“Jobban hiszek a munkában, mint az ihletben” – mondta Nagy Ervin a Spirit FM Rocktérítő+ című műsorában.

A színész arról is beszélt, hogy a sport felől érkezett a szakmába, és ahhoz, hogy kifejezze magát, mindig rengeteg energiát mozgósított a színpadon. Ugyanakkor voltak olyan darabok, amelyekben “túlbuzgott” benne az adrenalin. “Sok voltam” – vallotta Nagy Ervin, aki arról is beszélt, hogy hosszú idő kellett neki, mire „le tudott higgadni”.

Beszélt arról is, hogy szerinte egy normális demokráciában egyre fiatalabb színházigazgatók lesznek, az idősebb generáció pedig egyre többet tanít, hogy az újakat képezze.

Az is szóba került, hogy változást akar generálni az országban, ezért fordult a politika felé – árulta el. Ekkor a „belső zászlójára tűzte” azt a gondolatot, hogy bár 

A “diktatúra light” erősen jelen van a kulturális szektorban – nyilatkozta emlékezve arra, hogy őt “hogyan vágták el a Nemzeti Filmalapnál, mint színész”. “Büntizés van, dádá, nemhívás, feketelista” – sorolta. Azt mondja: ha kell, időben húzza ki a szablyát, nem várja meg, míg Recsket újranyitják. Biztos benne, hogy ez messze van, már nem az ’50-es éveket éljük, de az, hogy a társadalom kritikus részét tendenciózusan elhallgattatni, az transzgenerációsan benne van, hogy felvillan a piros lámpa – utalt arra, hogy az egyik nagyapja politikai elítélt volt. 

Elmondta, hogy még emlékszik arra az időszakra, amikor ez “még nem így volt”, és emlékszik a szabadságért üvöltő, flanel/kockásinges fiatal “takonypócokra”, a Bibó-kollégistákra, akik most “szörnyetegekké” váltak. “Ezt a bennem lakó fiatal demokrata nem bírja felfogni” – mondta.

„Felelősséggel tartozunk az országunkért” – hangsúlyozta.