetőnek. Erre az időszakra esettRigó Jancsi című operettjének bemutatása, és ismét műsorra tűzték a Mayát, amelyben Karády partnere Básti Lajos volt. Fényesre jellemző, hogy bár felesége a korszak híres szubrettje, Csikós Rózsi volt, az általa írott darabokban nem osztott neki szerepet és nem írt neki külön dalokat.

1949-ben, az Operettszínház államosításakor a Vidám Színpadhoz helyezték át zenei vezetőnek, majd 1957 és 1960 között ismét az Operettet irányította. Az 1960-as, 1970-es években bemutatott színpadi művei között volt a Latinovits Zoltán vendégszereplésével színpadra vitt A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak, a Lulu és a Florentin kalap.

Fényes Szabolcs kedvelt filmzene-komponista is volt: 131 film muzsikáját írta. Olyan filmeket találunk ezek között, mint az Egy szoknya, egy nadrág, a 2×2 néha öt, az Esős vasárnap, a Fűre lépni szabad vagy a Dollárpapa. 

Több mint fél évszázad alatt 

Az általa szerzett melódiák hosszú, nagyszerű pályafutásának lezárulta után is népszerűek, néhány a legismertebbek közül: Mindig az a perc, Álmaimban valahol, Van-e szerelmesebb vallomás?, Csak egy kis emlék, Nemcsak a húszéveseké a világ, Küldök néked egy nápolyi dalt, Szeretni bolondulásig, Fehér sziklák.https://www.youtube.com/embed/videoseries?list=PLZCtghWm1WGXLYe0qnj9-l080fbb7Vd2N

Fényes Szabolcs 1986. október 12-én hunyt el. Művészi teljesítményéért 1964-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1972-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész címmel tüntették ki. Halála után díjat neveztek el róla, amelyet a könnyűzene legkiválóbbjai kaphatnak meg.