Nagy Bandó András Karinthy-gyűrűs magyar humorista, előadóművész, írót mindenki ismeri. Közelgő születésnapja alkalmából kereste fel a Sikeres Nők Magazin, hogy meséljen a mindennapjairól.

74 éves lett a 47-es – a kérdésre, hogy éli meg, Nagy Bandó András elmondta: „Az az igazi öröm, hogy megélhetem, itt vagyok, ahogy Hamlettől sorban halljuk: „lenni”, és egyelőre eszembe se jut a „nem lenni”, ez nem is kérdés. Egyébként kitűnően, ambíciózusan, alkotási vággyal és akarattal, ifjonc hévvel és kitűzött célokkal, napi feladatokkal. A nyugdíjas koromra csak a nyugdíjfolyósító emlékeztet a „harcosságával”: nem engednek
a 48-ból. Ennyi a nyugdíjam, de ez nem panasz, csak tény. A szívgyógyszerekre elég, de hidd el, továbbra sem vagyok „szívbajos”, csak pacemakeres, épp 20 éve. Pár hónap, és beteszik a harmadikat. Nem a régi kettő
mellé, hanem a második helyett. Ez egy akkumulátoros „dobogáspótló”. A kamráim pacemakerfüggők, enélkül már nem dobogna a szívem.”

Mindezt mosolyogva mondja: „Mért sírnék? Azoknak van okuk rá, akiknek a vulkáni láva elvitte mindenüket La Palmán. Mélyen együtt érzek velük. Akik még ezt látva sem hiszik el, hogy nem lapos, hanem gömbölyű a Föld, jobb, ha átgondolják, honnan jön a forró láva. És az ember mindig képes újra kezdeni.”

A kérdésre, mit tart abszolút értéknek abból, ami ennyi év alatt az övé lett, kifejtette: „A könyvek mellett az apró tárgyakat, melyek valamihez vagy valaki(k)hez kötnek, a faágplasztikáim, faszobraim, díjaim, karikatúráim, fotóim, őskagylók a Fertőrá kosi Kőfejtőből, kavicsok, kövek, és hát a számítógépbe zárt írásaim, verseim, festményeim. Az én értékeim a fontos semmiségek.”

Azt is hozzátette: „Nyugodtan élek, mert képes vagyok megérteni a megérthetetlent: a halandóságunkat. És nyughatatlan vagyok, mert a véges lét tudása nem engedi, hogy elherdáljak perceket, órákat, napokat. Azt tudni, hogy legjobb esetben (ha az majd „jó eset” lesz…) 25 évem van még hátra, nem egy majális, de mivel ezt tudom, s tudatom magammal, el akarom érni, hogy az adott, de nem tudott időt a lehető legjobban használjam ki. Ezerrel olvasok, ezer oldalakat, amíg jó a szemem, minden restanciám „kötelező” olvasmány. Nem minden Pósalaky úrnak jut egy Nyilas Misi, aki fölolvas. Tudva, hogy egyszer az egész Föld a Nap karmaiba kerül, szinte érthetetlen az ember kényszertörekvése: nyomot hagyni! Hogy élete végén elmondhassa: egy picurkát mássá tettem a világot, melyben éltem.”

Arról si beszélt, miket tart élete legfontosabb momentumainak: „Először is: előbb karikatúráimmal, később előadásaimmal is megnevettettem az embereket, és leghosszabb ideig akkor, amikor okuk, okunk volt kesergésre: az átkos éveiben. Könyv- és versbaráttá tettem sok gyermeket, érzelmeket fakasztottam regényeimmel, írásaimmal. Képviseltem a hajléktalanokat, otthont teremtettem számukra. Ha pedig a családomra gondolok, akkor Gvendolin születését, és az ezt követő, Ritával kötött házasságomat, ami új távlatokat nyitott előttem, és fiatalos tempóra kötelez. Ezek talán a legfontosabbak.”

Nagy Bandó András azt is elmondta, jövőre kiadja a Mögöttem az élet című „nagy könyvét”, melyben mintegy 400 egyoldalas, 25-soros írása kapott helyet, de lesz még négy rövidebb tétele. Nemrég pedig megjelent Micsoda Cirkusz! címmel gyerekkötete is.