Nagy Ervin: „A szakadék széle felé tart a magyar kultúra, ezért nem fogom befogni”
2023. december 4., hétfő 14:17
A színész Rákay Philippel való harcáról, elbukott főszerepeiről, Andy Vajnáról és a kiállás fontosságáról is beszélt az RTL-nek.
Az RTL.hu-nak adott hosszú interjútNagy Ervin, amiben A Királyban játszott Zámbó Jimmy-karakteréről – amiért barátjával, Szőcs Arturral volt versenyben – mesélve megjegyezte: sokáig forszírozta, hogy legyen műorra, de végül a paróka is elég volt, hiszen egy napra kipróbálta, milyen arcprotézisekkel Jimmyvé válni, de leginkább viaszszobornak érezte magát, így inkább maradt a kevesebb több elvénél.
Szóba került a Szia, Életem! is, amelynek főszerepét politikai nyomásra nem kapta meg, hiszen a kérés a Nemzeti Filmintézettől (NFI) érkezett Geszti Péter producer felé. Nagy ennek kapcsán kijelentette: örült annak, hogy ezt Gesztivel az Adom a napom forgatásán, élőben beszélhette meg.
A Királyban együtt játszik Thuróczy Szabolccsal, aki végül azután kapta meg a Szia, Életem! főszerepét, hogy Nagy Ervint felsőbb utasításra eltanácsoltak. Ennek kapcsán úgy fogalmazott:
„Szívtam a vérét ezzel rendesen, csipkedtem és szurkálódtam. Miközben ő erről egyáltalán nem tehetett. Hívták, eljátszotta. Nyilván nem kötötték az orrára, hogy figyelj, az Ervint kitettük, mert nem szereti a politika, na, akkor játszd el.
Van bennem azért egy nagy adag idealizmus, megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mellém állna a szakma és senki nem vállalná a szerepet. Nagyon ritkán, de volt már rá példa, hogy ez a szakma kiállt valakiért. De ami ennél is fontosabb, hogy nagyon szeretem Szabolcsot, baromi jó színésznek tartom, és tudtam, hogy A Királyban nagyon jó kettőst fogunk alkotni mint Jimmy és a menedzsere.”
Arról is nyilatkozott, hogy Szabadság, Szerelem címszerepétől is elesett anno, egyeztetési probléma miatt kellett félreállnia, az akkor még bőven a magyar filmipar vezetőjének számító Andy Vajnával való kapcsolata pedig annak haláláig kellemesen rossz hangulatúvá vált.
Nagy Ervin azt is hozzátette:
Mindig elmondom Vajnával kapcsolatban, pláne úgy, hogy látom, milyen űrt hagyott maga után, pláne úgy, hogy látom, mi jött utána, hogy ma már áldásosnak látom azt a lobbitevékenységet, amit a magyar filmért kifejtett. A halála után ennél csak rosszabb lett a helyzet.
A színész politikai szerepvállalásáról szólva kifejtette: a vele komoly vitákat lefolytató apjával ellenétben úgy érzi, hogy egy demokráciában igenis lehet hangosan szidni a rendszert: „Mondtam neki, hogy vagy tíz éven át szóltam kulturáltan, de jól hallhatóan, de van egy pont, amikor elég.”
Azt például nem látják az emberek, milyen hosszútávú hatása van az alternatív műhelyek kinyírásának, azt csak az látja, aki benne ül. Mi látjuk belülről, hogy ez tarthatatlan. Végül is nem történik más, csak annyi, hogy kinyírják a függetleneket és harminc év múlva nem lesz semmi, csak a hűlt helyük. Mindig ez megy Magyarországon: végignézzük, hogy valami elpusztul, majd hatalmas energiákkal újra fel kell építeni a nulláról. Ha felemeled a hangod, megkapod, hogy minek kiabálsz, nem kell itt hőzöngeni, jó minden, ahogy van. Valamikor A bajnok körüli balhé idején kezdődött, hogy kezdtem felemelni a hangomat
– nyilatkozta Nagy Ervin.
Szerinte egyértelmű politikai támadás történt a Katona József Színház ellen.
„Mert mit hirdet a hatalom? Hát azt, hogy elöl csillog-villog minden, tiszta udvar, rendes ház, megy a magánélet szentségesítése, miközben mennyi ereszcsatorna van ebben az országban. És ha erre valaki, vagy történetesen egy darab, a maga művészi módján rámutat, az baromira tud fájni. És ilyenkor a politika, mint egy hisztis, durcás gyerek neked megy, rugdos, ahol tud” – mondta Nagy Ervin.
Az interjúban a tanárok melletti nyári kiállásáról, valamint a Rákay Philippel kialakult nyilatkozatháborúról is szó esett. Nagy ebből semmit sem bánt meg, hiszen úgy érzi, hogy ha valaki azt hiszi, a miniszterelnök engedélyével a zsebében mindent megengedhet magának, beleértve a tanárok becsmérlését, akkor kutyakötelessége visszaszólni, hogy ne már.
A kérdésre, lesz-e még valahol társulati tag, azt felelte: „Társulati tag nem akarok lenni. Az együvé tartozás nagyon jó volt, de mindig egy picit kilógtam a sorból. Minden irányba. Bulvár irányba, zenés irányba, populárisabb irányba. Kilógtam gondolkodásban, alkatban, mindenben. Egyben nem: színházeszményben és ízlésben. Amit a Katona ebben képvisel, az nagyon az enyém. A Szabadság, Szerelmet elbukhattam, de a társulatot nem hagyhatja cserben az ember. Itt nőttem fel, bejártam velük az egész világot, csodálatos emlékek fűznek oda. Aztán eljött a pillanat, hogy annyira önjáró lettem és a filmezés már olyan nagy szerepet játszott az életemben, hogy lépnem kellett. Pont abban a pillanatban tudtam elválni a mentoromtól, Máté Gábortól, hogy ez még nem okozott különösebb feszültséget. Nem vártuk meg, hogy elmérgesedjen a családi helyzet. Szerintem ez így volt bölcs dolog. A mai napig imádok bemenni, megkérdezni, kivel mi van és meglapogatni Elek Ferit.”