Novák Eszternél végzett 2019-ben, a gyakorlata óta a szombathelyi Weöres Sándor Színházban dolgozik. Nagy-Bakonyi Boglárkát Jászay Tamás kérdezte a Revizor oldalán.

A teljes interjú ITT érhető el.

Nagy-Bakonyi Boglárka elsőként arról beszélt, miért tartja szerencsésnek, hogy Novák Eszternél végezhetett az SZFE-n: „Nekem az a közeg kellett, amit Eszter teremtett, azok az osztálytársak és tanárok, akikkel eltöltöttem az öt évet. Az ugyanakkor prózai színészosztályt indító Zsótér Sándorhoz nem mertem jelentkezni, annyira féltem tőle. Ehhez képest az egyik legnagyobb mesteremmé vált”.

Arról is beszélt, eleinte nem tartozott a legszorgalmasabb diákok közé, de tudatosan váltott: „Olyanokkal kezdtem dolgozni, akik nagyon szorgalmasak voltak, hogy esélyem se legyen menekülni. Náluk meg néha azt éreztem, hogy ha velem vannak, fellélegeznek, hogy most végre lehet picit lazítani… Nagy segítség volt, hogy a velünk párhuzamosan tanuló zenés rendezőosztállyal folyamatosan dolgoztunk: úgy, hogy valaki vezetett, túl tudtam lépni az akadályokon.”

Nagy-Bakonyi Boglárka szerint a színészi pályára születni kell, csak az ízlés tanítható, más nem, de a terhelés sokat segít: „Az év elején dolgoztam Zsótérral az Equusban, és akkor értettem meg, mennyi mindent tanultam tőle az egyetemen.”

A színésznő az egyetem után Szombathelyre szerződött: „Tiszta lappal indultam. Nem én voltam a lusta, érdektelen lány. Oltári szerencsém volt, hogy sok fiatal volt akkoriban Szombathelyen. Jó helyre kerültem, új barátokra leltem. (…) Itt nincs más, csak a színház, amiért élni-halni lehet. (…)  Ha az a feladat, akkor fel kell mászni a hegyre, nem félek a magasságtól. Lehet, hogy utólag rájövök a nehézségekre, de közben nem” – mesélte a színésznő.

A teljes interjú ITT érhető el.