Ezüst Medvét nyert az első játékfilmje a Berlinalén, mégis amatőrnek érzi magát a filmiparban. Nagy Dénes szerint beszélnünk kell kényes történelmi témákról, de ő második világháborús drámájával nem ítélkezni akar a magyar katonák felett. Dokumentumfilmek után kezdett hat éves filmforgatásba. A HVG-nek nyilatkozott Nagy Dénes.

Az első nagyjátékfilmjében, a Természetes fényben is egy olyan témához nyúlt, amelyet nem beszélt még ki a magyar társadalom. A felvetésre, miszerint második világháborúban harcoló magyar katonákat agresszorként bemutatni merész vállalás 2021-ben, Nagy Dénes elmondta: „Fontosnak érzem, hogy ilyen témákkal foglalkozzak. Aki értő szemmel nézi ezeket a filmeket, annak nem az ítélkezés jut eszébe róluk. Próbálok szeretettel beszélni arról is, ami nehezen feldolgozható. Ennek a filmnek is az emberek állnak a középpontjában, nem az ideológia vagy a szekértáborok. Az ilyen problémákról beszélni kell, de a kérdés az, hogy ebben az egészben én hol vagyok, mi az én felelősségem. Az érdekelt, hogy engem ma Magyarországon hogyan befolyásol a második világháború tragédiája.”

Amatőr színészekkel dolgozott a filmben, akiket meg kellett győzni arról, hogy hónapokra hagyják ott a munkahelyüket a forgatásért. A kérdésre, segítette-e a dokumentumfilmes múltja, hogy ilyen bizalmi kapcsolatokat alakítson ki a szereplőivel, elárulta: „Számomra a filmkészítés lényege, hogy találkozzak a valósággal, hogy ne egy szobából próbáljam megismerni a világot. A háborúról is sokkal többet tudtam meg úgy, hogy valódi embereket vontunk be, a film témáját is gazdagították a személyükkel, ami a forgatókönyvet is befolyásolta. (…) A valóság itt is sokkal nagyobb hatással volt a filmre, mint fordítva. Olyan ez, mintha ahelyett, hogy egy autópályán hajtva próbálnád leszűrni, milyen egy ország, letérsz a lehajtóknál a zötykölődős utakra, a falvakba. Ez egyszerre izgalmasabb, de kényelmetlenebb út.”

Arról szólva, hogy a Berlinben a filmért kapott Ezüst Medve milyen kapukat nyithat meg, elmondta: „A díjátadó után 18 ország vásárolta meg a filmet, hogy bemutassák ott is a mozik. Megkeresnek most mások forgatókönyvekkel, ami új helyzet, de én nem az a rendező vagyok, aki ebben megtalálja magát. Bizonyos szempontból amatőrként gondolok magamra, nem érzem azt, hogy beleillenék a filmiparba. Az biztos, hogy nem fogok futószalagon készíteni filmeket a következő években sem.”

Nagy Dénes is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett, ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Az osztályunkkal kétszer is voltunk őrségben az SZFE-n, abszolút együttérzünk a mozgalommal. Az osztályfőnököm Szász János volt, akinek nagyon sokat köszönhetek. Azóta is abban a közösségben élek, amit ott ismertem meg, ebben a filmben és a Másik Magyarországban is a volt osztálytársaimmal dolgoztam együtt. Az volt az otthonom, nagyon fájdalmas, hogy szétesik. Itt is van egy kettősség, mert mikor odajártunk, mi is kritizáltunk, mi is vitatkoztunk, hogyan lehetne jobban csinálni dolgokat. De a piaristákhoz jártam gimnáziumba, és azt is sokat kritizáltuk diákként. Mindkét helyen sok mindent tanultam és nagyon hálás vagyok, hogy oda járhattam. Az, hogy valami reformra szorul, nem jelenti azt, hogy kívülről beavatkozva fel kell számolni, szerintem ez egy káros folyamat.”

A teljes interjú ITT olvasható.