Elkényezteti az idei nyár Nádasdy Ádám olvasóit. A júniusi Könyvhétre jelent meg visszaemlékezéseit, esszéit összegyűjtő kötete, a Hordtam az irhámat, augusztusban pedig Az ember tragédiája új kiadása mellett közli saját prózai fordítását Madách művéből. Miért mondja az Úristen, hogy ő megteremtette a világot, és most pihenni megy? Ne pihenjen! – mondja a nyelvész, költő és műfordító, akit a 24.hu kérdezett. Lapszemle.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, jótékony hatással van-e a munkatempójára a londoni élet, Nádasdy Ádám elmondta, ott nincs olyan sok dolga, a város kicsit olyan, mint másnak egy vidéki ház, ahova egy-két hétre elvonul.

Arról is faggatták, nem szokott-e olyan helyzetekbe kerülni, ahol Magyarországról kell beszélnie, vagy Magyarországot kell védenie: „Védeni bizony szoktam. Szeretem a hazámat, és szeretném mindig jobb színben feltüntetni. (…) Most megint olyan, mint a kommunizmus alatt: magyarázom, hogy milyen jó a konyha, milyen szép a Balaton, meg milyen érdekes a nyelv. Ezek mind igazak, de azért ezt el lehetett mondani 1972-ben is.”

A beszélgetésben az is szóba kerül, mi az, amit a saját művészeti ízlésében a szülei örökségének tud be: „(…) A szüleimtől tanultam meg, hogy a művek mesterségbeli megvalósítása mennyire izgalmas, annak elemzése milyen gyümölcsöző. Félre lehet tenni az áhítatot. Nemrég Csíkszeredában voltam egy fordításról, kultúraközvetítésről szóló konferencián az ottani egyetemen. A Bánk bánról tartottam előadást, amiből szintén készítettem párhuzamos kiadást modern prózával. Petur bán és a többi katonaember kiszólásairól, szitkozódásairól beszéltem éppen. Mit csináljunk a mai nyelvben azzal, hogy „ördög és pokol”? Ez ma inkább komikus, nincs ereje. Írjam azt, hogy „a kurva életbe”? Felszólalt egy idős úr, hogy ő fel van háborodva, amiért a magyar irodalomnak erről a csodálatos ékkövéről ilyen stílusban beszélek. Látszott, hogy tényleg felkavarta őt a téma. Azt feleltem: „Édes uram, nem jó helyen van. Olyan, mintha bejött volna a templomba áhítatos szívvel, csak ott most éppen tatarozás zajlik. Ön pedig engem lát, amint irányítom a munkásokat, hogy hova rakják azt a Szűz Máriát, és ide, a Krisztus mögé kéne egy konnektor. Ha ezt a munkát nem végezzük el, nem működik a templom. De ez valóban nem az a pillanat, amikor imához térdelünk.” Hogy a műalkotásokat így is lehet kezelni, a szüleimtől tanultam.”

Nádasdy Ádám szerint Madách „fordítására” azért van szükség, mert a nyelvhasználata eltakarja előlünk a filozófiai problémafelvetéseket: „Nehéz a nyelvezete, végig versben van írva, mint Goethe Faustja és Byron Don Juanja. Néha megszorongatja a magyar mondatszerkezetet, hogy kijöjjön a vers. Nem is mindenhol világos, amit ír. Nekem is tanácsot kellett kérnem irodalomtanároktól és beleolvasnom idegen nyelvű fordításokba, mert az mindig tanulságos, a fordító hogyan érti az eredetit.”

Az interjúban a könyvek fóliázására is kitérnek, arra, hogy érzi magát, mikor látja, hogy valamelyik könyve egy ilyen akció része lesz: „Rosszul érzem magam. Csak azt tudom mondani, hogy a Fidesz szégyellje magát. Ez tényleg a legalantasabb dolog: kampányfogás céljából pont az olvasásnak, az irodalomnak mennek neki, mikor a mai világban hálát kellene rebegni, ha egy fiatal könyvet vesz a kezébe. Ez a kampányfogás talán a legegyszerűbb, kevésbé művelt és idősödő közönséget tudja meggyőzni róla, hogy jó, ha a melegséggel, szexualitással kapcsolatos könyveket nem lehet olyan egyszerűen megvenni. Nem találtak ennél jobbat?
Legközelebb azt találják ki, hogy a „m” betűvel kezdődő szavakat nem szabad használni? Ráadásul képesek azt a szót a szájukra venni, hogy „gyermekvédelem”. Nem félnek az Istentől?”

2015-ben egy interjúnkban úgy tippelte, Magyarországon 20 év múlva engedélyezik majd az azonos neműek házasságát. A kérdésre, tartja-e még ezt a céldátumot, kifejti: „Tartom. Sajnos ilyen optimista vagyok. Az oroszok is kimentek, a törökök is kimentek, majd a Fidesz is visszaszorul. Vagy megjön az eszük, és a Fideszen belül is a józanabb, jobb ízlésű emberek azt mondják, ne álljon már meg a civilizáció Hegyeshalomnál.”